Mit találunk a patinás helyen, ahol egykor oly sok pénzt lehetett keresni?
ElemzésekA Budapesti Értéktőzsde legmozgalmasabb időszaka volt az a 8 év, amikor a Vörösmarty téri tőzsdeteremben zajlott a kereskedés. A patinás épület nem csak a tőzsdeteremnek, hanem a 80-as évek kötvénypiacának, sőt a tőzsdét megelőző tőzsdenapoknak is helyet adott. Lássuk, mi lett a patinás épülettel és termeivel?
Brókerek helyett cipők
E sorok írója benézett a Váci utcái szép nagy H&M üzletbe, amely a volt tőzsdeépületben található. Egyszer csak döbbenten észlelte, hogy jól ismert helyen, a tőzsdeteremben találja magát, és ott, valamint a vele összenyitott egykori pénztárteremben fogasokon lógó ruházat és cipők találhatók, meglehetősen méltatlanul.
Patinás régmúlt
De hogyan jutott ide a két terem és maga a patinás épület, és milyen utat tett meg az idők során? Már maga a hely is érdekes: itt haladt a középkori pesti városfal, amit 1790 után bontani kezdtek, mivel a város terjeszkedni kezdett. Idővel kialakultak a környező utcák, a telek értékes lett, és a bankélet felpezsdülésekor a 19. század végén a Pesti Hazai Első Takarékpénztár úgy döntött, hogy méltó bankpalotára van szüksége, melyet itt fog megépíteni. Az épületet Alpár Ignác tervezte (akárcsak a Szabadság-téri tőzsdepalotát), benne az elegáns pénztárteremmel és az üvegfedelű másik teremmel (a későbbi tőzsdeterem), valamint széles folyosókkal, lépcsőkkel, nem sajnálva a márványt az építés-díszítés során. 1915-ben nyílt meg az épület, a Pénztár akkortól fogadta ügyfeleit egész az 1948-as államosításig, amikor az épületbe az Állami Fejlesztési Intézet került.A kötvénypiac fókuszpontja
Hogy aztán ez az épület lett a helyszíne a tőkepiac újkori kialakulásának, annak oka, hogy 1982-ben az Állami Fejlesztési Intézet kezdte forgalmazni az újra engedélyezett vállalati kötvényeket, eleinte csak intézményi ügyfelek részére. Rövidesen a lakosság is vásárolhatott a 11 százalékos kötvényekből, de miután az egyetlen banknál, az OTP-nél maximum 5 százalékot lehetett elérni, óriási kereslet lett a kötvények iránt. A forgalmazás a patinás épület pénztártermében kezdődött, és persze sok vevőnek már nem jutott a magas kamatú papírból: nekik drágábban eladták azok, akik időben vettek. A terem és az előtér máris egyfajta tőzsde funkcióját kezdte betölteni. 1987 elején létrejött a kétszintű bankrendszer, megalakultak a kereskedelmi bankok, az Állami Fejlesztési Intézetből lett az egyik Állami Fejlesztési Bank néven, ami aztán később Budapest Bankká alakult. A kötvények forgalmazása folytatódott, ezúttal már más bankok is bekapcsolódtak, bár kezdetben meglehetősen érdekes volt az árazás: meg lehetett venni egy kötvényt az egyik banknál, és egy utcával arrébb drágábban eladni egy másiknál, leginkább pont ebben a patinás teremben. A tőzsde megalakulása előtti években ugyancsak ebben a teremben tartották az úgynevezett tőzsdenapokat, ahol a kötvényeket egy helyen és egy időben lehetett forgalmazni, de nem volt még értékpapírszámla vagy elszámolóház: nyomtatott kötvények és készpénz cserét gazdát. A szomszéd teremről még senki sem tudott: el volt falazva.A Tőzsde
1988-tól kétszámjegyű lett az infláció, majd a rendszerváltáskor 20 százalék fölé szaladt. A kötvények kamata már nem volt magas, és a bankok is megtanulták az árazás technikáját, így a különleges piac megszűnt. 1990 júniusában aztán megnyílt maga a tőzsde, de érdekes módon először nem a Vörösmarty téren, hanem egy kis teremben a Váci utcában. A Vörösmarty térre, immár az üvegtetős terembe 1992 elején került át, és ott működött 2000 elejéig, amikor bezárták, hisz már nem volt szükség többé teremre, brókerekre: minden elektronikusan ment. A teremben kezdetben nagy élet volt: brókerekkel volt tele, akik kiabáltak, hadonásztak: mai ésszel egészen viccesen zajlott kereskedés, de hát így zajlott több száz éven át. Aztán viszonylag hamar megjelent az elektronikus kereskedés, még internet nélkül, a tőzsde által a brókercégekhez kihelyezett terminálokon. Ekkor már elhagyhatták a tőzsdetermet, és irodáikból is kereskedhettek, de a határidős kereskedés még sokáig nyílt kikiáltásos maradt. Amikor ezt is gépesítették, kevéssel az ezredforduló előtt, kiürült a terem.
Ez a terem ma, együtt a másikkal, a szép galériás pénztárteremmel, egybe van nyitva, és amint a képeken látható, áruházi részleggé alakult. A tőzsde legizgalmasabb része egy idő után a látogatótér volt: ide bárki bejöhetett, monitorokon követhette a kereskedést, mobiltelefonján megbízásokat adhatott. Voltak is sokan, egymással beszélgettek, izgultak: olyan hangulat volt esetenként, mint a lóversenypálya lelátóján.
A közönség itt élte át a tőzsde legizgalmasabb eseményeit: az 1994-es első rövid, de viharos árfolyamemelkedést, a legnagyobb cégek részvényeinek bevezetését, az 1996-tól kibontakozó páratlan fellendülést, majd az ázsiai és az orosz válságot, végül az úgynevezett dotcom lufit, melynek során a hazai technológiai és távközlési részvények is a sokszorosukra emelkedtek, hogy aztán a mélybe szálljanak.
A látogatótér ma teljesen el van választva a tőzsdeteremtől, és a Szamos cukrászda hátsó részét alkotja. Ehhez a teremhez kapcsolódott egy kis, ablaktalan helység, benne két hosszú asztallal, két monitorral és telefonnal és néhány székkel: ez volt a sajtószoba. Itt lényegében minden tőzsdei újságíró megismerte egymást, sőt a látogatótéri törzstagok jó részét is: máig tartó barátságok is köttettek. A sajtószoba ma a cukrászda hűtőszekrényeinek ad helyet.
