Az adatok időállapota: késleltetett. | Jogi nyilatkozat

Modern Bastille-ostrom: Amikor a Vinteden végzi az Ancien Régime, azaz YSL táska féláron melegében

Elemzésekegy órájaSchiffer Miklós

Aki ma végigsétál Párizs vagy Milánó bedeszkázott luxusnegyedén, annak nem a divatbemutatók, hanem Petőfi Sándor örökérvényű sorai jutnak eszébe: feltámadott a tenger.

A kontinensen végigsöprő zavargások ugyanis már rég nem csupán a megélhetési költségekről vagy az oktatási reformokról szólnak. Ez egy nyílt, dühös és fizikai támadás a fényes luxus ellen. A csillogó kirakatok mögött tobzódó gazdagság vált a modern ancien régime legirritálóbb jelképévé, a felkorbácsolt népharag pedig kíméletlenül csap össze a szupergazdag elit bástyáival. A képsorokat látva egyértelmű, hogy a hosszú ideig nyugalmat és kiegyensúlyozottságot jelentő európai stabil korszak végérvényesen véget ért. Az európai polgárok generációkon át hozzászoktak egy viszonylag erös középosztályhoz és a kiszámíthatósághoz; nem szokták meg az ilyen ordító, szinte áthidalhatatlan társadalmi különbségeket. Most azonban a végletesen szétnyíló szociális olló radikális támadásba lendítette az elégedetleneket, akik nem hajlandóak csendben végignézni saját elszegényedésüket a csúcsgazdagok árnyékában.  

Luxusüzletek mint a társadalmi egyenlőtlenség barométerei

A hercegi kastélyoktól ma eljutottunk a Celine-vitrinekig. A történelem nem ismétli önmagát, de rímel. Ahogy 1789-ben a francia nemesség kastélyai és kiváltságai hergelték a tömeget, úgy a mai világban az Avenue Montaigne és a milánói Montenapoleone utca exkluzivitása vált politikai gyúanyaggá. A tüntetések radikalizálódásával a düh azonnal megtalálta a maga szimbolikus célpontjait. A Celine, Hermès, Louis Vuitton, Dior és Saint Laurent üzletei már nem a csúcsdivat, hanem a társadalmi egyenlőtlenség barométerei. A betört üvegek és a romok között megjelenő „Tax the rich” feliratok egyértelművé teszik: a tömeg nemcsak rombol, hanem számlát nyújt be a kényelmes jóléti állam illúziójának szertefoszlásáért.

A mai „forradalomnak” azonban van egy egészen szürreális, a 21. századra jellemző mellékíze. Míg a francia forradalomban a királyi kincseket beolvasztották vagy megsemmisítették, addig a modern fosztogatók azonnal pénzzé teszik zsákmányukat.. Néhány órával azután, hogy a tömeg megostromolta a divatházakat, a több millió forintos luxustáskák, haute couture ruhák és méregdrága parfümök – sokszor még a lopásgátlóval ékesítve -  tömegesen árasztották el a Vinted és más online piacterek felületeit. A fényes luxus elleni támadás így válik a fogyasztói társadalom végső paródiájává: az ancien régime jelképeit szétzúzzák, majd másnap reggel feltöltik az internetre, hogy a forradalom másnapján már akciós áron cserélhessenek gazdát. 

Nemcsak irritáló jelképek: ellenségek

Az évek óta jelentős nehézségekkel küzdő luxusmárkáknak semmi sem jöhetett rosszabbkor mint ezek a napok, amikor megmutatkozott , hogy a tömegek szemében ma már nem csak irritáló jelképek, hanem egyenesen ellenségnek számítanak. Egyre többen írnak a „ luxus shame” jelenségről, amely egyre növekvő számú tehetős vásárlót tart távol új luxus tárgyak beszerzésétől. Egyre kevésbé menő már luxust venni, az iparág – amely a folyamatos növekedéshez szokott – ezt láthatóan egyre nehezebben tudja kezelni. A társadalmi feszültségek  és az elégedetlenség a luxust könnyen teheti olyan közellenséggé, amelynek következtében jelentős cégek tucatjait zuhanhatnak a szakadékba.