Most üt vissza, hogy Európa túlságosan bízott az oroszokban, és nem épült meg a Nabucco gázvezeték 

Hosszú ideig érvényben maradhat a könnyítés, ami alapján az Európai Stabilitási és Növekedési Egyezménynek a nemzeti költségvetésekre vonatkozó szigorú szabályozása fel van függesztve. A végtelenségig azonban ez nem fenntartható. Egy évvel ezelőtt a francia soros elnökség idején már megvolt arra nézve a szándék, hogy 2022 második felére visszaálljon a korábbi szigor, ezt az elképzelést azonban keresztül húzta az ukrajnai háború.

Jelenleg annyit lehet ezzel kapcsolatban tudni, hogy az Európai Bizottság nem kívánja napirendre tűzni ezt a kérdést – fogalmazott Balogh László, a Pénzügyminisztérium pénzügypolitikáért felelős helyettes államtitkára, a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) 60. közgazdász-vándorgyűlésén a Gazdaságpolitikai útkeresés az Unióban című kerekasztalbeszélgetésen.

Ez azonban nem jelenti azt, hogy a stabilitási és növekedési paktumnak ne lennének olyan elemei, amelyek felülvizsgálatra szorulnak, amellett, hogy az alapjai helyesek – tette hozzá.

Kiemelte, hogy az egyezményben megszabott keretszámokat a háború előtt sem tartották be maradéktalanul a tagállamok, mindemellett iránymutatóként alkalmazták őket és ez eddig működőképesnek bizonyult.

Magyarországnak, mint nyitott gazdaságnak azonban nem segít jelen helyzetben, hogy a stabilitási és növekedési paktum szabályozása fel van függesztve, ugyanis ettől még nem engedhetjük el a költségvetési hiányt. Ennek oka, hogy az ország külső finanszírozása esetén a hazánk megítélése a befektetők körében jelentősen romlana, ha megnőne a magyar költségvetési hiány, ez pedig megdrágítaná az adósság finanszírozást – húzta alá.

Átvészeljük a telet?

Ahhoz azonban, hogy az Európai Unió gazdasági problémai megoldódjanak végső soron arra lenne szükség, hogy az energiakrízis véget érjen. Ebben az esetben visszaesne az infláció, és a tagállamok költségvetése is normalizálódhatna.

Csermely Ágnes, a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal elemzési és modellezési főosztályvezetője kiemelte, hogy az energiafüggőséggel a legnagyobb probléma, hogy nagyon lassan lehet rajta változtatni. Magyarország a földgázfogyasztásának a 13-14 százalékát képes megtermelni és ez igaz az EU egészére, amióta kilépett az Egyesült Királyság a közösségből. Így néhány szerencsés ország kivételével mindegyik tagállam függ valakitől.

Azonban energetikai kérdésben nagyon megosztottak az európai országok. A nyugati tagállamok szerencsés helyzetben vannak, mert lehetőségük van, afrikai, brit, vagy éppen norvég gázt vásárolni, továbbá számos LNG fogadására alkalmas kikötővel rendelkeznek. Ezzel szemben Közép-Európában - és most ide sorolandó Olaszország és Németország is – nagyon nagy az orosz gáztól való függőség.

Historikusan adott egy infrastruktúra és ugyan az Uniónak 15 éve kiemelt célja, hogy diverzifikálja a gázforrásokat, sajnos a döntések mindig üzleti alapon születtek és az oroszok minden ajánlatnak alá tudtak kínálni. Nem épült meg a Nabucco gázvezeték, amin keresztül többek közt hazánknak is jutnának alternatív források. Nem épült meg számos tervezett német LNG terminál sem.

Az érintett országok vezetői részt vesznek Ankarában a Nabucco földgázvezetékről szóló kormányközi megállapodás aláírásán 2009. július 13-án. Balról José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke (b1), Bajnai Gordon magyar miniszterelnök (b2), Werner Faymann osztrák kancellár (b3), Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök (b4), Szergej Sztanisev bolgár (j2) és Emil Boc román kormányfő. (MTI)

Most a horvát LNG terminál számít nagy reménységnek, de ott is eredetileg egy 10 milliárd köbméteres terminált terveztek és végül az Európai Unió csak egy kicsi 2,7 milliárd köbméteres terminálra adott pénzt – sorolta.

Mint mondta, sajnos az összes elképzelt projektet alá tudta ásni az olcsó orosz gáz, ami üzletileg jobban megérte. Így ez a keleti régió beszorult az orosz függőségbe és csak olyan helyeken tudott megépülni alternatív infrastruktúra, ahol nagy volt az erre irányuló politikai akarat, ilyenek a balti államok.

A Nabucco gázvezeték Azerbajdzsánt és a Közel-Keletet kötötte volba össze Közép-Európával, a terv 2013-ban bukott el.

Ebben a helyzetben érkeztünk el egy olyan szituációhoz, amikor reálissá vált, hogy nem férhetünk hozzá az orosz földgázhoz – fogalmazott.

Fegyverként használt energia

Az hogy az oroszok fegyverként fogják a földgázt használni, nem február 24-én dőlt el, hanem már egy évvel korábban, de ezt akkor még senki nem ismerte fel. 2021-ig az oroszok különböző platformokon nagyon könnyen értékesítették a földgázt az európai piacon, majd 2021 tavaszától csak a szerződéses mennyiségeket teljesítették.

Ekkor még azt lehetett gondolni, hogy az Északi Áramlat 2 vezeték beüzemelésének az érdekében szerettek volna nyomást kifejteni, azonban idén februárban tisztává vált, hogy a háborúra készültek elő. Onnantól az Európai Bizottság azzal állt szemben hogy bármelyik nap leállhat az orosz gázszállítás. A feladat ekkor az volt, hogy felkészüljünk erre a lehetőségre, de egy reális politikát folytatva ne provokáljuk Oroszországot - hangsúlyozta.

Elmondható, hogy a Bizottság részéről óriási siker, hogy véghez vitte, hogy az idei telet most már végig tudjuk csinálni orosz földgáz nélkül

– húzta alá.

Kiemelte azonban, hogy még nem lehet látni, hogy az elmúlt húsz évben létrehozott földgázpiaci integrációt egyben lehet-e tartani. Nehézséget okoz, hogy szűkek a határkeresztező kapacitások, illetve problémát jelent a nyugati és a keleti tagállamok közötti különbségek miatti feszültség a közösség két része között. Azonban, ha azzal számolunk, hogy jövőre sem lesz orosz földgáz, az rendkívül komoly feladatok elé fogja állítani az Európai Uniót és számos infrastrukturális beruházást kell úgy megvalósítani, hogy közben a jövőben szeretnénk kivezetni a földgáz használatát - mondta Csermely Ágnes.

- Van egy európai szabály, hogy szolidárisnak kell lennünk egymáshoz. Ez azt jelenti, hogy ha a lakosságát egy ország ellátta és marad még földgáza, akkor először nem a saját iparának kell azt biztosítania, hanem szükség esetén a szomszédos ország lakóit kellene ellátnia. Remélhetőleg ezt a mechanizmust soha nem kell a gyakorlatban kipróbálni, de rendkívül kérdéses, hogy mennyi konfliktust generálna egy ilyen helyzet – tette hozzá.

Mindemellett az Európai Bizottságnak azt a feladatot nem sikerült megfelelően megoldania, hogy a rendkívüli helyzet miatt pusztító energiaárak káros hatásait mérsékelje. Most a legfőbb kérdés, hogy a közeljövőben hogyan lehet segíteni ezen a helyzeten – fogalmazott.

Valójában mekkora az infláció?

Az energiaár emelkedés rendkívüli drágulást is hozott Európában – hangzott el a kerekasztal beszélgetés során.

Az augusztusi harmonizált index alapján Európában Franciaország az egyik véglet, ahol 6,6 százalék volt az áremelkedés, míg a másik oldalon Észtország, Lettország, Litvánia áll, ahol a drágulás 21-25 százalék volt. Miközben mindegyik országban eurót használnak. Ez felveti a kérdést, hogy mekkora az infláció – hangsúlyozta Bod Péter Ákos, a volt jegybankelnök, egyetemi tanár, az MTA doktora, az MKT alelnöke.

Az EU átlag 10,1 százalék, az eurózónáé pedig 9,1 százalék - ismertette. Az viszont bizonytalan, hogy ez ténylegesen infláció-e, vagy csak egy egyszeri áremelkedés – tette hozzá.

Ha azt nézzük, hogy vesztett-e az euró az értékéből 22 százalékot Észtországban, akkor azt látjuk, hogy nem veszített ennyit, csupán egy adott okból kifolyólag megemelkedtek a fogyasztói árak az országban. Rendkívül bonyolult tehát a mostani helyzet, erre kell választ adnia az EKB-nak. Nincs egyszerű helyzetben az Európai Központi Bank, abban a kérdésben, hogy emelje-e az alapkamatot, vagy hagyja figyelmen kívül a drágulást – fogalmazott.