Moszkva árnyékából kilépve: Közép-Ázsia energiaútvonalat vált

A jelenlegi geopolitikai folyamatok bizonyos tekintetben abba az irányba terelték a közép-ázsiai országok stratégiai döntéshozóit, hogy csökkentsék az Oroszországtól való földgázexport (és kőolajexport) függőségüket. Másként fogalmazva elkezdték saját energiaforrásaiknak a diverzifikációját. Például Kazahsztán kőolajának nagy részét Oroszország fekete-tengeri kikötőin – és csővezetékein – keresztül exportálja, amely ilyen értelemben függőséget is jelent.

Ugyanis Moszkva Ukrajna 2022-es katonai inváziója óta biztonsági és karbantartási okokra hivatkozva többször hátráltatta/ideiglenesen leállította a Kaszpi-tengeri csővezetéken folyó kazah kőolaj exportját.

Részben ezért, valamint saját energiahordozóiknak a nemzetközi piacokra történő eljuttatása érdekélben Asztana alternatív útvonalakon igyekszik növelni exportvolumeneit, beleértve a Kaszpi-tengeren át Azerbajdzsán irányába tartó mennyiséget, amely útvonalon a kazah kőolajexport volumene jelentősen megnőtt az elmúlt egy év során, és a számok várhatóan tovább emelkednek majd.

Ugyanakkor az Európa és Ázsia közötti változó geopolitika helyzet (vámháború) megnövelte annak lehetőségét, hogy a közép-ázsiai Türkmenisztánból a Kaszpi-tengeren át már nyugati irányba is érkezzen földgáz ne csak Kína irányába. Bár még az 1990-es évek elején az Egyesült Államok és Európa megkísérelte létrehozni a türkmén földgáznak a nyugati irányú exportját azonban ezt soha nem sikerült megvalósítani, ami elsősorban Asgabatnak akkoriban azon a jól megalapozott félelmének volt köszönhető, hogy Moszkva kedvezőtlen lépéseket tehet majd a nemrég függetlenné vált ország irányába, ami még nehezebb gazdasági helyzetbe sodorhatta volna Türkmenisztánt.

Az utóbbi időben azonban a Kaszpi-tenger térségének geopolitikai változásai, valamint a Nyugat és Moszkva közötti elszigetelődés az ukrajnai háború miatt megnövelte a nyugati irányú közép-ázsiai gázexport megindításának esélyeit, melynek több összetett oka is van.

Először is a Déli Gázfolyosó működik Európa irányába. Az öreg kontinens felé irányuló megfelelő földgáz infrastruktúra kiépítésével és a konkrét gázigénnyekkel Türkmenisztán számára egyre vonzóbb a nyugati irányú földgázexport lehetőség. Másodszor, ha ez bekövetkezik akkor Moszkva valószínűleg tartózkodni fog Türkmenisztán nyugatra irányuló gázexportjának blokkolásától, sőt, akár támogatni is hajlandó lehet.

Ennek oka az ázsiai földgáz geopolitikájának alapvetően megváltozása.

Ugyanis mivel Oroszország elveszítette piaci dominanciáját Európában, és ennek következtében gázexportját elsősorban Kína felé volt kénytelen terelni, az ilyen feltételek mellett az Európába exportált türkmén gáz már nem versenytársa az orosz szállítmányoknak, míg a Kínába exportált türkmén földgáz mennyiség esetleges csökkenése – jelenleg Türkmenisztán Kína elsőszámú földgázbeszállítója –, vagy legalábbis annak növekedésének hiánya javítaná a Kínába irányuló orosz gázexport árkörnyezetét, melyre az oroszoknak az ukrajnai háború miatt szüksége van.

Ennek megfelelően Moszkvának már nem feltétlenül állna szándékában Asgabat nyugati gázexportjának akadályozása. Ugyanakkor Türkmenisztán attól is tart, hogy ha csökkenne a kínai kereslet a türkmén gáz iránt – mivel jelentős oroszországi export állhat rendelkezésre – ezért gázexportját mindenféleképp diverzifikálnia kell Törökország és Európa irányába.

Röviden tehát az ázsiai energiahordozók piaca ma jelentős átalakuláson megy keresztül elsősorban Moszkva és Ankara, valamint Kína és a közép-ázsiai országok pozíciókeresésének köszönhetően.

Ugyanakkor annak a veszélye, hogy Oroszország megzavarhatja a törökök vezette energiapiaci vállalkozásokat a Kaszpi-tengeren és Közép-Ázsiában nem valószínű, mivel Törökország bizonyítottan képes a hatékony működésre számos olyan területen – ahol jelentős orosz jelenlét van például Szíriában és Líbiában – anélkül, hogy ez közvetlen jelentős orosz megtorlást vagy ellenállást váltana ki. Azonban a jelenleg aktuális felállások nem biztos, hogy később is helytállóak maradnak.

Felmerülő kérdések és lehetőségek

Az a lépés, hogy Azerbajdzsán, Kazahsztán és Üzbegisztán 2024 végén megerősítették együttműködésüket abban, hogy partnerekké váljanak a zöld energiatermelésben és ennek az Európába történő eljuttatásában mindhárom ország számára pozitív esemény volt.

Azonban a kezdeményezés megvalósításakor figyelembe kell venni és nem szabad eltekinteni bizonyos regionális kihívásokat, mint Azerbajdzsánnak a szomszédos országokkal – Örményországgal – való feszült viszonya és geopolitikai helyzete, befolyásolhatósága.

Emellett Kazahsztán a földrajzi predesztináltságából adódóan a nagyhatalmak (Kína és Oroszország) érdekeinek metszéspontjában van, ami instabilitáshoz vezethet a régióban. Emellett pedig Asztana saját villamosenergia-ellátása terén is kihívásokkal néz szembe, többek között az elavult energetikai infrastruktúra és az egyre növekvő és kielégítendő belföldi kereslet.

A fő kérdés azonban talán mégis az, hogy egyáltalán létezik-e kaszpi zöldenergia? Szakértők jelentős része egyetért abban, hogy jelenleg teljesen a zöld trió tagja közül ezen a területen Azerbajdzsánban a megújuló energia mértéke jelentéktelen Kazahsztán és Üzbegisztán megújuló energiapotenciáljához képest. A kaukázusi ország teljes energiamixhez viszonyítva 2,5-3%-ra tehető az alacsony szén-dioxid-kibocsátású források aránya (a nukleáris, és a bioenergiával együtt). Azerbajdzsán szél-, a víz- és a napenergia aránya mindössze 0,1% a teljes energiamixből. Ez egy ekkora projekthez pedig alacsony.

Ugyanakkor a globális energiapiacokat először a koronavírus-járvány okozta gazdasági lassulás tépázta meg, majd 2022-től, az orosz-ukrán háborút követően jelentős mértékben emelkedtek az energiaárak Európában.

Így az európai vezetők számára gyorsan világossá vált, hogy az uniónak alternatívát kell találnia az európai import nagyságrendileg 40%-át kitevő orosz gáz helyett. Ennek érdekében született meg a RepowerEU terv is, amely a fenntartható, tiszta energiaforrásokra alapozná a kontinens ellátását. Azt azonban a koncepció nem tette világossá, hogy mi tekinthető pontosan „tisztának”.

Ha az alacsony széndioxid-kibocsátású energiát is ide soroljuk, akkor a hagyományosan megújulónak tekinthető energiaforrásokon túl ide kell vennünk a nukleáris energiát is, amelyek zöldenergiaként való elfogadása megosztó téma az EU-tagállamok között, azonban mégis ez a kiskapu nyithat utat a „Kaszpi hármas” előtt az Európa irányába történő energiaexportnak.