Moszkva okosbombákkal, felderítő és csapásmérő drónokkal támad Ukrajnában  

Már nem hallani a korábbi fő ütőkártyáról, a nyugati páncélosok bevetéséről. Nem esik szó a viszonylag keskeny, a jó nyugat-európai út-, és talajviszonyokra méretezett lánctalpakkal felszerelt – így négyzetcentiméterenként igen nagy talajnyomású – nyugati harckocsikról, a Leopard 1-2-esekről, az angol Challenger 2-esekről, nem beszélve a francia könnyű tankokról, a kerekeken gördülő, mozgékony, de gyenge fegyverzetű-páncélzatú AMX-10RC-kről.

Az ukránok már félnek a sártengerre ráengedni az orosz tankoknál csaknem kétszer súlyosabb nyugati lánctalpas harckocsi-szörnyeket. Ugyanis ezek nagyon jó harceszközök – ha megfelelően és rendszeresen/gyakran vannak karban tartva.

Ám ha egy ilyen monstrum leragad a sárban, nincs az a harckocsimentő, amelyik kivontatná onnan.

S ha mégis, hova viszik és hogyan? Ha komolyabb bajuk esett, akkor legalább Lengyelországig el kell juttatni azokat közúton trélerre rakva, vagy vasúton. Ez több mint ezer kilométer!

Nyomasztó orosz fölény

És az oroszországi erők légi fölénye nyomasztó – mind a légtérellenőrzés tekintetében, mind a légi támadóeszközökben. Moszkva legújabb taktikája: irányított siklóbombákat vet be, amelyeket 50-60 kilométerre a kiszemelt céltól, a levegőből indítanak a Su-34-es, Su-35-ös, a régebbi Su-24-es, Su-25-ös harci gépekről.

Ezeket amerikai mintára, régebbi, „szavatossági időn” (általában 25 éven) túl járó olcsó tömegterméket, 1962-ből származó FAB 500-asokat (Fugasznaja AviaBomba) alapként használó, azokat repülőszárny-alkalmatossággal és a Glonass orosz szatellit-helymeghatározó rendszer alapján irányítószerkezettel ellátó „okos siklóbombákká” alakították.

Igen hatékony és főleg nagy mennyiségben kéznél lévő, elavulóban lévő fegyverekből egy három acélpánttal felerősített szárnyszerkezet és irányító-készlet (Kompasz PSZN-2001) segítségével nagy rombolóerejű, olcsó, nagy számban rendelkezésre álló eszközökből fabrikált félelmetes fegyverekhez jutottak.

Okos bombák

Az oroszok tanultak a hasonló utat megtett amerikaiaktól, akik a 70-80 éve konstruált, elavult „buta” légi bombáikat, a Mark 80-84-es sorozatot „felokosították” a bombákra acélpántokkal felerősített JDAM sikló és irányító-rendszerrel.

Ez az immáron negyedszázada működő okosbomba-szisztéma jól bevált, az afganisztáni háborútól a most folyó Gázai-övezeti bombázásokig, az ukránok oldalán az oroszországi támadók elleni harcig vagy kéttucatnyi háborúban, konfliktusban alkalmazták.

A JDAM rendszerrel felokosított eszköz alapbombája, a legtöbbet használt, 230 kilogrammos Mk 82-es (alapár 4000 dollár, 1950 óta tartják rendszerben), amelyre a pántokkal felerősített GPS-alapú célravezető szerkezet és a siklást biztosító szárnyak kerültek, felokosítva nem került többe, mint egy középkategóriájú kocsi, azaz 35-40 ezer dollárba.

Ez egy ilyen robbanóerejű-pontosságú szerkezet esetében (a JDAM-szerelt bomba általában 10-15 méterre csapódik be céljától) kifejezetten olcsónak számít.

Ezen a nyomon indultak el a KTRV oroszországi, taktikai rakétákat gyártó vállalat fejlesztői is és 2019-ben kihozták az 1500 kilogrammos KAB-1500Sz-E irányítható siklóbombát.

Ez sokkal szofisztikáltabb, mint a kókányolt, de működő FAB 500-as, a bombakioldás után kiterjeszkedő szárnyak az elegáns, aerodinamikus bombatestbe vannak beépítve.

Ugyanazt a Glonass-alapú irányítórendszert használja, mint a korábbi „felokosított” FAB 500-as. Ukrajna volt a próbaterep az új fegyver számára. Ilyen nagy kaliberű, egytonnás robbanófejjel felszerelt, irányítható légi-indítású eszköze a Nyugatnak is korlátozott számban van. Hatótávolsága megfelelő, legalább 12 ezer méteres magasságból indítva meghaladja az ötven kilométert.

November 3-án Su-34-es vadászbombázóról indított két – feltehetően „okosbombává” alakított - féltonnás FAB-500-as bombával a kelet-ukrajnai Kupjanszk térségében megsemmisítettek egy, az Oszkol folyón át kiépített ukrán átkelő-utánpótlási útvonalat.

A mellékelt video-felvétel mutatja a bombák hatalmas pusztító erejét.

A videofelvételt feltételezhetően egy nagyobb magasságban repülő felderítő-célkijelölő drón készítette.

A stratégiai jelentőségű Kupjanszkot az ukránok feladhatják, mert az oroszok bekerítő műveleteket hajtanak végre, írja a strana.ua ukrán, de a hivatalos kijevi állásponttól némelykor eltérő, önálló véleménye, hírszolgáltatása miatt Ukrajnában betiltott szájt.

Túlterhelik az ukrán légvédelmet

Moszkva új és még az ukránok által is eredményesnek elismert taktikája: több új fejlesztésű és a délkelet-ukrajnai fronton bevált harceszközt, harcmodort kombinál.

A számítógépes kalózkodásban ismert DDoS-támadás alapelvét alkalmazza: túlterheli az ukrán légvédelmet, a radarokat, főként a legszűkebb keresztmetszetet jelentő rakétaindító kapacitásokat.

A felokosított FAB 500-asokat, KAB 1500Sz-E-ket együtt alkalmazzák a hadszíntéri felderítésre használt, ZALA, Orlen gyártmányú drónokkal és a Lancet kamikaze csapásmérő drónokkal.

Ezzel megosztják az ukrán légvédelem figyelmét, túlterhelik a rakétaindítókat és félmillió dolláros rakéták indítására késztetik az ukrán légvédelmi tüzéreket a pár száz dolláros olcsó kamikaze eszközök ellen.

Hasonló elvet használt október 7-i terrortámadásakor a Hamász a Gázai-övezetben, amikor a több rétegű izraeli rakéta- és légvédelmi rendszert (Dávid Parittyája, Vaskupola, Hec-2, Hec-3) olcsó, házilag barkácsolt rakéták tömegével terhelte túl. Néhány rakéta átjutott ezen a rendszeren és izraeli célpontokba csapódott.

Kijevben aggodalommal figyelik az oroszországi drón-technológia robbanásszerű fejlődését. Moszkva ismeretesen „elaludta” a drón-technológia első néhány évét és csak a sorozatos ukrajnai hadszíntéri kudarcok ébresztették rá a drónok katonai fontosságára.

Most az olcsó és már új generációs Lancet kamikaze drónok új változatát hozták ki az oroszok, amelynek irányítási és célkijelölési rendszere már mesterséges intelligencia (MI) elemeket alkalmaz, írja az ukrán oldalon álló Dylan Malyasov Defence Blogjában.

Emellett Oroszország megjelent az Italmas (Izgyelije 54) drónnal, amely nagyobb (mintegy 3 méteres szárnyfesztávolságú), csupaszárny drón, amelyet egy kéthengeres boxermotor hajt.

Az Italmast nagyobb súlya miatt kisteherautóra, pickupra szerelt indítósínről bocsájtják útjára.

Az Italmas hatótávolsága (állítólag öngyilkos, kamikaze drónról van szó) meghaladja a 200 kilométert, azaz a fronthasználatra, taktikai célokra szánt támadó- felderítőeszközök ideális hatótávolságát.

Ukrán katonai bloggerek arról vitáznak, hogy a délkelet-ukrajnai harcokban már megjelent-e az Italmas, ami a becslések szerint körülbelül olyan erejű robbanófejet szállíthat célba, mint az amerikai HIMARS rakéta-sorozatvetők hatblokkos változatából indított irányított rakéták (körülbelül 90 kilogramm).