Nagy agrárberuházási boom jöhet – több százmilliárd forint megy fejlesztésekre

Dömpingszerűen valósulhatnak meg mostantól az agrár- és élelmiszeripari beruházások a magyar Vidékfejlesztési Programban, mivel a benyújtott pályázatok elbírálásával nagyrészt elhárultak a támogatott projektek előtti akadályok.

Nagy István az új helyzetet évindító nyilatkozataiban úgy érzékeltette, hogy a 2019-es esztendő Magyarországon az „épülés éve” lesz.

Az agrárgazdasági beruházások felpörgetésére égető szükség lenne, mert a fejlesztések üteme meglehetősen hektikusan változott az elmúlt években. Változatlan áron 2015-ben és 2016-ban is visszaesés következett be, és bár az agrárberuházások 2017-ben gyorsultak, a Központi Statisztikai Hivatal ma legfrissebbnek számító, első háromnegyed éves adatai tavalyra csak 2,5 százalék körüli növekedést vetítenek előre, ami inkább stagnáló állapotot mutat 2018-ban.

Az elmúlt időszak visszaesése, illetve stagnálása mögött alapvetően éppen az húzódik meg, hogy hosszú ideig tartott a benyújtott VP-s pályázatok elbírálása, illetve véglegesítése.

A ma hatályos szabályozási rendszerben az agrárpiaci szereplők számára beruházási célú uniós támogatási források elsősorban a Vidékfejlesztési Programon keresztül folyósíthatók, de az itt elkülönített források felhasználását több tényező is nehezítette az elmúlt években.

Az alapvető gondot az okozta, hogy az Európai Bizottság korábban kritikákat fogalmazott meg a magyar pályázati szabályozással kapcsolatban. Ezért a kormánynak új elbírálási rendszert kellett kidolgoznia, és ez a munka az utóbbi egy-két évben a pályázatok értékelését késleltette. Ezért a nyertes ágazati szereplők sokáig nem kaptak támogatói határozatokat, így viszonylag hosszú idő telt el a pályázatok benyújtása és a támogatási döntések kézhezvétele között.

Éppen ebből az időveszteségből adódott a másik jelentős probléma, mivel az építőiparban időközben rendkívül komoly, 30-40 százalékos drágulás követezett be, amelyet az is erősített, hogy az agrárberuházási igények is szinte egyszerre zúdultak, illetve zúdulnak rá az építőipari szektorra.

Az árváltozások miatt a fejleszteni akaró agrárvállalatoknak át kellett dolgozniuk eredeti terveiket, hogy a nagyobb költségek ellenére is beférjenek pályázataikba. A módosításokról pedig úgynevezett változás-bejelentésekkel kellett tájékoztatniuk a VP-s irányító hatóságként működő Agrárminisztériumot, amelynek ezeket a változás-bejelentéseket is el kellett bírálnia.

Az év eleji tájékoztatás szerint a tárca tavaly decemberre e bírálatokkal is végzett, és az érdekeltek nagyrészt lebonyolították a szükséges közbeszerzési eljárásokat is. Ezért nyilatkozhatta az agrárminiszter is azt, hogy 2019-ben „minden pályázaton nyertes beruházásnak épülnie kell”, ezek megvalósításával pedig már 2020-tól javulnia kell az agrárgazdaság jövedelmezőségi szintjének is.  Csakhogy az építőipari áremelkedés azt is jelenti, hogy a beruházóknak jobban a zsebükbe kell nyúlniuk, mivel a pályázatokhoz járó támogatás a drágulás miatt nem bővül, vagyis egy-egy projekten belül a saját erő aránya növekszik a piaci szereplők eredeti fejlesztési elképzeléseihez képest.  

Ez az építési beruházásoknál azzal járhat, hogy a VP-ben rögzített, 50 százalékos támogatásintenzitás 35-40 százalékra zsugorodhat, azaz a vállalkozásoknak jóval többet kell költeniük tervezett fejlesztéseikre.

A magyar programban mezőgazdasági és élelmiszeripari beruházásokra mintegy 400 milliárd forintnak megfelelő összeget különítettek el, amelyek legalább 700-800 milliárd forint értékű beruházást generálhatnak. Voltak azonban a piaci szereplők között olyanok is, akik nem vártak a vidékfejlesztési támogatásokra, hanem inkább teljes egészében saját erőből és banki hitelekből hajtották végre beruházásaikat. Ők vélhetően azért sem jártak rosszul, mert bár a támogatásokról lemondtak, fejlesztéseiket jóval alacsonyabb bekerülési költséggel valósíthatták meg, így az áremelkedések negatív hatását nagyrészt kivédhették.

Az Agrárminisztérium szerint ugyanakkor összességében nincs szó arról, hogy a lassabb elbírálás és az építőipari piac változásai miatt a pályázók nagy számban elálltak volna beruházásaiktól. A fejlesztési kedvre az is utal, hogy az ágazati szereplők a VP beruházási pályázatainak többségét – különösen az állattenyésztési kiírásokat – jelentős túligényelték, vagyis jóval többen hajtottak volna végre korszerűsítéseket, mint ahányan támogatásokat kaphattak.  

Tavaly év végére egyébként az 1300 milliárd forintnyi forrást tartalmazó VP teljes kerete kötelezettségvállalás alá került, és több mint 170 ezer kérelemről hoztak támogatási döntést.

A beruházási pályázatok érdekessége az is, hogy a piaci szereplők a vártnál jóval kisebb mértékben érdeklődtek az úgynevezett energiahatékonysági fejlesztések iránt, mivel elsősorban kapacitásbővítésre, vagy új férőhelyek kialakítására helyezték a hangsúlyt.

Az Agrárminisztérium a megmaradt energiahatékonysági forrásokat 2018 elején - egy 35 milliárd forintos kiírással – újra meghirdette, és a mezőgazdasági üzemek, illetve az élelmiszeripari kisvállalkozások ilyen jellegű projektjeire a közelmúltig mintegy 7 milliárd forintot ítélt oda. A pályázatra azonban egy év alatt összesen 25 milliárdnyi igény érkezett, ezért a tárca úgy döntött, hogy a felhívást idén február 19-vel felfüggeszti.

A fel nem használt források elköltését nehezíti, hogy a tagállamoknak szűk a mozgástere a projektek közötti átcsoportosításokban. Ezért a minisztérium most tárgyalásokat kezdett az Európai Bizottsággal, hogy a felszabaduló energiahatékonysági támogatásokat népszerűbb felhívásokhoz helyezhesse át. Így elképzelhető, hogy a kapacitásbővítő, építési beruházásokra is juthatnak még plusztámogatások, ha Brüsszel az átcsoportosítást engedélyezi.