Nagymértékben csökkent a magyar devizakötvények kamata

A kamat jelentősége

A magyar államadósság már régóta igen magas, és épp adódott volna a lehetőség, hogy a kritikusnak tekintett maastrichti szint, azaz 60 százalék alá kerüljön, de akkor megjelent a járvány, és felborította az egyensúlyt, kényszerűen újra megnövelve az adósságszintet. Az adósság közvetlen költsége a kamat, hisz a törlesztés nem kötelező: a lejáró adósságot meg lehet újítani, ráadásul

a GDP-arányos adósság csökkentésének remek eszköze a gyors gazdasági növekedés, vagyis a GDP emelkedése.

A kamatfizetést azonban teljesíteni kell, ezért nagyon lényeges, hogy milyen költség mellett sikerül felvenni az adósságot, vagy megújítani a lejárót. Hogy lássuk ennek jelentőségét: 40 ezermilliárd forintos adósság mellett

egy százalékpont változás évente 400 milliárd forintot jelent a költségvetésnek.

Adósságszerkezet

Az adósság finanszírozása döntően három jelentős forrásból valósul meg: ezek a lakosság kezében lévő lakossági állampapírok, az intézményi forintkötvények és a devizakötvények. A lakossági állampapírok kamata nominálisan viszonylag magas, legalábbis a legnépszerűbb MÁP Plusz és az inflációkövető kötvények esetében, ezt azonban a kormány tudatosan vállalta egy adott összeg, 11 ezer milliárd forint erejéig, hogy a lakosság stabil finanszírozó legyen.

Minden más esetben a cél a lehető legalacsonyabb kamat elérése. Az intézményi forintkötvények kamatát jótékonyan lecsökkentette az utóbbi évek alacsony piaci kamatszintje, a járvány idején pedig eszközvásárlási program által igyekezett alacsonyan tartani a jegybank a hosszabb hozamokat, ezáltal csökkentve a kibocsátandó kötvények kamatát. Ha a piac hosszabb távon nem számít nagyon magas kamatokra, akkor a 10 éves hozam vélhetően akkor sem emelkedik lényegesen 3 százalék fölé, ha az MNB akár eddig a szintig növeli az alapkamatot.

Devizakötvények

A harmadik csoport a devizakötvényeké, melyek közül a nemzetközi befektetők számára különféle devizákban kibocsátott kötvényeket vesszük górcső alá nagyjából az elmúlt 10 év tekintetében. Ezek aránya nagyot csökkent a teljes adósságállományon belül, miután a cél a forintban történő finanszírozás növelése volt: 40-45 százalék közti szintről nagyjából 20 százalékig.

Az ÁKK adatai alapján nyomon tudjuk követni, hogy az utóbbi 20 évben milyen devizában és milyen kamatozás mellett bocsátott ki Magyarország kötvényeket. A 2008-as válság előtt legnagyobbrészt euróban, kisebb összegben dollárban és japán jenben történtek kibocsátások: az eurós kötvények kamata általában 3,5-5 százalék között mozgott, a dollárban denomináltaké 4,5-5 százalék között, a jenkötvények kamata 1 százalék körül alakult.

A 2008-as válság és utóhatásai

A válság idején megugrottak a kamatok, legfőképpen amiatt, hogy Magyarország megítélése leromlott, hisz 2008 őszén csak egy jelentős IMF-hitel mentette meg az országot a fizetésképtelenségtől. A válság alatt euróban 5,75 illetve 6,75 százalékos kamattal sikerült másfél, illetve egymilliárd eurós összegben kibocsátani, dollárban ugyancsak 6 százalék feletti volt a kamat, de 2011-ben 7,625 százalékos kamat mellett bocsátottunk ki 30 éves lejáratú dollárkötvényt összesen 1,25 milliárd dollár összegben. Ezek még most is megvannak, 2041-ig terhelik a költségvetést magas kamatukkal, és addig visszavásárolni sem érdemes őket, amíg alacsony a dollárhozam.

Ezt követően még 2014-ig történtek döntően dollárkibocsátások, még mindig magas, 4-5,75 kamat mellett. Az amerikai jegybanki alapkamat már a nullához közelített ugyan, de az 5-10 éves hozamok még magasabban jártak, miután a piac arra számított, hogy hamar visszatér a magasabb kamatok korszaka. Mindazonáltal Magyarország még nem tudott jó feltételeket elérni, hisz a gazdaság stabilizálása, majd növekvő pályára állása csak 2014-től kezdett látványosan mutatkozni.

Fordulat

Ezután már nem is volt kibocsátási kényszer, hisz ekkor már zajlott a forintfinanszírozásra való átállás időszaka. Komolyabb összegű kibocsátásra csak 2017-ben került sor, egymilliárd eurós értékben, 10 éves lejáratra, ezt azonban már a korábbiaknál jóval alacsonyabb, 1,75 százalékos kamattal sikerült abszolválni.

2018-ban ugyanezt mindössze 1,25 százalékos kamattal sikerült megismételni 7 éves lejáratra,

miközben jenkötvényt mindössze 0.37 százalékos kamat mellett értékesített az ország 3 éves lejáratra: ez nemrég futott ki.

A járvány időszaka

2019-ben nem volt kibocsátás, és nem tudni, mikor lett volna a következő, ha nem jelenik meg a járvány. A hirtelen megnövekvő költségvetési hiányt finanszírozni kellett, azonban ezúttal az előző válságtól eltérően meglehetősen kedvező kamatok mellett sikerült erre sort keríteni. Euróban összesen 5,5 milliárd volt a kibocsátások összege 2020-ban: a legalacsonyabb,

mindössze 0,5 százalékos kamatozással egy tízéves lejáratú sorozatot sikerült eladni tavaly novemberben.

Ugyanekkor sor került egy 30 éves kibocsátásra is 1,50 százalék mellett (vessük össze a 2011-es 30 éves 7,625 százalékos dollárkötvénnyel).

Tavaly áprilisban és májusban ennél kicsit magasabb volt a kamat, ami érthető a járvány indulása miatt, de így is igen kedvező számokról van szó: 1,12-1,75 százalék közötti kamatok, 6-15 év közti lejáratokkal. Emellett jenkötvényt is kibocsátott az ország 0,5-1,29 százalék közti kamatszinteken, ezek összege azonban nagyjából csak tizede az eurós kötvényekének.

Kifutnak a magas kamatozásúak

Idén nem történt kötvénykibocsátás, ugyanakkor az elmúlt években a korábban magas kamat mellett kibocsátott dollárkötvények jelentős része kifutott, egy részét pedig visszavásárolta az ÁKK. Így a magasabb kamatozású dollárkötvények közül az említett, 2041-ben lejáró 30 éves kötvényeken kívül még három sorozat van: két sorozat 2023-ban jár le összesen 3,4 milliárd dollár értékben, egy pedig 2024-ben 1,85 milliárd dollár értékben, az utánuk fizetendő kamat átlagosan 5,5 százalék.

A jelenlegi helyzet tehát úgy néz ki, hogy míg korábban jellemzően 4-7 százalék közti kamatozású volt szinte a teljes devizakötvény-állomány, addig mostanra ezek legnagyobb része kifutott vagy visszavásárlásra került, és a következő 3 évben a maradék is kifut, egyedül a 30 éves dollárkötvények maradnak, mintegy mutatóba. A 2017 óta felvett devizakötvények után fizetendő kamat átlagosan 1-1,5 százalék közötti, ráadásul ezek lejárata távoli, így az adósság finanszírozása esetükben hosszú távon biztosított.

Összegzés

Így összességében elmondható, hogy 2008-tól 2014-ig csak magas, átlagosan 5-6 százalékos kamat mellett valósult meg a finanszírozás, utána azonban már csak a 0,5-1,75 százalék közötti sávban történt kibocsátás. A magas kamatozású kötvények nagy részétől már sikerült megszabadulni (2014 óta összesen nagyjából 10 milliárd dollár értékben), a maradék nagy része 3 éven belül kifut, és ekkortól

a magyar devizakötvények átlagos kamatterhe már másfél százalék alatt lesz.