Négy konfliktus, amely a járvány árnyékában lángolt fel

Kisebb visszatartó erő

Több mint 100 nap telt el azóta, hogy a WHO világméretű járványt hirdetett, és szinte minden ország figyelme a járvány elleni védekezés felé fordult. A nemzetközi konfliktusok érthető módon háttérbe szorultak, hisz senki nem tudhatta, milyen következményei lehetnek a járványnak. Néhány hónap után azonban, annak ellenére, hogy sok helyen még erősen terjed a betegség, már nagyjából kialakultak a járvány elleni védekezés és a betegség kezelésének módozatai, így a kormányok másra is tudnak időt szentelni.

A nemzetközi figyelem azonban még nem állt vissza a konfliktushelyzetek irányába: mondhatni megszűnt a világ közvéleményének, illetve egyes nagyhatalmak konkrét figyelmének, esetleges beavatkozásainak visszatartó ereje. Ezt néhány ország igyekszik felhasználni arra, hogy regionális politikai, esetleg kis-, vagy középhatalmi ambícióit kibontakoztassa. Az elmúlt hetekben négy ilyen konfliktushelyzet lángolt fel.

Korea

Az egyik, és egyben évek óta leginkább fordulatokban bővelkedő eset a kettéosztott Koreáé, ezen belül is a kommunista északi állam kiszámíthatatlan viselkedése. Kim Dzsong Un, a kommunista állam vezetője hatalomra kerülése óta azon dolgozott, hogy országát nukleáris hatalommá tegye, és ez sikerült is neki, hiába fenyegette őt eleinte a 2016-ban amerikai elnöknek választott Donald Trump.

Miután meglett az atomfegyver és az azt bárhová eljuttatni képest rakéta, de az országot rendkívül megviselték az amerikai szankciók, Kim Dzsong Un 180 fokos fordulattal békeoffenzívát hirdetett, ami igencsak jól jött Trumpnak, hisz egy atomhatalommal szemben már a katonai megoldás nem kerülhet szóba. A két vezető személyesen találkozott, ráadásul két alkalommal is, és a kommunista észak a demokratikus Dél-Korea felé is feltűnően barátságos lett.

Az alapvető problémák azonban nem oldódtak meg: nukleáris leszerelésről Észak-Korea hallani sem akar, így viszont az ellene fennálló szankciók sem enyhülnek. Az ország gazdasági helyzete katasztrofális, amit a járvány és a nyomában érkező válság természetesen súlyosbított. Kim Dzsong Un mindenesetre újabb hátraarcot tett:

fenyegetni kezdte Dél-Koreát és látványosan felrobbantotta azt az épület, amit a két ország tárgyalásainak céljára építettek a határ közelében. Egyúttal Trumpnak is üzent, hogy a nagy barátságnak vége.

Nem tudni, mi volt a cél: talán csak egy kis figyelemfelkeltés, esetleg egy kísérlet arra, hogy a szankciók csökkentését fenyegetéssel érje el.

Törökország és a kurdok

Egy másik konfliktus egy 100 éve fennálló gócpontpontban robbant ki, amely egy Trinanonhoz hasonlóan félresikerült tragikus első világháborús rendezés eredménye. Akkor a kurd népet négy állam között osztották szét, melyből kettőt, Irakot és Szíriát teljesen ésszerűtlen módon akkor hoztak létre úgy, hogy mindkét államba összezárták a szunnita és síita arabok, valamint a kurdok egy részét.

Ezzel a konfliktus garantálva lett, máig sem ért véget, de most Törökország lett igen ambiciózus: a járvány árnyékában az észak-iraki kurd területeken hajtott végre légitámadásokat, állítása szerint kurd szeparatisták ellen.

Hasonló beavatkozást korábban Szíriában is végrehajtott Törökország, sőt, ott be is akart vonulni a terület egy részére, végül Oroszországgal megegyezve hoztak létre egy biztonsági övezetet a két ország határán.

Líbia

A harmadik eset ugyancsak régi gócpont, egy ugyancsak természetellenesen létrehozott országban, Líbiában, ahol évek óta két erő küzd a hatalomért, az egyik a nemzetközi közösség által elismert és az utóbbi időben Törökország által támogatott kormány, a másik a keleti országban népszerűbb erő, a Líbiai Nemzeti Hadsereg, melyet egy erőskezű tábornok, Kalifa Haftar vezet. A tábornok korábban majdnem bevette a fővárost, Tripolit, a török beavatkozás azonban megfordította az erőviszonyokat.

Most azonban új résztvevő csatlakozott a konfliktushoz: a keleti szomszéd, Egyiptom, amely a hivatalos kormányerőket saját biztonságára veszélyesnek tekinti, mivel részt vesz abban az Egyiptomban megdöntött és betiltott Iszlám Testvériség mozgalom.

Egyiptom most jelezte, hogy ha Líbia keleti, az egyiptomi határhoz közelebbi részében visszaszorítják Haftar erőit, közvetlenül, akár katonák küldésével is belép a konfliktusba. Ez két regionális hatalom, Törökország és Egyiptom közvetlen konfliktusát jelentené.

India és Kína

A negyedik gócpont ismét csak több évtizedes: miután India és Kína mindmáig nem húzta meg egyértelműen határát a Himalájában, időről időre területi viták, határvillongások alakulnak ki. 1962-ben a két ország háborúba is keveredett egymással emiatt, majd meghúztak egy vonalat, ami inkább egy tűzszüneti választóvonal, mint országhatár, ezért gyanakodva méregeti egymást a két fél, ha a vonal közelében mozgásokat észlel.

Kisebb összeütközések időről időre előfordulnak, most azonban olyan történt, ami 1975 óta nem: halálos áldozatai is lettek a konfliktusnak, 20 katona vesztette életét.

Miután Kína és India a világ két legnépesebb országa, ráadásul mindkettő atomhatalom, nyilvánvaló, hogy konfliktusuk óriási geopolitikai veszélyt jelent. A veszélyt természetesen maga a két ország is jól látja, és óvakodnak is a konfliktus kiterjesztésétől, azonban egy-egy ilyen eset által könnyen elszabadulhatnak az indulatok.

Közös vonások

A négy mostani eset azt mutatja, hogy könnyen felborul a kényes nemzetközi egyensúly, ha a világ közvéleményének figyelmét valami elvonja a konfliktusokról. Normál esetben napokon belül élesen reagál a nemzetközi közösség, nem ritkán katonai beavatkozást vagy gazdasági szankciókat helyez kilátásba, ami visszafogja, illetve tárgyalásra ösztönzi a konfliktus résztvevőit. Most úgy tűnik, a járvány miatt néhányan letesztelik, meddig mehetnek el, mire helyreáll a nemzetközi figyelem.