Nem mindegy, miből nő a GDP: a magas hozzáadott értékű ágazatok jelentik a jövőt

Rendszeresen hivatkoznak arra a politikusok, hogy növelni kell Magyarországon a hozzáadott értéket. Ehhez olyan cégeket kell bevonzani Magyarországra – teszik hozzá – , amelyek nagy hozzáadott értéket előállító tevékenységeket hoznak Magyarországra. De akkor miért nem ez történik? Ennek megválaszolásához először

a hozzáadott érték fogalmát kell tisztázni, majd a valós adatokat kell megvizsgálni. 

Függőséget növel az import tartalom

A hozzáadott érték helyben keletkező új érték. Jelenti azt az értéket, amit úgy kapunk, ha a teljes kibocsátásból kivonjuk a gyártás során felhasznált részegységek, alapanyagok, félkésztermékek, vagyis az úgynevezett köztes termékek értékét. Ebből már nyilvánvaló, hogy azok a nemzetközi cégek, amelyek csaknem minden, a végtermék előállításához szükséges részegységet, továbbá a szervezési és menedzsment tudást is külföldről hozzák be, és helyben ezek segítségével végterméket állíttatnak össze,

alacsony helyi hozzáadott értékű, összeszerelő munkát végeztetnek.

Másrészt fontos a tevékenység tartalma is: a bonyolultabb technológiával gyártott, nagy helyi tudást igénylő minőségi, innovatív termékek gyártása esetén nagyobb a helyben előállított új érték. A gazdaság fejlettsége szempontjából ezért valóban kulcskérdés, hogy helyben mennyi új érték jön létre.

Ez egyben jelentősen befolyásolja a termelékenységi szintet is.

A gazdasági szerkezet szempontjából is alapvető kérdés, hogy azon belül mekkora súlyt képvisel a nagy és az alacsony új értéket előállító ágazatok aránya. A helyben alacsony hozzáadott értéket előállító ágazatok, cégek magas aránya ugyanis - a magas importtartalom miatt - növeli a gazdaság kitettségét, függőségét is.

Ezt látjuk Magyarországon például a járműgyártás és az akkumulátorgyártás esetén.

A nemzetgazdaság fejlődését szolgáló gazdaságstratégia legfőbb célkitűzése éppen az alacsony hozzáadott értéket előállító tevékenységek arányának csökkentése kell, hogy legyen.

Fontos az értékek otthon tartása

A hozzáadott érték alakulását sok szempont szerint szükséges elemezni. Fontosak az ágazati adatok mellett például a cégméretek szerinti adatok, és szükség van nemzetközi összehasonlításokra is. Az elemző munka minden fontos részlete nem fér bele egy cikk keretébe. A továbbiakban ezért csupán három fontos adatra térünk ki.

Forrás: Eurostat 2026. 05. 22

A fenti táblázat fontos összefüggésekre mutat rá. Azokban az ágazatokban, amelyek nagyobb arányt képviselnek a teljes kibocsátásban, mint a teljes hozzáadott értékben,

kisebb a helyi új érték teremtés és nagyobb a köztes termék felhasználás.

Ez általában igaz a magyar feldolgozóiparra, de ezen belül az egyes alágazatok jelentős eltéréseket mutatnak. Például a gyógyszeripar nagyobb arányt képvisel a helyi új érték teremtésben, mint a teljes kibocsátásban, és ez megmutatkozik a köztes termék értékben látható alacsonyabb arányában is. 

Kiváló a helyi hozzáadott érték termelésben az infokommunikáció, a szakmai, tudományos tevékenység, a tudományos kutatás-fejlesztés, az oktatási és a kultúra, rekreációs tevékenységek aránya,

az outputban és a köztes termékekben lévő arányához képest. De kiegyensúlyozottak az építőipar, a szálloda, vendéglátás és a mezőgazdaság adatai is. Meglepő viszont az élelmiszeripar alacsony aránya az új érték termelésben.

A legelőnytelenebb adatot a járműiparnál látjuk,

amely a teljes kibocsátás 8,3 és a teljes köztes termék felhasználás 12,7 százalékát adja, miközben a helyben hozzáadott összes új értékből csak 2,9 százalékkal veszi ki a részét. A villamos berendezés ágazat, amelybe az akkumulátorgyártás tartozik, szintén alacsony arányt képvisel a helyi új érték teremtésben. Erre később még visszatérünk.

Az elemzés elvégezhető lenne további ágazatokra is.

Fontos kapcsolódó adat, hogy az egyes ágazatok aránya a különböző mutatók esetén hosszabb távon milyen változást mutat, és az milyen képet fest a gazdaság összetételének alakulásáról.

Ezek a vizsgálatok azonban túlmutatnak egy cikk keretein. Nézzünk meg ugyanakkor még két fontos jellemzőt: az egyes ágazatokon belüli hozzáadott érték alakulását és a cégméret szerinti sajátosságokat. Ebben az esetben rendelkezésre állnak az akkumulátorgyártás adatai is.

Sokat számít a helyi tudás

Az 1. ábrán csökkenő sorrendben látjuk néhány ágazat hozzáadott értékének arányát a teljes céges kibocsátáson belül.

A legmagasabb értékeket a művészet, rekreáció, tudományos, szakmai tevékenység, kutatás-fejlesztés, infokommunikáció és oktatás szolgáltatási területeken találjuk,

ami nem meglepő, mivel ezek tudásalapú tevékenységek. A feldolgozóipar hozzáadott érték aránya általában alacsony. Különösen kicsi a kibocsátásban a helyben keletkezett új érték az akkumulátorgyártásban és a járműgyártásban. Kivételt képez a gyógyszeripar a 47,92 százalékos új érték arányával. Végül még egy érdekesség.

Forrás: Eurostat 2026. 03. 10. * régebbi adat

A 2. táblázat néhány ágazatban három cégméret esetére tartalmazza a kibocsátáson belüli hozzáadott érték arányát. Elsőre talán meglepő, hogy

általában a legmagasabb értékeket a 20-49 főt alkalmazó cégek esetén látjuk.

Az adatok méret szerint a gyógyszeriparban a legkiegyenlítettebbek. Legfeltűnőbb a hozzáadott érték arány különbség a járműiparban és a számítógép, elektronika, optika ágazatban. Ez arra utalhat, hogy a kisebb cégek tevékenysége lefedi az értéklánc szakaszainak többségét, míg a nagy cégekre a helyi gyártás, összeszerelés a jellemző. Természetesen a cégméretek esetén is további, mélyebb elemzésre lenne szükség. Az eddigi adatokból is le lehet azonban vonni néhány fontos következtetést.

Meg kell először is állapítani, hogy általánosságban

nem jó cél az, hogy továbbra is elsősorban a külföldi cégek betelepülését támogassuk, ha „nagy hozzáadott értékkel” jönnek, illetve „high-tech”-et, csúcstechnológiát alkalmaznak.

Hozzáadott értéket nem lehet behozni, azt helyben kell előállítani, amihez helyi tudásra van szükség. Továbbá annak, hogy egy cég „high-tech”-et, csúcstechnológiát alkalmaz Magyarországon, csak akkor van köze a helyi hozzáadott értékhez, ha a technológiát helyben fejlesztették ki. Végül az értékláncok egészének elemzésére is szükség van ahhoz, hogy a helyi értéktermelés ne „politikai üzenet” legyen, hanem az azzal kapcsolatos lehetőségeket szakmai alapon tudjuk értelmezni.

Minél jobban szétterül egy cég értéklánca több országban, annál valószínűbb, hogy egy adott országban csak kevés tevékenységet végeztet. Ilyenkor az a tipikus megoldás, hogy a nagy hozzáadott értéket előállító „tudásigényes”szakaszokat, például a kutatás-fejlesztést, az értékesítést, „otthon tartja”, és a „munkaigényes” szakaszokat oda viszi, ahol olcsó a munkaerő.

Ezért kell a gazdaságpolitikának kiemelt figyelmet fordítania inkább a helyi cégekre, amelyek a teljes értéklánc „otthon tartására” is képesek lehetnek. Ugyanis arra – éppen az értékláncok kialakításának gazdasági okai miatt – kisebb esély van, hogy az értékláncukat optimalizáló cégek a kutatás-fejlesztést és az értékesítést saját hazájukból valóban hozzánk telepítsék