NEM VÁRT KIHÍVÁSOKHOZ VEZETHET A TÚL GYORS VÁROSIASODÁS
ElemzésekTöbb mint 2,5 milliárddal többen élnek majd városokban 2050-ben mint ma, ami kezelhetetlen problémát jelent – derül ki a globális városi népesség folyamatait bemutató friss ENSZ tanulmányból. Eszerint a Föld lakosságának több mint a fele már jelenleg is városlakó, arányuk 2050-re kétharmadra nő. Fenntartható-e ez a gyors léptékű városiasodás?
A probléma súlyosságát jól jellemzi, hogy amíg 1950-ben minden harmadik ember élt városban, 2008-ban minden második, addig a városlakók aránya ma már 55 százalékos, 2050-re viszont 68 százalékig emelkedik úgy, hogy eközben az össznépesség is jelentősen nő. Miután az ENSZ a tagországok statisztikáiból dolgozik, ez az arány még nagyobb lehet, hiszen Ázsiában és Afrikában a bádogvárosokban is hatalmas embertömeg él, akik kimaradnak a statisztikából. A Trend fm rádióműsorában Gere László, a Pallasz Athéné Geopolitikai Kutatóintézet szenior kutatója elemezte a helyzetet.
A fő probléma, hogy a városokban, illetve agglomerációikban kis területen élő nagy tömegek miatt hatalmas a környezetterhelés, amelynek csökkentése egyre nagyobb nehézséget okoz a városok vezetőinek.Geoffrey West Scale című művében azt írja, hogy hosszú távon fenntarthatatlan a városodási tendencia. Mert amíg a természetben a felnőtt egyed arányaiban kevesebbet fogyaszt mint a kölyökállat, addig,
ha egy város népessége megduplázódik, akkor nem kétszer annyi GDP-t vagy hulladékot termel, s nem kétszer annyit fogyaszt, mint eredetileg, hanem annál többet.West szerint ez hosszabb távon a társadalom összeomlásához is vezethet.
Az okos városok korlátai
A probléma súlyosságát érzékelve az elmúlt egy-két évtizedben – az informatika adatkezelési képessége ugrásszerű növekedésének köszönhetően – egyre több infokommunikációs cég fordít jelentős erőforrásokat a városok környezeti terhelésének csökkentésével kapcsolatos kutatásokra. Így születtek az okos városokkal kapcsolatos elképzelések, valamint a parkolás, a közlekedés vagy a lakások energiafelhasználásának optimalizálásával kapcsolatos tanulmányok. Amennyiben teljesen új város tervezéséről van szó – ami leginkább a fejlődő országokra jellemző –, akkor semmi nem akadályozza a tervezőket abban, hogy gazdaságilag, logisztikailag optimális megoldást dolgozzanak ki. Így kompakt városrészeket építenek, figyelembe veszik például, hogy kerékpárral vagy gyalog is könnyedén el lehessen érni a gazdasági területeket. Ez egyrészt előny, mert egy régi városnál ezt már nem lehet megtenni. Hátránya lehet viszont, hogyhiába felel meg a város a városfejlesztési követelményeknek, ha az emberi, élhetőségi szempontokat kevéssé vették figyelembe a tervezés során.
Tanult városlakókra van szükség
Az Egyesült Arab Emírségekben épülő Masdar City esetében például környezettudatos megoldást választottak, nem vették azonban figyelembe, hogy az emberek nem akarnak, vagy nem tudnak odaköltözni, mert a lakhatás nagyon drága, éppen a magas életszínvonal következtében. Éppen ellenkező a helyzet a régi városok, például Bécs és Amszterdam esetében, ahol az adott városszövet miatt élhető marad a város, és ezen belül kell megoldásokat találni. Ezekben a városokban a lehető legtöbb szereplőt bevonják a tervezésbe. Így ideális esetben az akadémia, az egyetemek, a technológiai cégek, a város vezetése és a lakosság együtt döntenek arról, milyen helyen szeretnének élni. Sok esetben azonban a lakosságot csak nyűgnek tekintik, pedig a lényeg éppen az lenne, hogy az emberek jól érezzék magukat a városukban.Az ENSZ okos város ajánlása szerint segíteni és ösztönözni kell a lakosságot a tanulásra, hogy használni tudják az új fejlesztéseket.Nagyon nagy hiba, ha az okos várost célnak tekintik, mert valójában nem az, hanem eszköz arra, hogy a saját magunk által okozott problémákat megoldjuk. Annál is inkább égető a probléma megoldása, mert
az ENSZ jelentése szerint 2050-re 2,5 milliárd emberrel több él majd városokban mint ma,és a növekmény 90 százaléka Ázsiára, illetve Afrikára jut. A többi kontinens kevéssé érintett, hiszen azokon már igen magas a városokban élők aránya. Észak-Amerikában a lakosság 82 százaléka, Latin-Amerikában 81 százaléka, Európában 74 százaléka, hazánkban pedig 73 százaléka él városokban.
