Nobel-díjast „kapott” a Budapesti Corvinus Egyetem

Az Oppenheimer-effektus

James Joseph Heckman 1944 április 19-én született a chicagói egyetemtől nem messze. Középiskolás tanulmányai során a fizikát Frank Oppenheimer-től, az atombombát kifejlesztő csapatot vezető J. Robert Oppenheimer testvérétől tanulta. Oppenheimer módszerei és a tudomány iránti szenvedélye inspirálta, hogy később ő is az elmélet és a gyakorlat összekapcsolására törekedjen.Tehetsége a matematikában már akkor megmutatkozott, így alapszakos tanulmányai során is ilyen jellegű tanulmányokat folytatott. Ám már ekkor felkeltették a figyelmét Adam Smith, David Ricardo és Arthur Lewis elméletei, melyekkel választható kurzusai során ismerkedett meg.

Egy kisebb kört lezárva mester szakos tanulmányait a chicagói egyetemen kezdte meg, ahol nagy hatással volt rá Milton Friedman és Harry Johnson.

Egyetemi tanulmányait a Princeton egyetemen folytatta, ahol a figyelme az ökonometria felé fordult. A princetoni empirikus projektek és a munkaerő-piaci adatok elemzése iránti érdeklődése formálta későbbi kutatási irányait.

Egy multidiszciplináris tudós születik

Heckman a Columbia Egyetemen kezdte akadémiai karrierjét, ahol olyan neves közgazdászokkal dolgozott együtt, mint Jacob Mincer és Ned Phelps. 1974 nyarán a Berkeley Egyetemen dolgozott Daniel McFadden munkacsoportjában.

McFadden technikája, ahogyan összhangba hozta az elméletet az adatokkal, hogy gyakorlati problémákat oldjon meg, nagy hatással volt Heckman gondolkodásmódjára.

James Hackman (forrás: Corvinus Egyetem)

1973-ban a kör újra lezárult, hiszen Heckman a Chicagói Egyetemre került, ahol azóta is dolgozik. Az egyetem szigorú intellektuális környezete és a nyílt, mélyreható viták nagyban hozzájárultak kiváló kutatásaihoz. Számos diákjával és kollégájával dolgozott együtt, akik közül sokan jelentős hatással voltak munkásságára, mint például Gary Becker és James Coleman. 

Heckman multidiszciplináris megközelítését jól mutatja, hogy

matematika alapszakos és közgazdaságtani mester szakos és doktori tanulmányai mellett jogászprofesszor is, és tagja az 1952-ben alapított American Bar Foundation-nek,melynek küldetése az igazságszolgáltatás előmozdítása a joggal, a jogi folyamatokkal és a jogi intézményekkel kapcsolatos innovatív, interdiszciplináris empirikus kutatások támogatásával. 

Korrekció mindenek felett

2000-ben James Heckman – korábbi mentorával, Daniel McFadden-nel megosztva – kapta a közgazdászok által áhított egyik legnagyobb elismerést, a

közgazdaságtudományi Nobel-emlékdíjat. Heckman esetében a bizottság a nem véletlen minták megbízható statisztikai elemzését lehetővé tevő kutatásait, így a Heckman-korrekciót emelte ki, mint jelentős eredményét. 

De mi is ez a Heckman-korrekció?

Hogy egy a Corvinus egyetemhez is kapcsolható példával éljek, képzeljük el, hogy az egyetemre felvételizők tudni szeretnék, hogy mennyivel fognak egész életük alatt többet keresni akkor, ha a BCE-re járnak.

Ennek meghatározására tökéletes megoldásnak tűnik a Corvinus-on végzettek átlagbérét összevetni a többiek átlagos fizetésével. 

A gond azonban az ezzel a módszerrel, hogy a két csoport egészen biztosan nem csak ebben az egy tényezőben különbözik egymástól. A BCE hallgatói valószínűleg jobb tanulmányi eredményekkel rendelkeztek általános- és középiskolában is, jó eséllyel jobb anyagi körülmények között nőttek fel, mint az átlagember, így a magasabb várható jövedelmük egy része nyilvánvalóan nem az egyetemi tanulmányaik következménye.

A Heckman-korrekció lényege, hogy ezeket a külső hatásokat leválasszuk, és csak azt a hatást vizsgáljuk, amit ténylegesen szeretnénk. De Heckman nem csak a statisztikai elemzés terén alkotott maradandót. Már a Nobel-bizottság is elismerte az egyéniek és háztartások viselkedésének elemzésében elért eredményeit. Kutatásai új ismeretekkel gazdagították a politikai döntéshozókat olyan területeken, mint az oktatás, a kora gyermekkori programok, a munkahelyi képzés és a munkaerőpiacok elemzése.

Mindezek fényében érthető, hogy a RePEc szerint 2024 júniusában Heckman a világ harmadik legbefolyásosabb közgazdászának számított. 

Egy globális kihívás

Heckman 2023 óta működik együtt a magyar közgazdászképzés fellegvárának számító Budapesti Corvinus Egyetemmel. A közös munka fókusza pedig egy égető globális probléma,

a születésszámok globális összeomlása. A kooperációt az egyetem részéről a Corvinus Institute for Advanced Studies dékánja, Szántó Zoltán Oszkár koordinálja. 

De miért probléma a születésszámok csökkenése, kérdezhetné a kedves olvasó, nem jó hír ez a globális túlnépesedés rémének fényében? Az igazság az, hogy Afrika kivételével már régen nem a túlnépesedés, hanem jellemzően a gyors népességfogyás a gond. 

Míg az előző évszázad közepén 5 körül mozgott a termékenységi ráta (azaz átlagosan ennyi gyermeke született egy nőnek), addig mára ez az érték megközelítette a stabil népességet jelentő 2,1-es értéket.

Bár néhány országban még mindig 5 feletti a mutató értéke (ilyen például Niger, Csád vagy Szomália), a világ jelentős részében a népesség fenntartásához szükséges érték felén, vagy akár az alatt van az indikátor (Hong Kong esetében 0,8, Dél-Koreában 0,9, Kínában és Máltán 1,2, Olaszországban, Spanyolországban, Ukrajnában és Japánban pedig 1,3 az értéke). 

Heckman és Magyarország: Vissza a jövőbe

Mindez azt jelenti, hogy a világ számos országában

generációnként nagyjából lefeleződik a lakosság létszáma, ha eltekintünk a be- és kivándorlástól. Japánban például 2020 óta évente fél-egymillióval csökkent a népesség.

Ma már több pelenkát vásárolnak az időskorúak a szigetországban, mint a csecsemők. Ha a trendek így folytatódnak, akkor a felkelő nap országa két évszázadon belül elnéptelenedhet. 

Hasonló folyamatok dominálják Európát is. Az euroövezet tagállamaiban 2010-ben 1,59 volt a termékenységi ráta, ami már akkor is jelentősen kisebb volt, mint a stabilitáshoz szükséges érték, 2022-re azonban ugyanez az érték 1,45-re zuhant, azaz 1000 családban átlagosan 140-nel kevesebb gyermek volt, mint 12 évvel korábban.

Így történhetett meg, hogy ma Spanyolországban és Portugáliában a 40 év feletti nők negyede gyermektelen. Egyetlen európai állam tudta megfordítani a negatív demográfiai trendeket, ez pedig pont Magyarország volt. A családbarát gazdaságpolitikának hála a 2010-es uniós sereghajtónak számító 1,25-ös termékenységi rátát 2022-re 1,56-ra sikerült emelni. Ez azt jelenti, hogy 1000 átlagos családban 310-zel több gyermek volt ekkor, mint 12 évvel korábban.

Ez a siker is hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország, és egy magyar egyetemmel való együttműködés értékes lett Heckman professzor számára is. 

Kaviár és családtervezés

Ahogyan Heckman a Corvinus díjátadó ünnepségén tartott előadásban is megmutatta, már most is sokat tudunk a globális születésszám-csökkenés okai közül. Ilyen például a házasság és a gyermekvállalás időpontjának kitolódása, a hosszabb tanulmányok, a nők munkavállalása, valamint – elsőre talán furcsának tűnő módon – a keresetek globális növekedése is. 

Az utóbbi kapcsolat egyik oka

az idő alternatív költségében keresendő.

Ha magasabb a család jövedelme, akkor a gyermekvállalás indirekt költségei a nevelés miatt kieső bevételek okán nagyobbak. Egy jobban kereső családban ráadásul a gyermek direkt költségei is magasabbak lesznek, hiszen ha a felnőttek kaviárt vacsoráznak, akkor a gyermekeknek sem fognak zsíroskenyeret adni, ahogy ezt a professzor egy szemléletes példával előadásában is megvilágította. 

Ugyanezen hatásmechanizmus miatt hatott negatívan a születésszámra a nők munkavállalása, illetve hosszabb iskolai képzése is. Hiszen egy a munkaerőpiacon értékes, magas potenciális jövedelemmel bíró hölgynek relatív nagyobb bevételről kell lemondania a gyermekvállalás miatt. 

A cél: Egy fenntarthatóbb világ

Heckman előadásának végkicsengése optimista volt. Szerinte van mód a termékenységi válság kezelésére;

több pénzt kell fordítani az oktatásra, a szülők támogatására, valamint a nők és a fiatalok helyzetének javítására.

Külön kiemelte a fiatalok célzott lakástámogatási programjainak jelentőségét. Ez is egy olyan terület, ahol a magyar tapasztalatok érdekesek lehetnek a nagyvilág országai számára is. 

A professzor és a Budapesti Corvinus Egyetem együttműködése pedig egy olyan invesztíció lehet, melynek gyümölcseit nem csak a benne szereplő kutatók és szakemberek, és nem csak az egyetem hallgatói, hanem véleményem szerint az egész Föld lakossága is élvezheti, hiszen hozzájárulhat egy stabilabb és fenntarthatóbb jövő megalkotásához. 

A szerző az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője, a Budapesti Corvinus Egyetem docense.