Ők korunk jelenlegi legjobb hadvezérei – a világ sorsa részben az ő kezükben

Elemzések2019. aug 28.Dunai Péter

USA, Kína, Oroszország – a világ legnagyobb haderei. De kik azok, akik jelenleg ezeket a hadseregeket irányítják, akik már egy-egy konfliktusban bizonyították hadi képességeiket? Őket vettük sorra.

Roppant nehéz összeállítani korunk kiemelkedő hadvezérei, tábornokai szűkkörű listáját. Már csak azért is, mert az Egyesült Államokban a tábornokok személyisége, tevékenysége a szabad sajtó folytán sokkal inkább ismert, mint a jobban bezárkózó Orosz Föderációban, vagy a továbbra is erősen titkolózó Kínai Népköztársaságban – a világ három katonai erőközpontjában.

Emiatt is talán a legnagyobb a választék a kiemelkedő képességű, komoly, némelykor erősen vitatott dolgokat végrehajtott tábornokokban a világ jelenleg legerősebb hadseregében, az Egyesült Államokéban. Gyakorlati tapasztalatok megszerzési alkalmaiban nem volt hiány, az USA fegyveres erői csak az ezredforduló óta tucatnyinál is több háborút vívtak a földgolyó különböző részein. 

A legfontosabbak: 

1. Afganisztán, amely 1978 (a legújabb szakasza 2001) óta tart, 

2. Irak (2003 – 2011), 

3. Szomália (2007 óta), 

4. Indiai-óceán északnyugati medencéje, a kalózok elleni hadműveletek (2009-2016), 

5. Líbia, amely a 2011-es nemzetközi támadással kezdődött és a mai napig tart, 

6. Uganda (2011 - 2017) 

7. Szíria - 2014-től tart.

David H. Petraeus amerikai tábornok, Afganisztán, kiváltképpen Irak hőse, korunk egyik legemblematikusabb hadvezére.


Petraeus holland és fríz bevándorlók leszármazottja. Ellentmondásos személyiség, ellentmondásos katonai-biztonsági pályával.

Utolsó posztján, a CIA igazgatójaként 2011 szeptemberétől bő egy évig szolgált, majd nyugalomba vonult. Nem szerzett nagy vagyont, megtakarításait a famousbirtsdeaths.com kétmillió dollárra, kevesebb, mint hatszázmillió forintra becsüli. Évi nyugdíja meghaladja a kétszázezer dollárt.

Petraeus, mint gyakorlatilag az összes kiemelkedő katonai személyiség, az elitképző West Point Katonai Akadémián végzett. (Érdekesség: a magyar kormány egészen a 2010 utáni időkig de facto nem ismerte el a West Point, az USA és a világ egyik legnívósabb felsőoktatási intézménye diplomáját.)

Petraeust George W. Bush amerikai elnök nevezte ki 2007-ben az Irakban harcoló multinacionális erők főparancsnokának, majd 2010-ben az afganisztáni nemzetközi haderő, az ISAF főparancsnokának. A tábornok fő erősségének a nem-reguláris ellenféllel szemben a sikeres védekezési-támadási módok bevezetését tartják. 

A tábornok, aki Princetonban is tanult, 1983-ban kitüntetett évfolyamelsőként végezte el az Egyesült Államok Hadserege és Vezérkari Főnöksége Akadémiáját Fort Leavenworthben. Ezen az akadémián diplomázott a világ számos, roppant széles politikai-erkölcsi skálán elhelyezhető katonai és polgári vezetője, a többi között a Szudánban 1983-ban iszlámista törvénykezést bevezető Dzsafar Nimeiri diktátor vagy a szocialista Jugoszlávia haderejének (Jugoslovenska Narodna Armija – JNA) utolsó vezérkari főnöke, Veljko Kadijevity. Eddig magyar hallgatóról nem hallottunk az intézményben, amelyben viszont az utóbbi tíz évben három grúz katonai vezető is tanult.

David Petraeus katonai pályája csúcspontját Irakban a második Öbölháború utáni időszakban a legendáshírű 101-es légiszállítású hadosztály parancsnokaként, később az iraki nemzetközi haderő főparancsnokaként érte el.

Nyitott, a média iránt is jóindulattal, támogató megértéssel viseltető katona volt – ami nem jellemző a világ katonai vezetőinek a döntő többségére.

A 101-es hadosztályban, 2003 elején, Bagdad ostroma előtt, már háromcsillagos tábornokként (magyar fogalmak szerint körülbelül altábornagyként), beágyazott, vagyis a csapatokkal együtt mozgó helyet (embedded státusban) biztosított újságíróknak is. Magyarország akkori vezető napilapja számára is felkínálták a lehetőséget, ám nem éltek vele. Pedig nem lett volna hétköznapi élmény egy M1-es Abrams páncélosban bevonulni az iraki fővárosba – és folyamatosan tudósítani az eseményekről…

Pályája nem nélkülözte a botrányokat.

A jóképű, vékony, sportos tábornok 2012-ben összeszűrte a levet Paula Broadwell-el, ami miatt távoznia kellett a CIA éléről, és viszonylag fiatalon nyugdíjba vonult.

A vizsgálóbírák szerint Petraeus titkos információkat szolgáltatott ki szeretőjének – amit a tábornok tagadott. Broadwell író, a Harvardon szerzett doktori címet, az amerikai katonai hírszerzés (DIA) egykori tisztje, mintegy hetven országban szolgált az elektronikus hadviselés szakértőjeként. Paula Broadwell a Petraeusról szóló könyv társszerzője. 

David Petraeus hírét elsősorban iraki és afganisztáni katonai parancsnoki ténykedése öregbítette. Elemzők szerint gyakorlatilag megmentette mindazt, amit az USA katonailag elért Irakban, beleértve az iraki polgárháború megelőzését azzal, hogy újabb csapaterősítéseket vezényelt a közel-keleti országba. Más kérdés, hogy Irak a későbbiekben, Petraeus távozása után belesüppedt egy, a polgárháborús állapotokhoz hasonló mély megosztottságba, amelyből a mai napig képtelen kilábalni. 

A tábornok neve Donald Trump elnök 2016-os hatalomra kerülése után ismét felbukkant, a külügyminiszteri poszt egyik esélyeseként emlegették.

Oroszország sohasem szűkölködött kiemelkedő hadvezérekben. Mint a krónikások megjegyzik, az ország történelme csaknem teljes egészében háborúk története. Alekszandr Szuvorov, Mihail Kutuzov, Fjodor Usakov, Pável Nahimov, Konsztantyin Rokosszovszkij, Georgíj Zsukov (aki szovjet hadügyminiszterként jóváhagyta az 1956-os magyarországi forradalom leverését, de elsősorban második világháborús kiemelkedő érdemeiért kapott helyet az orosz hadvezérek jelképes Pantheonjában) nagy szerepet játszottak az orosz birodalom kiépítésében, megvédésében. 

Ma Oroszország vissza akarja szerezni a Szovjetunió, a hidegháború idején betöltött szerepét. A múlt század hatvanas éveiben a szovjet hadiflotta, elsősorban a tengeralattjárók révén, felülmúlta az Egyesült Államokét. Ma az orosz hadiflotta ereje az amerikainak csak egy töredéke.

Nyugaton a mai napig nagy tisztelettel említik meg Szergej Gorskov admirális nevét. Odahaza tekintélye lényegesen kisebb. Bírálják, mert korát évtizedekkel megelőzve ellenezte a repülőgép-hordozók megépítését és „túl sok” tengeralattjárót rendszeresített. 

Ma az Orosz Föderáció (OF) haderejének talán legmeghatározóbb személyisége Szergej Kuzsugetovics Sojgu hadseregtábornok, honvédelmi miniszter.

A tuvai származású, buddhista ősökkel büszkélkedhető, de magát pravoszlávnak valló tábornok csaknem húsz esztendeig vezette a Rendkívüli Helyzetek Minisztériumát (MCsSz – katasztrófavédelem), mielőtt Vlagyimir Putyin elnök megbízta a védelmi miniszteri tiszttel. Az oroszok Szergej Sojgunak hívják, Putyin, akivel baráti viszonyban áll, tisztelettel Szergej Kuzsugetovicsnak szólítja, merthogy az apai neve Kuzsuget. Az orosz elnök rendszeresen Tuvában, az orosz-mongol határ menti, két magyarországnyi, gyönyörű, érintetlen természettel büszkélkedő helyen tölti szabadsága egy részét, Sojguval együtt horgásznak, vadásznak.

Sojgu egyik osztálytársa, a híres tuvai torokhang-éneklés mestere Kondar-ool, és egykori osztályfőnökük, Alekszandra Leonova az idén 64 éves Sojgut felköszöntötték 50. születésnapján. Leonova mesélte erről, hogy Sojgu az iskolában a hetvenes évek elején, a nyugaton divatos hosszú hajviselettel tűnt ki. Amikor felszólították, hogy nyiratkozzon meg, Sojgu így felelt: „tanárnő, tiszteli ön Marxot? Mert neki még az enyémnél is hosszabb volt a haja”. A tanárnő: ha majd te is olyan híres leszel, mint Marx, megnövesztheted a hajad…

Sojgu is híres ember lett, noha más kvalitásokkal tűnt ki. Putyin támogatásával 2012, védelmi miniszteri kinevezése után újjá szervezte az OF hadseregét. Radikálisan csökkentette a létszámot, a fegyverzetet megújító, többéves programokat indított el, összevonta, létrehozta az OF lég-, és űrhadviselési haderőnemét (VKSz), a modern hadviselésre, gyors erőátcsoportosításra helyezte a hangsúlyt.

A Vosztok-2018 tavaly tartott orosz-kínai mega-hadgyakorlat keretében szinte órák alatt több hadosztálynyi katonát juttatott el többezer kilométernyi távolságra. Ennek láttán a nyugati, NATO-hírszerzők-elemzők ereiben megfagyott a vér. Washingtoni és brüsszeli döntésekkel tovább gyorsították a NATO-erőknek a kelet-közép-európai térségben való átcsoportosítását, pozícióépítését, az ottani szövetségesek fegyverkezését.

A Kínai Népköztársaságban, a KNK-ban – a pártfőtitkár-hadseregfőparancsnok-államelnök személye kivételével – a katonai vezetők szerepe halvány, bizonytalan, a kulisszák mögött érvényesül. Az abszolút hatalmi piramis csúcsán a hadseregfőparancsnok áll, ő határozza meg az érvényes katonai doktrinát – a KNK fennállása, 1949 óta kilenc doktrinát érvényesített a mindenkori vezető-vezetés. Jelenleg a tizedik, a 2019 július végén közzétett dokumentum a mérvadó. Címe sokat mondó: „Kína nemzetvédelme az Új Korszakban”. Látszólag leragad a világ rózsaszínben való pacifista ábrázolásánál, „béke, fejlődés és mindenki nyer – win-win – helyzet”, nem veszi figyelembe, hogy legnagyobb stratégiai ellenlábasa, az USA 2025-re Kínát, és nem Oroszországot tekinti a külső biztonságát veszélyeztető fő erőnek. Nem vesz tudomást a kínai-amerikai kereskedelmi háborúról, sem az Övezet és Út (OBOR) globális kínai nyomulást fedező programja iránti általános gyanakvásról. 

Ugyanakkor Kína példátlan ütemben fejleszti, modernizálja fegyveres erőit, növeli katonai kiadásait. Néhány területen, például a roppant technikai fejlettséget megkövetelő hiperszónikus űrsiklók kifejlesztésében állítólag mind az USA-t, mind Oroszországot lekörözte.

Jelenleg a Központi Katonai Bizottságot (CMC) Hszi Csinping pártfőtitkár-államelnök-katonai főparancsnok vezeti. Hszi Csinpingnek nincs katonai tapasztalata, karrierje során párt- és állami funkcionáriusként tevékenykedett. Két helyettese van, mindkettő tábornok, Hszu Csiliang és Dzsang Juhszia. A bizottság egyszerű tagja a honvédelmi miniszter, Vej Fonghö tábornok a rakéta-erők egykori parancsnoka.

Hszu Csiliang vezérezredes, mint a CMC rangidős első helyettese tekinthető a legmagasabb rangú kínai katonának. Szinte semmit sem tudni róla.

Hivatalos, publikált életrajza mintegy tíz mondat, száraz tényekkel. Santung tartománybéli parasztcsaládból származik. Professzionális katonaként végigjárta az iskolákat, katonai beosztásokat. A légierőnél szolgált. Ezelőtt hét évvel ő volt az első kínai katona, akit a CMC elnökhelyettesi posztjára jelöltek.