Az ivóvíz nem üzlet… vagy mégis?

A Floridában futó Santa Fe nem egy szokványos folyó. Hisz kilométerekre eltűnik a földfelszín alatt, mielőtt újra előbukkanna a River Rise Tájvédelmi Parkban. A feltörés környéken fekszik a Ginnie Springs forrásvidék. A terület nem csak kristálytiszta kék színű vízeiről és barlangjairól, hanem az itt élő teknősökről is híres.

A mutatós táj viszont újabban azért került be a hírekbe, mert a Nestlé naponta több mint 4 millió liter vizet akar kinyerni az egyik Ginnie Springs-et éltető forrásból. A vizet egy helyi cégtől a Seven Springstől vásárolnák fel, akik eddig negyedekkora kapacitással végezték a termelést.

Bár a Nestlé ígéri, hogy a fenntarthatóság fontos szempont lesz a projekt kialakításánál, a zöld szervezetek nem örülnek a tervezett beruházásnak. Egy non-profit környezetvédelmi társaság az Our Santa Fe River vezetője Merrillee Malwitz-Jipson azt állítja, hogy a folyó vize jelenleg is apad. Egy ilyen beruházás szerinte csak rontani fog a helyzeten.

Nem ez az első eset, hogy a Nestlét az ásványvíz-gyártása miatt éles kritikák érik. A svájci cégcsoportról tudni kell, hogy a palackozott vízzel foglalkozó ágazatuk évente mintegy 8 milliárd dollárt termel és 30 ezernél is több embert foglalkoztat. Ma a Nestlé megelőzve többek közt a PepsiCo-t és a Coca-Colát is, a legnagyobb palackozott vízgyártónak számít a világon.Az üzlet pedig virágzik. Pláne az USA-ban, ahol 77 millió amerikai otthonában a csapból rossz minőségű ivóvíz folyik.Az Egyesült Államokban a Nestlé igyekezett megvetni a lábát azokon a helyeken, ahol a vízügyi szabályozások lazák vagy kifejezetten rugalmasak. Texasban például egy olyan törvény van érvényben, amely szerint a földtulajdonosok a saját területükön a földalatti készletekből annyi vizet használnak amennyit csak akarnak – írja a Bloomberg egy korábbi elemzésében.

A vállalat kapcsán a port először egy 2005-ös dokumentumfilm kavarta fel, amelyben a cég akkori vezérigazgatója Peter Brabeck-Letmathe azt találta mondani, hogy extrém azaz állítás miszerint a vízhez jutás alapvető emberi jog. Évekkel később 2013-ban a felvétel bejárta az internetet.

Az ügyből jókora botrány lett. Peter Brabeck-Letmathe szerint kiragadták a kontextusából a mondanivalóját, és leszögezte, hogy ha a túlélésről van szó akkor az embernek joga van a vízhez.

Menetközben viszont az is kiderült, hogy a Nestlé az Egyesült Államokban sok helyen döbbenetesen kevés díjat fizet a vízért. San Bernardinoban a U.S. Forest Service-nek 30 millió gallon víz kitermeléséért sokáig csak egy jelképes évi 524 dolláros (vagyis körülbelül 155 ezer forintos) díjat utaltak át.

„2005 és 2016 között a Nestlé 4 milliárd gallon vizet vett el pár pennyért, hogy aztán óriási profittal adja vissza azt nekünk” – ezt már a cég egyik kritikusa a Michigan Citizens for Water Conservation elnöke állítja. Szó mi szó a svájci céget nem fogadták mindenhol tárt karokkal. Pennsylvaniában vagy Wisconsinban néhány város vissza is utasította a Nestlé közeledését.

A források „lecsapolása” főleg azért váltott ki éles vitákat néhány településen, mert vannak régiók Amerikában, ahol kifejezetten rossz a vízhelyzet.

A michigani Flintben például miután a helyi folyót kötötték rá a hálózatra, a víz magas ólomtartalma miatt legalább 12-en meghaltak. Ez persze nyilván nem a Nestlé sara. Ami azt illeti ők a Coca-Colával és a Pepsivel közösen még vízadományokat is küldtek a településnek.Viszont ezen az eseten is látszik, hogy az USA-ban az illetékesek a környezeti erőforrásokkal nem éppen úgy gazdálkodnak, hogy azzal a lakosok a lehető legjobban járjanak.

Az indulatok Kaliforniában is fel szoktak csapni, főleg vízhiány idején. Amikor például négy éve egy aszály alatt Los Angelesben azért tüntettek, hogy a Nestlé a száraz időszak idején csökkentse a termelést a vállalat közölte, hogy inkább növelni fogják azt, hisz ilyenkor a fogyasztók így is úgy is vásárolnak palackozott vizet. Ha ők leállnak akkor csak más brandek forgalma fog megnőni.

Amerikában a Nestlét azért is éri sok kritika, mert jó pár versenytársukkal szemben, akik a csapvizet szűrik és kezelik, ők forrásvizet használnak a termékeiknél – mondja a Pacific Institute nonprofit szervezet társalapítója Peter Gleick.