Önkéntes munka cigány gyerekekkel, nagy szenvedéllyel

A segítő munkáról sokféle elképzelése van az átlagembernek, de azt kevesen tudják, mi is kell ahhoz, hogy a segítő egy nagyon más szociokulturális közegben képes legyen hatást gyakorolni, vagy eredményt érje el. Benkő Fruzsina azt mondja, hogy a saját történetének a kulcsa ott van, hogy nem gondolja ezt a terepet annyira másnak.

Amit nagyon meg kellett tanulnom, az maga a falusi életforma volt. Magam Budapesten nőttem fel, egy lakótelepen, nagyon más két világ ez. A cigányság helyzete már nagyon régóta érdekel, jártam cigány táncházba, családokhoz, lettek barátaim, aztán egész korán cigányokkal kezdtem el dolgozni. Tudom, hogy vannak különbözőségek, de ez sosem sokkolt engem.

– mesél motivációjáról. Minden megnyilvánulásában reálisan beszél a cigányság helyzetéről, ehhez valószínűleg le kellett számolnia néhány illuzióval. 

Persze. A munkánk során leginkább az a fájdalmas, amikor mi látjuk a lehetőséget, viszont a környezet meg a társadalom megakadályozza, hogy kihozza magából a gyerek a maximumot. Ezért vagyunk ott, hogy tegyünk ez ellen, de van, hogy beletörik a bicskánk. Szomorú azt látni, amikor valaki nem a képességei szerinti intézményben tanul tovább, vagy nem jelentkezik egyetemre, főiskolára, mert nem bízik a magában, holott gond nélkül helytállna.

– mondja Benkő Fruzsina.

Gyakran felmerül az a nézőpont, hogy a cigány szülők mennyire értik és támogatják a gyerekeik továbbtanulását, hol van az ő felelősségük, hol a társadalomé. Fruzsina úgy fogalmaz, meg kell ismerni és érteni kell, mi zajlik a háttérben. Amikor egy család megakadályozza a gyerek továbbhaladását, annak legtöbb esetben a saját félelmei az oka.

Az aluliskolázott szülőnek nagyon ijesztőnek hangzik, amikor azt javaslom, menjen a gyerekük Miskolcra tanulni. A mi munkánk abból is áll, hogy ezeket az ellenérzéseket, aggodalmakat csökkenteni tudjuk, hogy megismerjék, mennyiben változik meg az életük. Most jutottunk el oda, hogy az egyik általunk segített gyerek Budapesten folytatja majd a tanulmányait, egy integrált Waldorf iskolában. Hosszasan ismerkedett a család az iskolával, hozzá kell tennem, hogy így is rettegnek. De az emberi nagyságukat mutatja, hogy átgondolták, ez a legjobb iskola a gyereknek. Persze nyitva áll a lehetőség, hogy ha nem működik, meggondolhatják magukat. Ez azért is fontos, mert nem vehetünk ki semmiféle döntést a kezükből, az ő gyerekük és az ő életük. Mi azt tudjuk tenni, hogy anyagi és tudásbeli támogatást tudunk adni.

– fejti ki a szakember.

A segítő munka folyamatos egyensúlyozás, mert a szakembernek meg kell éreznie azt az egészséges arányt, amivel nem avatkozik be túlságosan egy család életébe. 

Ezt nagyon nehéz megtalálni, hiszen már közel 100 gyerekkel dolgozunk, akik 40 családból érkeznek. Ha egyik gyereknek adunk valamit, akkor a többi szülő azt gondolja, az úgy igazságos, ha mindenki ugyanazt kapja. A középiskolai továbbtanulással azonban elérkezett az a pont, ahol már nem ugyanaz az út jó mindenkinek. A családok más-más anyagi helyzetben vannak, van, aki Encsen, van, aki Miskolcon vagy Szikszón, vagy Budapesten tanul tovább. Itt már nagyon kell figyelnünk, hogy megtartsuk az arányosságot, hogy ne adjunk túl sokat, vagy éppen keveset, és az adományozók felé is korrektek legyünk, hogy minden fillér a lehető legjobb helyre kerüljön.

Össztársadalmi érdek, hogy cigány fiatalok nem morzsolódjanak le a közoktatásból, mindenki tanuljon szakmát, a tehetségesebbek pedig jussanak el a felsőoktatásba. Ezen a területen még sok a teendő, mondja Benkő Fruzsina.

Az államnak is vállalnia kell a felelősséget, el kellene látni a feladatát, azaz minden gyerek kapja meg a minőségi oktatást, a legkisebb faluban élő is. Ne hagyjuk magukra a nehéz terepen küzdő pedagógusokat, legyen több segítségük. Ha a cigánygyerekekről beszélünk, akkor még mindig szemléletformálásra van szükség, le kellene tenni az előítéleteket, mert sok esetben ezek akadályozzák ezeknek a gyerekeknek a boldogulását. A többségi társadalomnak kell megtenni az első lépést. Nagyon fontos a kora gyerekkori fejlesztés, ami elkezdődött a Biztos Kezdet Házakban.

A korai fejlesztéssel a gyerekek nem maradnak le már az óvodai időszakban, hanem iskolaéretté válnak, és helyt tudnak állni első osztályban. Nagyon sok kisgyerek van, aki nem ismeri a színeket, nem tud számolni, nem ért meg egyszerű feladatokat, nincsen megfelelő szókincse. Amit én civilként próbálok tenni az az, hogy segítsek a lehetőségeimhez mérten.

Ha minden jómódban élő ember hajlandó lenne erre, akár önkéntesként, akár adományozókéntt, akkor jobb lenne a helyzet - hívja fel a figyelmet.

Ezt teszi az InDaHouse Hungary program kicsiben, 150 önkéntessel, hogy perei és hernádszentandrási gyerekek kihozhassák magukból a maximumot.

Fruzsina azt az utat választotta, hogy közösségi finanszírozásból, inkább kisebb, de fenntartható költségvetéssel dolgozik, így ritkán pályázott forrásokra, mert nagyon kevés az olyan pályázat, ami megengedi, hogy rugalmasan reagáljanak a saját szakmai, valamint a gyerekek és a családok igényeire. Ennek köszönhetően épült fel egy komoly szakmai csapat, akikkel jó minőségű szolgátatást biztosít a gyerekeknek. De mára azt is látják, hol vannak az önkéntesmunka határai, és egyre inkább szükséges főállású alkalmazottakat is foglalkoztatni. Jelenleg évi 8 millió forint fedezi a költségeiket, ezt – ha nem is könnyen –de össze tudják szedni a támogatásokból. Ám a hatékony munka érdekébe négy főállású szakembert kellene foglalkoztatniuk, ennek a bérköltsége viszont megtriplázza a korábbi büdzsét.

A csapat egy éve saját kezével építi a megálmodott gyermekközpontot Hernádszentandráson. A polgármester nagyon nyitott az együttműködésre, hisz abban, hogy az önkéntesek munkája és jelenléte jót tesz az ottani közösségnek.

A házban az alsó szinten oktatótermek, kiszolgálóhelyiségek üzemelnek, a tetőtérben az önkénteseknek számára alakítank ki szállást. Az építkezéshez egy cég építőanyag támogatással járult hozzá, majd 14 vállalat állt melléjük, de idén is folytatódik a sor, volt már egy céges csapat építkezni az idén és többen be is jelentkeztek. 

A ház magánemberek és vállalatok adományaiból épül, kb 1/3-ad, 2/3-ad arányban, a tervek szerint a nyár végére elkészül a létesítmény. –„Azért csodálatos ez a történet, mert a ház, amit építünk, adományokból épül, egy fillér pályázat pénz nincs benne, magánemberek munkája és támogatása révén.  Eddig 380 ember vett részt az építkezésben, közel 900 napnyi munkát beletéve. Óriási lépés lesz – mondja Benkő Fruzsina. 

A munkájukat támogatja az Erste Bank is, az anyagi segítség mellett a Social Banking nevű nagyon kedvezményes számlacsomaggal, illetve a bank a kapcsolati tőke építésével is segítette az alapítványt.

Harminc évre terveznek, ez is kiderül a szavaiból. De vajon milyen célokat tűznek ki erre a távoli időpontra? –„Azok a gyerekek, akikkel most dolgozunk, akkorra felnőnek, és már szülők lesznek. Az a célunk, hogy ők maguk is meg tudják adni azt a támogatást a gyerekeiknek, amit tőlünk kaptak. Ez a projekt el is indul egyébként most, mert az egyik általunk támogatott és érettségizett lány kisbabát vár, így vele együtt fogjuk kidolgozni ennek metódusát.