Oroszország új hipermodern fegyverrendszereket állít hadrendbe – Kiszivárogtak a célpontok

Három célpontot adott meg az orosz védelmi minisztérium a kormánymédia szerint az USA keleti partjai mentén. A célpontok viszonylagos közelsége a tengerhez arra utalhat, hogy a néhányszáz kilométeres hatótávolságú Cirkonokat az amerikai partoktól nem túl nagy távolságra lévő célok ellen az Atlanti óceán mélyén rejtőzködő orosz atomtengeralattjárókról indítanák.

Ezt idén februárban az orosz elnök is bejelentette, aki „tengeri” rakétának nevezte a Cirkont.

Elsősorban a Pentagont Washingtonban, az amerikai kormány válságirányítási központját Camp Davidben és a Maryland állambeli Fort Ritchieben, a fővárostól 100 km-re lévő, a Holló Szikla alatt lévő  kormányzati parancsnoki központot vennék célba.

Az USA nyugati partjai mentén két célpontról ad hírt a RIA Novosztyi: McClennan, Kalifornia, ahonnan az orosz források szerint az amerikai stratégiai támadófegyverrendszereket ellenőrzik és a Washington állambeli Jim-Creek haditengerészeti bázis, ahonnan az oroszok szerint az amerikai atom-csapásmérőket irányítják.

Amerikai nyílt források szerint Jim-Creekben működik a világ egyik legnagyobb teljesítményű, ultra-alacsonyfrekvenciájú, több kilométeres hullámhosszú (VLF) rádióállomása. A mintegy 2 km hosszú, 70 méteres pilonokra függesztett antenna-kábelrendszerrel, a hosszúhullámú, egyirányú rádióadásokkal közli a kódolt parancsokat a Csendes-óceán mélyén manőverező amerikai atom-tengeralattjárókkal.

Vlagyimir Putyin 2019. februárban a törvényhozásnak szóló üzenetében bejelentette, hogy a Cirkon kilencszeres hangsebességgel képes repülni.

Azaz másodpercenként több mint három kilométert tesz meg. Az orosz-amerikai rövid és közepes hatótávolságú, szárazföldről indítható nukleárisfegyver hordozókra vonatkozó egyezmény, az INF idén februári felmondása utánra időzített nyilatkozata szerint, ha Amerika rakétákat telepít Európába, az Orosz Föderáció két módon válaszolhat. Vagy „tükörintézkedéseket” hoz, vagy pedig aszimmetrikus választ ad.

Az INF megszűnése felerősítette az USA és Oroszország között amúgy is pattanásig feszülő katonai szembenállást.

Az oroszok az INF felmondására válaszul 2020-ig megépítik a tengeri és légi indítású, a szíriai háborúban kipróbált és bevált Kalibr cirkálórakéták szárazföldi indítású változatát. A Nyugat szerint ez eleve az INF megsértése, mert az eredetileg rövid hatótávolságú Iszkander-M ballisztikus rakéta indítóberendezéseit alkalmassá teszik új, nagyobb hatótávolságú, egész Európát elérő rakéták indítására. Az oroszok gyakorlatilag ugyanezzel vádolják az amerikaiakat. Azt mondják, hogy a romániai Deveseluban megépített, eredetileg az ellenséges ballisztikus rakéták megsemmisítésére tervezett Mk41-es amerikai indítóállásokat úgy alakítják át, hogy azokból más típusú, oroszországi földi célpontokra kilőhető ballisztikus, és/vagy cirkáló rakétákat is indíthassanak.

Talán a legfélelmetesebb fegyver, amit az oroszok telepítenének, az elvileg korlátlan hatótávolságú, többtucatnyi tonna vízkiszorítású, önállóan manőverező óriási robot-torpedó, a Poszeidón.

Ez soha nem látott méretű, három-, vagy négyfokozatú, mintegy 200 megatonnás termonukleáris (hidrogén- vagy kobalt) bombát hordozna – idéz a BBC orosz tudósokat . A bomba felrobbantása New York, vagy valamelyik más nagyváros kikötője előtt akár 500 méter magas szökőárat, cunamit gerjesztene, amely többszáz kilométer mélyen az amerikai szárazföldön elpusztítana minden települést. A Poszeidónt az elrettentés, a végítélet, vagy a „halott kéz” fegyverének is nevezik, amely programozottan már az atomháború lezajlása után léphetne működésbe és pusztítaná el a magukat győztesnek kikiáltó esetleges túlélőket.

Putyin február végén bejelentette, hogy az első, a Poszeidónok hordozására alkalmas, atommeghajtású „anya-tengeralattjárót” még ebben az évben vízre bocsájtják.

Moszkva szinte naponta ad hírt új fegyverekről, vagy publikál azok rendszeresítésére, gyártására vonatkozó adatokat. A sort Vlagyimir Putyin 2018 tavaszi, a választások elé időzített bejelentése indította el, amelyben közölte, hogy „legyőzhetetlen” új orosz fegyverrendszerek állnak szolgálatba. Egy videóban, amely erősen emlékeztetett Ronald Reagan 1983-es, a csillagháborús szuperfegyvereket bemutató, később kiderült, blöffnek szánt bejelentését illusztráló számítógépes animációjára, Putyin utasítására bemutatták eme fegyverek elméleti működését.

Az egyik animációs képsoron éppen Florida államra záporoztak a kivédhetetlennek mondott orosz rakéták. Washingtoni politikusok ezt rendkívül rossz néven vették.

Ám ez nem zavarta Moszkvát, azóta is az orosz média rendszeresen közöl új fegyverekről szóló információkat.

Míg a néhány évvel ezelőtti időszakot az elsősorban védelmi jellegű fegyverek fejlesztése jellemezte, addig az utóbbi két évben – a tovább romló amerikai-orosz kapcsolatokra válaszképpen - felgyorsult a stratégiai támadófegyverek fejlesztése, hadrendbe állítása. Ezt fejezte ki az emlékezetes „orosz-csillagháborús terv” közzététele 2018 márciusában.

Az 1983-as Reagan-tervvel még egy párhuzam: amerikai szakértők kétségbe vonják, hogy ezek az orosz csodafegyverek valóban léteznek-e, illetve azt tudják, amit az orosz média állít. Érdekes módon még az orosz médiában is fellángolt a vita: vannak-e ilyen eszközeik?

Vszevolod Hmürov nyugalmazott ellentengernagy a Vzgljad hasábjain azt bizonygatja, hogy néhány, az Atlanti óceán nyugati, vagy a Csendes óceán keleti vizein hajózó orosz fregatt száznál is több Cirkont képes indítani, amelyek áthatolnak bármilyen amerikai rakétavédelmi rendszeren és elérik céljukat. Konsztantyin Szivkov, a Geopolitikai Problémák Akadémiájának elnöke ezzel szemben totális marhaságnak nevezi Hmürov állításait. „Minthogy a Cirkonok hagyományos robbanófejjel vannak felszerelve, sok kellene belőlük, de Hmürovval szemben azt mondom: az orosz hajók nem jutnak el lőtávolságra, az amerikai partok közelébe, mert már korábban megsemmisítik őket”.

A The Washington Post sem kíméli a saját, amerikai elképzeléseket. Michael Griffint, aki majd’ három évtizede részt vett a Reagan-féle „csillagháborús” projektben, most visszahívták a Pentagonba, hogy porolja le az akkor blöffnek szánt, megvalósíthatatlan ötleteket, hátha azokat a technológiai haladás kivitelezhetővé tette. „…A 69 éves tudós vezeti most a Pentagon eme rakétavédelmi projektjét, amely a támogatói szerint annak idején segített befejezni a hidegháborút, ellenzői viszont kinevetik, mondván az csak a háborús héjaként viselkedő, hollywoodi elnök – értsd Trump – agymenése”.  

Mindhárom katonai szuperhatalom, az Egyesült Államok, Oroszország és Kína bejelentette, van a légkör és a világűr határán, a ritka felső légrétegeken hipersebességgel, 15-30-szoros hangsebességgel szörföző fegyvere.

És külön-külön mindhárman kétségbe vonják, hogy a másik kettőnek van-e, s ha igen, azt produkálja-e amit az adott kormány állít. Egyelőre a Youtube-on versengenek, melyikük eredeti felvételekkel és komputer generálta képsorokkal kombinált filmje lesz a meggyőzőbb hipersebességű fegyvereikről.

Oroszország egyik ilyen fegyvere az Avangárd. Ezt is csak komputerek által összeállított klipekről ismerjük. A nyilvánosságra hozott „valódi” képsorok általában egy ballisztikus rakétaindítást mutatnak – ami önmagában nem sokat mond. Jurij Boriszov orosz miniszterelnök-helyettes, nyugállományú tábornok tavaly év végén bejelentette, hogy az Avangárd a próbák során 27-szeres hangsebességet ért el és elérte a tervezett célterületet a Kamcsatkai-félsziget Kura-rakétalőterén. A nagy sebességet manőverezéssel kombináló fegyver ellen hatástalan a hagyományos rakétavédelem – állította.