Ötmillió forintba is kerülhet egy doboz belőle - Miért olyan drága a kubai szivar?

Elemzések2020. júl 26.D.J.

Egyetlen szál több ezer forintba kerül. Az okokat a gyártás, az alapanyagok és a kubai történelem körül kell keresni.

Egy Ferrari autó, egy Gucci táska vagy egy Tiffany gyűrű épp olyan megszokott kelléke a luxus életnek, mint a kubai szivar. A híre legendás: aki semmit nem ért a dohányok világához, még az is pontosan tudja, hogy a világon az egyik legjobb szivart a karibi szigetországban készítik.

Az áruk változó: darabjukat 2-5 ezer forintért is meg lehet venni, de az igazán exkluzív kubai szivarnak egyetlen doboza több mint 5 millió forintba is kerülhet.

Ha valami nincs eltörve, azt nem kell megragasztani – ebben a híres mondásban a jelek szerint a kubaiak is hisznek, ezért a gyártáson az utóbbi több száz évben nem sokat változtattak. A szivarkészítést nem gépiesítették. A dohánylevelekkel még mindig az úgynevezett „torcedorok” vagyis a sodrómesterek dolgoznak, akik gyakran hosszú évekig tanulják a szakmát, mielőtt munkába állnak. Ahol nagyüzemben folyik a termelés, egy külön embert tartanak, akinek nincs más dolga, mint hogy felolvas a munkásoknak, csak hogy ne unatkozzanak. A dolgos mesterek néha a napi híreket, máskor regényeket hallgatnak a sodrás közben. A dohányleveleknél csak az érlelés és a szárítás folyamata akár egy évig is elhúzodhat.

A legtöbb persze az alapanyagon múlik. A dohánylevélnél dől el, hogy milyen hamar fog elégni a szivar vagy hogy milyen lesz az íze. Az érlelő kamrákban az aromát még lehet fokozni, de prémium kategóriás csak akkor lesz a szivar, ha maga a dohánylevél is minőségi volt.

A kubai termelők pedig esküsznek rá, hogy a helyi klíma, pláne a Havannától nyugatra fekvő Pinar del Río tartományban, olyan mint sehol máshol a világon.

Mintha ez a vidék csak a dohánytermesztésre lett volna teremtve. Aki nincs hozzászokva a pöfékeléshez, azt viszont könnyen meglepetés érheti, ha beleszív egy jóféle kubai szivarba. A legtöbb ottani márkának ugyanis kifejezetten erős a füstje.

Az iparág mára persze, mint annyi más terület Kubában teljesen államosítva lett. Az ágazatot egyetlen állami vállalat, a Cubatabaco uralja. A társaságnak 50 százalékos részesedése van a Habanosban is, amely a szivarok külföldi értékesítésével foglalkozik. A mostani felállással a termelők nem járnak valami jól, hisz a dohányleveleket egy viszonylag alacsony fix áron veszik meg tőlük. Viszont a fogyasztók örülhetnek, mert Cubatabaco vigyáz rá, hogy a minőség ne csorbuljon a gyártás során.

Egy márka születése

Annak idején Fidel Castro miután hatalomra jutott, maga is rászokott a dohányzásra. Az egyik testőre ugyanis szeretett rágyújtani, méghozzá nem is akármivel. A füstölőit kifejezetten neki tekerte egy katona, aki korábban szivarkészítő volt. Ez a házi gyártású áru Castronak is megtetszett. Ezért a politikai és a katonai vezetés tagjainak is adott belőle. Egy idő után azonban rájött, hogy nem túl jó ötlet, ha van egy szivarfajta, amivel csak Kuba vezetői élnek. Félt tőle, hogy a CIA ezt ki fogja használni és esetleg egy robbanó szivarral akar majd végezni valamelyikükkel. Ezért először diplomáciai ajándékként külföldre is küldtek belőle, majd ráálltak a nagybani gyártásra.

Így született meg az egyik legismertebb prémium márka a kubai szivarok közt: a Cohiba.

A kubai szivar hírének kifejezetten jót tett, hogy John F. Kennedy 1962-ben embargót vetett ki Kubára. Mivel a szigetországból többé nem lehetett szivart exportálni az Egyesült Államokba, a kubai dohányárú hirtelen státuszszimbólummá vált. Mivel az amerikai boltokban nem lehetett kapni, többnyire csak befolyásos milliomosok tudták beszerezni. A tengerentúlon ha egy szupergazdag le akarta nyűgözni a vendégeit, csak fel kellett pattintson egy kubai szivarral teli dobozt.

A Havannából exportált dohány közben Európában is egészen népszerű lett: tavaly részben a spanyol, a német és a francia piacnak hála 2 százalékkal bővültek a nemzetközi értékesítések, amelyeknek a nagysága elérte az 531 millió dollárt.

Az eladásoknak kedvez, hogy az amerikai korlátozások évek óta lazulnak. Viszont az utóbbi időben felütötte egy-két erős kihívó is a fejét. A szakértők szerint ma már kubai minőségben például Nicaraguában vagy a Dominikai Köztársaságban is készítenek szivarokat. Belső berkekben ezeket Új Világ szivaroknak is hívják.