Pár tízezres és milliós nyugdíjak: hogyan csökkenthető a méltánytalanság?
ElemzésekAz elmúlt években az átlagnyugdíj egyre inkább elszakadt az átlagbértől. Azonban nem csupán a nyugdíjak és a bérek, hanem az egyes nyugdíjosztályok között is jelentősök a különbségek. Jellemző, hogy minél régebben ment valaki nyugdíjba, annál előnytelenebb a nyugdíja. Ezt a fajta feszültséget viszont nem oldja fel egy általános nyugdíjemelés. Simonovits András nyugdíjszakértő felsorolt néhány lehetséges megoldást.
A nyugdíjrendszer problémái hosszú évek óta rendszeresen a közbeszéd tárgyát képezik, a helyzet pedig évről évre súlyosbodik. Ennek oka, hogy az országban végbement viszonylag gyors bérnövekedéssel párhuzamosan csökkent a nyugdíjak reálértéke, a nyugdíjemelések ugyanis nem tartották a munkabérek növekedési ütemét. Mindezt jól mutatja, hogy míg 2015-ben az átlagnyugdíj az átlagkereset 67 százalékát tette ki, addig 2021-ben már csak az 50 százalékát. A helyzetet némileg enyhíti a nyugdíjprémium és a 13. havi nyugdíj visszavezetése, de a problémát ezek az intézkedések önmagukban nem oldják meg. Hosszútávon a nyugdíjrendszer újragondolására van szükség – olvasható Simonovits András közgazdász (KRTK KTI és BME MI) ’’Nyugdíjstratégiai alternatívák, 2023-2029’’ címen a Közgazdasági Szemlében megjelent tanulmányában.
Pár tízezer forintos és milliós nyugdíjak
Komoly feszültségek azonban nem csupán a munkabérek és a nyugdíjak között tapasztalhatók, hanem a nyugdíjrendszeren belül is. Attól függően, hogy valaki mikor, milyen körülmények közt ment nyugdíjba óriási különbségek lehetnek az egyes nyugdíjak között. A régebben, különösen a 2016 előtt nyugdíjba vonulók ellátása egyre inkább elmarad az újonnan megállapítottaktól. Mindez azt eredményezi, hogy vannak néhány tízezer forintos nyugdíjak és több százezres – illetve milliós nyugdíjak is, összességében pedig a nyugdíjak összege átlagosan elmarad az elvárható szinttől.
Nyugdíjemelés, de hogyan?
A megoldás nyilvánvalóan a nyugdíj emelés, azonban nem mindegy, hogy milyen formában. Az egyszerű, általános nyugdíjemelés, vagy a 13. havi nyugdíj ugyanis hiába csökkenti az átlagbér és az átlagnyugdíj közötti különbséget, a nyugdíjrendszeren belüli feszültségeket nem mérsékli, hiszen egyaránt emeli a magas és az alacsony nyugdíjakat, ugyanakkora arányban. Mindez oda vezet, hogy egy ilyen emelés nem hogy nem csökkenti de még növeli is a különbségeket, hiszen azonos százalékú emelés egy nagy nyugdíj esetében sokkal nagyobb összegű emelkedést jelent, mint egy kis nyugdíj esetén.
Ennek a feszültségnek a feloldására az elemzés többféle megoldást is kínál. Ezek mindegyike csökkenti különböző mértékben a nyugdíjak közti különbségeket.
Többségük némi plusz költséggel jár, de olyan is van köztük ami csökkenti a nyugdíjrendszer költségeit. Összességében természetesen mindegyik javaslatnak vannak hátulütői, de a probléma valószínűleg nem megoldható kompromisszumok nélkül.
A 13. havi nyugdíj az átlagnyugdíj összege lehetne
A szerző első javaslata a 13. havi nyugdíjjal kapcsolatos. Csökkentené a nyugdíjak közti feszültséget, ha mindenki ugyanakkora összegű 13. havi nyugdíjban részesülne. Ez azt jelentené, hogy függetlenül attól, hogy valaki hónapról – hónapra mekkora összegű nyugdíjat kap, 13. havi nyugdíjként az átlagnyugdíj összegét kapná meg. Ez természetesen azoknak segítene a legtöbbet, akik a legkisebb nyugdíjakat kapják. Ezzel a rendszerrel a nyugdíjasok 60 százaléka nyerne és 40 százaléka veszítene. Azok azonban, akik veszítenének vele, már így is nyilvánvalóan átlag feletti nyugdíjat kaptak. Kevésbé hatékony, verziója lehetne ennek, ha egy minimum és egy maximum korlát közé szorítanák a 13. havi nyugdíj összegét, de ebben az esetben minél nagyobb a korlát két szélső értéke közti intervallum, annál kevésbé hatékony az intézkedés.
Degresszív emelés
Javíthatna a helyzeten a nyugdíjak minden évjáratra vonatkozó háromféle degresszív emelése is. Mindez a gyakorlatban azt jelentené hogy egy adott időtávon, például 2022 és 2025 között úgy emelnék a nyugdíjakat, hogy a legkisebb nyugdíjasok évenkénti 3 százalékos emelést kapnának minden évben és minél felsőbb osztályba tartozik egy nyugdíj, annál kisebb lenne az emelés mértéke, míg a legmagasabb nyugdíjakat szinte egyáltalán nem emelnék. A fenti példánál maradva mindez csökkenti a nyugdíjak közti különbségeket, a nyugdíjak átlagos reálemelkedése pedig így 7 százalékon alakul.
Minimálnyugdíj: 35 ezer forintról 100 ezerre
Megoldást jelenthet a legalsóbb nyugdíjak radikális emelése. Ebben az esetben a 35 ezer forintos nyugdíjakat 2022 és 2025 között 100 ezer forintra lehetne növelni egy drasztikus, rendre évi 30, 20, 11, 6 és 2 százalékos emeléssel, de ezt úgy, hogy közben a 130 ezer forintos és a feletti nyugdíjak reálértékben változatlanok maradnak.
Ennek a módszernek óriási előnye volna, hogy a leginkább leszakadt nyugdíjakat normalizálná némileg, azonban igazságtalan a 100 ezer forint körüli nyugdíjat kapókkal szemben.
A nyugdíjak költségeit 9,4 százalékkal emelné meg ez a módszer.
A fenti emelésnél kissé arányosabb és méltányosabb ha a legkisebb 4 nyugdíjosztály emelései csak 20, 15, 10 és 4 százalékosak. Ebben az esetben a legalacsonyabb nyugdíjak 73 ezer forintra emelkednek, cserébe kisebb lesz a torlódás a 100 ezer forintos nyugdíjaknál és a költségnövelő hatása is kisebb, mindössze 6 százalék.
Vegyes indexálás
Javítana a nyugdíjrendszeren, ha a mostaniról visszatérnének egy reális reálbér-növekedéssel számoló vegyes indexáláshoz. Mindez azonban önmagában csak a bérek és nyugdíjak közti különbségeket csökkentené, a nyugdíjosztályok közöttit nem. Tompítaná azonban a feszültségeket, ha a nyugdíjba vonulás évétől tennék függővé az emelés mértékét, hiszen minél régebben ment valaki nyugdíjba, annál kevésbé kedvező a nyugdíja. Ennek megfelelően annál nagyobb arányú emelést kapna egy-egy nyugdíjas, minél több évvel ezelőtt nyugdíjazták.
Az új nyugdíjak degressziójának fokozása is mérsékli a méltánytalanságokat. Mindez például azt is jelenthetné, hogy a nettó átlagkereset másfélszerese felett csak 80, háromszorosa felett csak 40 százalékos beszámítás érvényesülne. Mindez még csökkentené is a kiadásokat. Ehhez hasonló, de kevésbé gyors megoldást kínálhat a járulékplafon csökkentése is.
Előrehozott nyugdíj választhatósága
A fentiek mellett a nyugdíjrendszert rugalmasabbá tenné, és növelné a választás szabadságát, ha bevezetnék, az úgynevezett előrehozott, csökkentett nyugdíjat. Ez azt jelentené, hogy aki szeretne, a nyugdíjkorhatárnál hamarabb is eljöhetne nyugdíjba, de csupán csökkentett nyugdíjösszeggel. Ez azonban csak akkor lehetséges, ha eltörlik a nyugdíj mellett végzett munka járulékmentességét, illetve a cikcakkos szolgálatiidő-skálát kiegyenesítik.
A felsorolt módszerek mindegyike nyilván rendelkezik előnyökkel és hátrányokkal, de ezek valamelyike megoldást jelenthet a mostani nyugdíjrendszeren belüli egyenlőtlenségekre és méltánytalanságokra.
