Politikusok, akik belebuktak a Covid-járványba 

Elemzések2021. júl. 4.Fellegi Tamás

A lassan másfél éve kezdődött világjárvány nemcsak a lakosságot, a gazdaságot vagy akár az egészségügyet viselte meg, de a kormányzati pozícióban lévő politikusoknak is igencsak nehéz feladatot adott. Egészségügyi miniszterek sora bukott bele a dologba, de kormányok és elnökök is áldozatul estek a járványnak.

Hálátlan időszak

A tavaly év elején először csak Ázsiában terjedő járvány eleinte még nem riasztotta meg a világ többi részének vezetőit, mivel ott már korábban is előfordultak ijesztőnek tűnő, de végül hamar eltűnő járványok. Aztán látszott, hogy a vírusnak esze ágában sincs eltűnni, sőt, olyan virulens, hogy gyorsan terjedni kezd a világ minden részén. A kormányok olyan dilemmákkal szembesültek, amikkel demokratikus országokban szinte még sosem kellett: korlátozzák-e az emberek alapvető jogait, miközben még nem is tudhatják, hogy ez mennyire hatékony a járvány kezelése szempontjából?

Csak rossz megoldás

Azt eleinte csak sejteni lehetett, hogy jó megoldás nincs, csak rosszabb és még rosszabb. Ha kevés a korlátozás, akkor a járvány pusztítását varrják a kormányok nyakába, ha sok, akkor az emberek szabadságjogaik csorbítása miatt elégedetlenkedtek, de a legvalószínűbb, hogy egyszerre mind a két eset fennáll. Eleinte abban lehetett bízni, hogy csak 1-2 hónapig tart a kellemetlenség, aztán lettek belőle egymást érő hullámok, a súlyos dilemmák nem szűntek, és persze a lakosság, ha rosszul mennek a dolgok, mindig vezetőit okolja, akár jogosan, akár nem, és mást akar választani, vagy esetleg időközben meg is bukik a kormány.

Trump

A mostani járvány egyik látványos áldozata, legalábbis részben, az előző amerikai elnök, Donald Trump. Nem tudjuk, hogy járvány nélkül újraválasztották volna, avagy sem a kétségkívül kissé különc elnököt, de abban sokat egyetértenek, hogy a járvány és annak kezelése sokat rontott a helyzetén. Trump elkövette az egyik olyan szarvashibát, amit utólag nehezen felejtenek: eleinte semmibe vette a járványt, legyintett a vírusra. A sors iróniája, hogy később, amikor maga is elkapta a kórt, igen rossz állapotba került.

Olaszország

Az európai kormányfők közül Giuseppe Conte olasz miniszterelnöknek kellett távoznia idén januárban azt követően, hogy a parlament rendkívül megosztott lett a járvány és a válság kezelésében. Kétségtelen, hogy Olaszországban tombolt a vírus először Európában, mégpedig az északi, fejlett részeken, és mindenki erre emlékezett, noha később más országokban is telítődtek a kórházak és sok volt a halott, noha az olasz adat utólag nem is minősül magasnak a halálozás tekintetében.

Régiónk

Ugyancsak megbukott a szlovák kormányfő, Igor Matovic, idén márciusban, mindössze egy évvel megválasztása után. A botrány, ami miatt távoznia kellett, az orosz vakcina vásárlásának kérdése körül alakult ki. Ugyanez a kérdés a cseh külügyminiszternek és egészségügyi miniszternek is az állásába került, de a miniszterelnök a helyén maradt. Egészségügyi miniszterből olyan sok bukott meg, hogy könnyebb lenne megszámolni, hol nem került erre sor.

Ugyancsak a járvány ideje alatt tartott választásokon bukott meg a román miniszterelnök, Ludovic Orban, igaz, hogy ha nincs a járvány, még hamarább megbukott volna. Tavaly februárban ugyanis bizalmatlansági indítványt nyújtottak be ellene, melyet a parlament meg is szavazott, azonban a kirobbanó járvány hatására úgy döntöttek, hogy mégiscsak töltse ki mandátumát az év decemberéig, Erre majdnem sor is került, de röviddel a választások előtt Orban végül lemondott.

Bulgária is részben a járványnak köszönheti, hogy májusban lemondani kényszerült a kihagyásokkal harmadik ciklusát töltő miniszterelnök, Bojko Boriszov. A kormány politikája ellen már a tavalyi év közepétől tüntetések zajlottak, nagy volt az elégedetlenség, aminek ugyan egyik oka volt csak a járványkezelés, de mégiscsak bukás lett a vége, azóta ügyvezető miniszterelnök irányítja az országot.

Churchill esete

Ez természetes emberi reakció, aminek legjobb példája talán az angol miniszterelnök Churcill esete, aki kitartó és szívós munkával megmentette országát a náci megszállástól, majd koalíciós partnereivel együtt megnyerte a második világháborút. A britek mégsem jutalmazták meg: közvetlenül a háború után az ellenzéknek szavaztak bizalmat, Clement Attlee lett a miniszterelnök.

És hogy miért? Igaz, hogy a háborút sikerült megnyerni, de a győzelem után egyáltalán nem látták a fényes jövőt az emberek, ráadásul korábban nem gondolták volna, hogy a háború 5 éven át fog tartani, úgy, hogy az ellenség még a győzelem előtt közvetlenül is képes volt a csodafegyvernek nevezett új eszközeivel, a pilóta nélküli repülőkkel és ballisztikus rakétákkal pusztítani London városát.

Az emberek tehát végzetesen kimerültek hosszú háborúban, ráadásul Churchill új ellenségről kezdett beszélni az addigi kényszerű szövetséges, a Szovjetunió személyében, aki ellen folytatódik a háború, ha nem éles, akkor hideg formában. Nem hogy jólétet, de még megfelelő élelmezést sem tudott ígérni népének belátható időn belül (a jegyrendszer Nagy-Britanniában az 50-es évek elejéig fennmaradt).

A nép mit tehetett, megünnepelte boldogan a háborús győzelmet, majd felhatalmazta az ellenzéki Munkáspártot a kormányzással. Érdekesség, hogy később újra miniszterelnök lett, bár csak a kissé torzító választási rendszer miatt: pártja kevesebb szavazatot kapott, mint a Munkáspárt. Az agg politikus végül megrendült egészségi állapota miatt már nem tudta kitölteni mandátumát.