Rátámad-e Joe Biden az Apple, Amazon, Alphabet, Facebook kvartettre?

A legértékesebb amerikai cégek, így az Apple, Amazon, Alphabet (vagyis a Google), Microsoft, illetve az egy kicsit kisebb, de globális befolyása miatt idesorolandó Facebook, PayPal, Visa, Mastercard, illetve Netflix rendkívül ellentmondásos társaságok. Egyrészt az amerikai gazdaság gyöngyszemei, ugyanakkor egyes, szinte már monopóliumszerű társaságok korlátozzák a versenyt és némelyek az egyénre és a társadalomra gyakorolt hatásuk miatt is sok kritikát kapnak.

Az amerikai export

Ha az amerikai exportról hallunk, egy pillanatra el kell gondolkodnunk, hogy mit is érzünk belőle itthon. Magyarországra kevés amerikai autó jut el, nem hemzsegnek az amerikai gyártósorok, nem amerikai eredetű az olaj, a földgáz, vagy más nyersanyagok.

Nem olyan látványos a mindennapokban az, hogy a magyar cégek megveszik, hogy a Google előbb dobja ki a keresésnél a terméküket, hogy egy magyar szolgáltató a Facebook segítségével éri el a célcsoportját, hogy a munkahelyünkön a Microsoft felhős, vagy éppen office-alkalmazásait használjuk, hazafelé bevásárolunk a Visa, vagy Mastercard bankkártyánkkal, otthon pedig kikapcsolódásképpen megnézünk egy sorozatot a Netflixen.

Pedig ez is export. Mi magyarok, amerikai terméket és szolgáltatást veszünk meg.

Joe Biden győzelme

Mint látni fogjuk, ezekkel a nagy cégekkel kapcsolatban sok kritika is megfogalmazódik mostanában. A Társadalmi dilemma (The Social Dilemma) című dokumentumfilm sokkolhatta a nézőket, hiszen a Facebook, a Google és más menő cégek egykori munkatársai mesélnek arról benne, hogyan fizetünk a személyes adatainkkal ezekért a szolgáltatásokért, hogyan használják ki a pszichológia minden csínját-bínját ezek a társaságok, hogyan károsítja sokaknak a mentális egészségét ezen cégek profithajhászása.

Éppen ezért nagyon erős társadalmi és politikai, civil és intézményesített törekvések vannak ezen „konnektivitás-vállalkozások” megregulázására, jövedelmeik megnyírására, végső esetben akár a társaságok feldarabolására. Vagyis van egy nagy amerikai globális gazdasági siker és azzal összetűzésben egy amerikai eredetű társadalmi igény a monopóliumok megfékezésére.

A friss dilemmák

Csak az elmúlt negyedév néhány nagy kérdését emeljük ide:

1. Ha a Capitoliumot megostromolja egy olyan csapat, amely a közösségi médiában terjeszt valótlanságokat, akkor mi a cégek szerepe: Ezt korlátozni kell, kiszűrni, vagy éljen a szabadság, ne tessék korlátozni a gondolatok terjesztését?
2. Ha az internet világában terjed egy mozgalom egy részvény szervezett árfelhajtására, akkor éljenek a kisközösségek, vagy az ilyen mozgalmak szétbarmolják a piacot?
3. Ha a Google és a Facebook ellopja a hagyományos médiavállalatok (tévé, sajtó, portálok) hirdetési bevételeit, akkor ezt meg kell fékezni, vagy éppen fordítva, a big tech nagyban segíti a médiacégeket abban, hogy tartalmaik eljussanak a fogyasztókhoz?

A természetes monopólium

Olykor egyes piacokon van egy egyeduralkodó cég, mint e- kereskedelemben az Amazon, közösségi médiában, baráti kapcsolattartásban a Facebook, internetes keresésben a Google. Ez részben az innováció és a verseny rovására megy, de közben mégis természetes folyamatok révén alakulnak ki az ilyen helyzetek. 

Ha mindenki az FB-n van, nyilván ott keresem a barátaimat, ha az Amazon webshopjában van a legtöbb áru, naná, hogy ott vásárolok, ha a Google a legjobb kereső, miért ne ott néznénk utána a dolgoknak. 

Ez a piac szabálya, de az egyeduralkodó szereplő sohasem jó versenyszempontból, ezért is faggatta júniusban az amerikai Kongresszus hosszasan az Amazon, az Apple, a Facebook és a Google vezetőit, vagyis Jeff Bezos, Tim Cook, Mark Zuckerberg és Sundar Pichai cégvezetőket.

Az ilyen politikai jellegű meghallgatások természetesen kicsit mindig kontraproduktívabbak, mert a Big Tech vezetői nyilván lemossák a saját szakmájuk kérdéseiben a politikusokat, akik összekeverik a cégeket, a történéseket és a fogalmakat, de az esemény arra azért figyelmeztető volt, hogy valami fog történni.

Még akkor is, ha Joe Bidennek nemcsak az amerikai exportpotenciál védelmében nehéz fellépni e cégek ellenben, de azért is, mert a társaságok eléggé mellette voltak az elnökválasztási kampányban.

Az már vitatható, hogy mennyire jogosan lépett fel a Facebook, vagy a Twitter Donald Trump rémhírterjesztései, vagy a QAnon mozgalom ellen, de azért egy idő után fellépett, szűrte a megosztásokat, kitiltotta a gyűlölködő posztok terjesztőit.

A tech-cégek persze még mindig széttárják a kezüket, érveik nem csengenek rosszul:

• ha valaki telefonon bejelenti azt, hogy felrobbant egy áruházat, akkor a tettest kell elkapni, vagy a telefontársaságot?
• ha levélben küld a gyilkos fehér port, akkor ő a hibás, vagy a posta?
• ha a pedofil erőszaktevő a tett helyszínére taxival érkezett, akkor ne legyen több taxi?

ilyen és hasonló hatásos és hatásvadász érvei vannak Zuckerbergéknek.

A társadalom védelme kontra a cégek érdeke

Magánemberként a nagy it-cégek vezetői aligha vallanak ordas eszméket, de a cégüknek az az érdeke, hogy ezek is rajta legyenek a palettán. Az összeesküvés-elméletek, a fake news jellegű forgalmak részben hatalmas forgalmat generálnak az oldalakon, másrészt az ilyen tartalmak segítik a legjobban az üzletet.

A Google, a Facebook, a Youtube és a többiek azzal forradalmasították és nyúlták le a globális hirdetési piacot, hogy célzottan (angolul targeted, vagy focused) tudnak hirdetést kínálni a felhasználóknak. 

Rákeresel egy szép párizsi fotóra, már ott lesz a párizsi repülőjegy és szállás ajánlata, steak-receptet keresel és feljön a környék legjobb húsboltja, szélsőséges politikai tartalmakat osztasz meg, fegyverboltok reklámjai tűnnek elő. A közösségi média így fokozza is a társadalmi különbségeket, mert ez segíti a minél inkább testreszabott hirdetési elérést.

Felelősségek

A nagy növekedési cégek, vagyis a Big Tech még mindig drágulhat, de már nem annyira, mint egy éve, az 1000 és 2000 milliárd dollár körüli értékkel bíró cégek lassan annyit érnek, mint egy nagyobb európai ország teljes gazdasági teljesítménye, de most mintha plafonba ütközött volna a drágulás

Az ilyen társaságok működése a koronavírus idején felértékelődött, többet lógtunk a neten, többet rendeltünk a weben, a nagymamák itt láthatták az unokákat, de egyre több eljárásból derül ki, hogy a praktikus szolgáltatások nincsenek ingyen, személyes adatainkkal is fizetünk a szolgáltatásokért.

Az, aki nagyon nyíltan visszaél a személyes adatokkal, fals politikai üzeneteket segít terjeszteni, legyen szó például a hírhedt, Cambridge Analytica cégről, könnyen kieshet a piacról. Ahhoz azonban az amerikai politikának még kell egy nagy levegőt vennie, hogy szétszedje a legnagyobb cégeket a világon.

Az USA soha nem hódolt be a királyoknak

Az old economy cégeinek mostani szárnyalása nem csak azért indult meg, mert a befektetők visszataláltak a bankokhoz, az energiacégekhez, vagy a közművállalatokhoz, hanem azért is, mert tartanak már attól, hogy 10-20 év példátlan monopolizálódásnak vége szaka az it-szektorban. A technológiai óriásvállalatok eközben valóban példátlan méretre, hatalmas befolyásra tettek szert, a legjobb jogászokat és lobbistákat képesek megfizetni és maguktól egy lépést sem hátrálnak.

David Cicilline demokrata párti képviselő, a monopóliumellenes mozgalom vezetője azonban sommásan annyit tart az Egyesült Államokról, hogy ez az állam soha, semmilyen autoritás, király, vagy uralkodó előtt nem hunyászkodott meg, pont az informatika királyai lennének az elsők?