Sokkoló lehet a nyári zöldség- és gyümölcsszezon - Éles helyzet a magyar hűtő- és konzerviparban

A legrégebbi szakemberek sem emlékeznek arra, mikor vágott neki a hazai tartósítóipari szektor ennyire sok bizonytalansági tényező mellett egy-egy új feldolgozási szezonnak, mint amilyennek a mostani ígérkezik.

A hűtő- és a konzerviparban eddig elsősorban az időjárási feltételek és a piaci hatások alakítottak ki előre nem látható helyzeteket, az utóbbi időszakban viszont előbb a Covid-járvány, majd az orosz-ukrán háború teremtett extrém gazdálkodási körülményeket.

A jó ideje tartó általános világpiaci trendek következtében a termeléshez felhasznált elektronos áram, kartondobozok és raklapok ára már a háború februári kitöréséig megduplázódott, és az év elején 20 százalékkal nőtt az iparág legtöbb dolgozójánál alkalmazott minimálbér is, miközben

egyes alapanyagoknál – így például a zöldborsónál vagy a csemegekukoricánál – tavalyhoz képest 40-50 százalékos áremelkedés következett be.

Így a feldolgozók többségénél már az orosz-ukrán konfliktus kirobbanásának idejére rendkívüli körülmények alakult ki, az azóta tapasztalható piaci események – így a meglódult gáz- és üzemanyagárak, a naponta változó alapanyagárak és az általánosabbá váló beszerzési problémák – ágazati vélemények szerint végképp „értelmezhetetlenné teszik” a helyzetet.

A hűtő- és a konzervipari cégek az extrém piaci viszonyokra hivatkozva az eddig futó szerződésekben is megpróbálták növelni átadási áraikat, és a kerekedők, illetve a Horeca-szektor vállalkozásainak jelentős része bizonyos mértékig el is fogadta az áremeléseket.

E szempontból talán kedvezőbb helyzetben voltak a konzervipari társaságok, mivel a Covid miatti korábbi kijárási korlátozások és étterembezárások idején a fogyasztók több konzervet vásároltak, így a kereslet növekedett, és ez könnyebbé tette az áremeléseket is.

Most ugyanakkor a tartósítóipari cégek a sok bizonytalansági faktor következtében újabb nagy dilemma előtt állnak azzal kapcsolatban, hogy a nyáron kezdődő feldolgozási szezonban gyártott új termékeknél milyen árpolitikát alkalmazzanak.

A mai elképzelések szerint – elsősorban a hűtőiparban – a külpiacokon legalább 20 százalékos, euróban számított drágulást kellene elérni ahhoz, hogy a pluszkiadásokat tovább lehessen hárítani. A forintban kifejezett exportbevételeknél a költségnövekedések egy részét a forintgyengülés kompenzálhatja, a belföldre szánt tételeknél viszont sokkal nehezebb a helyzet.

Itthon jóval nagyobb, 30 százalékot is meghaladó áremelés látszik indokoltnak, de ma kérdéses, hogy ezt a gyártók milyen módon és ütemben tudják majd érvényesíteni kereskedelmi partnereiknél.

A mintegy 200 milliárd forint éves árbevételű iparág sajátossága, hogy a zöldségszektorban és a gyümölcságazatban is két-két vezértermék, a csemegekukorica és a zöldborsó, illetve az alma és a meggy feldolgozására koncentrál, emellett pedig mennyiségi értelemben sok kisebb jelentőségű termény szerepel a palettán. A szabadföldi zöldségtermelés általában évi 1,2-1,3 millió tonna, a gyümölcstermelés 0,8-1,0 millió tonna között mozog, így az össztermés évi 2,0-2,5 millió tonnára tehető, bár

a korábban megfogalmazott stratégiai célok között a 3,5 millió tonnás éves összmennyiség elérése szerepel.

A nyersanyagok közül kiemelkedik a csemegekukorica, mivel

Magyarország az 500 ezer tonna körüli éves össztermeléssel, illetve az elkészített gyorsfagyasztott és konzervtermékek exportjával világnagyhatalomnak számít.

A külpiacokon szintén vezető szerepet játszunk az üveges meggyel, amelynek alapanyagát a 60-80 ezer tonnás évenkénti termés adja. Belföldön ugyanakkor a mirelite és a konzerv zöldborsó az egyik legmeghatározóbb, de ennek mennyisége évről-évre csökken.

A zöldborsókérdés ma az ágazat egyik legfájóbb pontja, mert minden erőfeszítés és felvásárlásiár-emelés ellenére sem lehetett megállítani az elmúlt években, hogy az országos terület – több mint 20 százalékos visszaesés után – 20 ezer hektár alá süllyedjen.

Mára még kiélezettebbé vált a helyzet, mert a nagy szántóföldi növényeknél – a búzánál és a takarmánykukoricánál – tapasztalható árrobbanás hatására egyre több gazdálkodó gondolkodik el azon, hogy ez utóbbiakat választja a sokkal kockázatosabban termelhető zöldborsó helyett, és ugyanez igaz a csemegekukoricára is.

A termesztett növények közötti konkurencia tovább gyorsítja a szektor alapanyagdrágulását, hiszen a felvásárlási árak zöldborsónál a tavalyi kilónkénti 130-140 forintról idén 180-190 forintra, csemegekukoricánál 50-55 forintról kilónként 80 forint körüli szintre nőttek, de lehetséges, hogy ez sem lesz elegendő a gazdálkodói többletköltségek megfelelő kompenzálásához.

A tartósítóiparban a drágulás kapcsán a korábbiaknál is nagyobb dilemmát okoz, hogy a külföldi és a hazai vásárlók miként reagálnak az áremelésekre.

Ha egyes nemzetközi versenytársak költséghatékonyabban működnek, fokozódhatnak az itthoni vállalatok versenyképességi gondjai, az pedig további negatív következménnyel járna, ha jelentősen csökkenne a fogyasztás számos olyan hűtő- és konzervipari termék iránt, amelyek nem sorolhatók az alapvető élelmiszerek közé.

Az iparági anomáliákat máris jelzi, hogy áprilisban felszámolási eljárás kezdődött az egyik legnagyobb hazai hűtőipari vállalatnál, a debreceni Pentafrost Kft.-nél.

A családi vállalkozásként működtetett cég nemrég a legnagyobb magyar hűtőipari vállalatnak számított, de árbevétele még tavaly is megközelítette a 7 milliárd forintot. Ezzel a harmadik-negyedik helyen szerepelt az itthoni hűtőipari társaságok rangsorában a karcagi Agrosprint Zrt., a székesfehérvári Fevita Hungary Zrt. és a bajai Sugo Food Kft. mögött. A legutolsó, 2020-as nyilvános cégadatok szerint az Agrosprint két éve mintegy 15 milliárd, a Fevita 9 milliárd, a Sugo Food 5,5 milliárd forintos árbevételt ért el.

A cég ellehetetlenüléséhez jelentősen hozzájárult egy korábbi – egyes források szerint több mint 5 milliárd forintos – devizahitel is, amelyet a tulajdonosok több év alatt sem tudtak kigazdálkodni.

A bíróság által felszámolóként kirendelt budapesti Granaxis Consult Kft. ugyanakkor arról adott tájékoztatást, hogy a vállalt nem állt le, és van esély arra, hogy a működés fenntartásával az eszközvagyont új tulajdonsoknak lehessen értékesíteni. Ágazati vélemények szerint azonban a Pentafrostnál az utóbbi időszakban jórészt elmaradtak a szükséges fejlesztések és az idei gyártáshoz szükséges gazdálkodói szerződéskötések is hiányoznak, ezért kevés az esély arra, hogy a vállalat piac- és életképes módon folytathassa a termelést.