Soha nem látott krízis a magyar élelmiszerpiacon – Napról napra drágulhat a hús, a kenyér és a tej

Elérte az orosz-ukrán háború miatti drasztikus alapanyagköltség-növekedés a hazai élelmiszeripari cégeket, ezért a vállalkozások szerint elkerülhetetlenné vált az átadási árak emelése a kereskedelem felé.

Leginkább az elsődleges alapanyagfeldolgozó iparágak – a gabona-, a tej-, a sertés- és a baromfiipari társaságok - sodródtak nehéz helyzetbe,

mivel a háborús konfliktus nyomán az egyébként is magas terményárak végképp elszabadultak, ennek következtében pedig nem csak a növényfeldolgozás, hanem – a takarmányárak révén - az állati termékelőállítás költségei is az egekbe szöktek.

Az elmúlt hetek élelmiszeripari termelését a korábban felvásárolt terményekkel, illetve megkötött szerződésekkel még „olcsóbb” keretek között lehetett tartani, de a készletek felhasználása után a drágulási hullám most már egyre több céget érint közvetlenül is.

Az alapanyagok mellett ráadásul a munkabér-, az energia-, a csomagolóanyag-, a karbantartási és a szállítási költségek is számottevően növekedtek, így az iparági vállalkozások rendkívül szoros présbe kerültek.

A társaságok rövid távon egyedül a termékárak drasztikus emelésében látják a kiutat, ezért korábban soha nem látott drágításokat jelenthetnek be a kereskedőknek.

Ma az valószínűsíthető, hogy az alapvető élelmiszerek – leginkább a húsféleségek – akár 30-50 százalékkal drágulhatnak a következő időszakban, és egyelőre nem látszik, hogy az áremelési hullámnak mikor lehet vége.

A legtöbb iparági szereplő a mai világpolitikai és piaci eseményekből kiindulva további költségnövekedésektől tart, amelyek újabb és újabb korrekciókat tehetnek szükségessé az élelmiszerárakban.

A helyzet súlyosságára utal, hogy az iparág képviselői máris felszólították a kiskereskedelmi láncokat, hogy ne húzzák el az élelmiszeripari áremelésekről szóló egyeztetéseket, és a bejelentéseket a kritikus körülmények miatt alku nélkül ismerjék el.

Egyes iparági vállalatok sorsát akár néhány napos huzavona is megpecsételheti, ezért élelmiszeripari szakértők szerint a kereskedelemnek most saját profitja terhére is el kell fogadnia a magasabb beszerzési árakat, ha azokat teljes egészében nem tudja azonnal továbbhárítani a fogyasztókra.

Ellenkező esetben a jórészt tartalékok nélküli élelmiszeripari szektorban tömeges vállalati csődök következhetnek, amelyek beláthatatlan gazdasági, élelmiszerellátási és szociálpolitikai feszültségeket gerjeszthetnek.

Az iparági pánikhangulatot fokozza, hogy a vállalkozások jelentős része eleve gyenge pozícióban sodródott bele a mostani krízisbe.

A statisztikai adatok azt mutatják, hogy a mezőgazdasági termelői árak már tavaly is 19,3 százalékkal emelkedtek, miközben az élelmiszeripar belföldi értékesítési árindexe csak 6,3 százalékkal nőtt. Ez romló eredményességet jelent a szektorban, a mostani válság pedig sok cégnél a végletekig fokozhatja a kiélezett helyzetet.

A mai piaci viszonyok között további súlyos aggodalmakat okoz az a kormányintézkedés, amely február elsejétől maximált hatósági árakat léptetett életbe több alapvető élelmiszernél.

A kabinet rendelete a 2,8 százalék zsírtartalmú UHT-tejnél, a BL 55-ös finomlisztnél, a sertéscombnál, a csirkemellnél, csirkefarhátnál, az étolajnál és a kristálycukornál írta elő, hogy az árakat minden üzletben a tavaly október 15-i szinteken kell rögzíteni, és azokat három hónapig, vagyis május elsejéig kötelezően érvényben kell tartani.

Bár Orbán Viktor miniszterelnök az árpilis 3-i országgyűlési választások után úgy foglalt állást, hogy az árstopos politikát a családok védelme érdekében az új kormány is folytatni kívánja, iparági szakértők a súlyos költségnövekedésekre hivatkozva elképzelhetetlennek tartják, hogy a mostani rendszer május elseje után is működőképes lehessen.

A miniszterelnöki nyilatkozat dacára sokan az árbefagyasztás teljes eltörlését sürgetik, mások pedig azt szorgalmazzák, hogy a kormány – új bázisidőszakot választva – legalább a hatósági árak felső határán változtasson a kiválasztott termékeknél.

A mai kritikus helyzetben iparági vélemények szerint az áremeléseket akkor is végre kell hajtani, ha azok hatására csökken majd a hazai élelmiszerfogyasztás.

Ez ma nagyon is valószínű, hiszen a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb kimutatásai is azt tükrözik, hogy az infláció meglódulása a béremelések és a kormányzati juttatások ellenére is jelentős terhet ró a lakosságra.

A KSH statisztikái szerint a fogyasztói árak márciusban átlagosan 8,5 százalékkal emelkedtek az egy évvel korábbihoz képest, ezen belül pedig – 13 százalékkal – az élelmiszerek drágultak leginkább. Ha tehát az áremelkedés tovább gyorsul, az biztosan az élelmiszerek iránti kereslet csökkenéséhez vezethet.

Az árnövekedési hullám következménye lehet az is, hogy kettészakadhat az élelmiszerpaletta a gazdagabb rétegekben továbbra is keresett prémiumtermékekre, illetve a szegényebbek által vásárolt olcsóbb árucikkekre, bár az általános drágulás ez utóbbiak árszínvonalát is jóval feljebb tornászhatja, így a kirívóan alacsony árú élelmiszerek szinte teljesen el is tűnhetnek a piacról.

Ezzel párhuzamosan erősödhet az olcsó - főként hús- és tejipari - tömegtermékek - behozatala azokban a szegmensekben, ahol a belföldi cégek nem érik el a nyugat-európai versenyképes üzemméretet. Ez különösen fájó változás lenne azért is, mert a legutóbbi felmérések szerint ismét növekszik a hazai termékek aránya a boltokban.

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) éppen a napokban hozta nyilvánosságra legújabb felmérési eredményeit, amelyek szerint a belföldi beszállítók termékeinek aránya 2021-ben 71,3 százalékra nőtt a 2020-ban regisztrált 70,5 százalékhoz képest.

A feszültségek ellenére az erőteljes drágulás hosszabb távon a várakozások szerint mindaddig folytatódhat, amíg a fogyasztók nagy része hajlandó lesz megfizetni az egyre magasabbra rugaszkodó árakat.

Amikor viszont olyan árszintek alakulnak ki, amelyek mellett a kereslet már drasztikusan csökken, visszaszabályozhat a piac.

Az élelmiszervásárlások látványos szűkülése visszafoghatja a mezőgazdasági nyersanyagok iránti igényeket, így ott is árvisszarendeződés indulhat meg, ennek nyomán pedig végső soron alacsonyabb árakon új piaci egyensúly jöhet létre. A legmegnyugtatóbb és leggyorsabb hatással azonban az járna, ha lezárulna a piacokat felforgató orosz-ukrán háború, így a mezőgazdasági árukínálat növekedésével, illetve az energiahordozók árainak normalizálódásával az egész agrárgazdaságra irányuló nyomás is jelentősen enyhülhetne.