Ádáz verseny a magyar étolajért – Felbolydult az egész európai piac a háború miatt

Pánik kezd eluralkodni a hazai élelmiszeripari vállalatok körében amiatt, hogy az orosz-ukrán háború kedvezőtlen hatásaként nem lesz elegendő napraforgóolaj a belpiacon.

A fokozódó aggodalmak szerint egyes cégek – elsősorban a konzerv- és az édesiparban – attól tartanak, hogy az esetlegesen fellépő hiány következtében nem tudnak eleget tenni azoknak az előírásoknak, amelyek például a kekszek, az ostyák és a majonézek előállítási receptúráiban szerepelnek.

Vélhetően a növekvő élelmiszeripari feszültség nyomán adta ki a napokban az országos főállatorvos azt a határozatot, amely rendkívüli intézkedésként lehetővé teszi a vállalatok számára, hogy más alapanyagokkal helyettesíthessenek egyes összetevőket, ha a cserével nem sérülnek az élelmiszerbiztonsági és minőségi szempontok.

Emellett az agrártárca hozzájárult ahhoz is, hogy egyszerű felülcímkézéssel vagy más figyelemfelhívó bolti jelölésekkel lehessen tájékoztatni a fogyasztókat az összetételbeli változásokról, így nem kell kidobni a már legyártatott és egyre nehezebben beszerezhető élelmiszeripari csomagolóanyagokat sem.

Bár a főállatorvosi határozat általánosan könnyíti az eltérést az eredeti termékreceptúráktól, és élelmiszeripari szakértők a későbbiekben több komolyabb összetevőnél is lehetségesnek tartanak felhasználási zavarokat, konkrét példaként egyelőre csak a napraforgóolajnál merült fel, hogy ellátási gondok alakulhatnak ki. Ilyen esetekre a főállatorvosi rendelkezések lehetőséget nyújtanak arra, hogy az élelmiszerelőállítók a napraforgóolajat többek között repce- vagy pálmaolajjal helyettesítsék.

A termékhiánnyal kapcsolatos aggodalmak ugyanakkor egyelőre csak az ipari felhasználásra vonatkoznak, így arról nincs szó, hogy a boltokban a fogyasztók a későbbiekben nem juthatnának napraforgóolajhoz.

Valójában az élelmiszeripari félelmek is alaptalannak tűnnek, ha abból indulunk ki, hogyan viszonyul a magyar termelés a tényleges igényekhez.

Az éves hazai napraforgóétolaj-előállítás ugyanis 800-850 ezer tonna között mozog, miközben a belföldi szükséglet 200-220 ezer tonnára tehető, amelyből a lakossági vásárlás 110-120 ezer, a cateringes igény 20-30 ezer, az élelmiszeripari és egyéb felhasználás 60-70 ezer tonnával részesedhet.

Ebből az is következik, hogy a gyártók a hazai szükséglet két-háromszorosának megfelelő mennyiségű, 500-600 ezer tonna többletétolajat állítanak elő,

amelyet külföldön értékesítenek, vagyis a teljes termelés 75-80 százaléka a határokon túl talál gazdára.

A fő magyar külpiacnak Németország és Olaszország számít, de például Lengyelország és Hollandia, illetve több környező ország is jelentős étolajvásárlónak tekinthető.

A hazai aggodalmakat most éppen az erősítheti, hogy az orosz-ukrán háború a magyar étolaj iránti európai keresletet is jelentősen növelheti, és ez gyorsabban kisöpörheti az országból a meglévő készleteket.

A háború miatt kétségtelenül jelentős árutételek eshetnek ki a világpiacról, mivel Ukrajna és Oroszország együttesen a teljes étolajexport 80 százalékát bonyolítja le, Ukrajna pedig 5-6 millió tonnás éves kivitelével egyértelműen világelső pozíciót foglal el. Bár az ukránok fő vásárlói közé India és Kína tartozik, az Európai Uniós tagállamok is évről-évre jelentős mennyiségeket importálnak.

Mivel a nagy európai étolajvásárló országoknak valahonnan pótolniuk kell a kieső ukrán tételeket, vállalataik készek az eddigieknél jóval többet fizetni, és ez egyes élelmiszergyártók szerint a hazai étolajfeldolgozókat arra csábíthatja, hogy az itteni cégeknek szánt tételeket is a külpiacokon értékesítsék.

Az étolajért folyó versenyben előfordulhat, hogy egyes nyugat-európai országok valóban nem jutnak elegendő mennyiséghez, így az ottani receptúrákban előbb kell kiváltani más alapanyaggal a napraforgóolajat.

Ez esetben a mostani hazai szabályozási módosítások könnyítést jelenthetnek a külföldi élelmiszeripari cégek magyarországi kereskedelmi leányvállalatainak is, amelyek az importált termékek behozatalát és itteni értékesítését szervezik.

A külföldi eladásokat élénkítheti a februártól bevezetett, majd májustól meghosszabbított élelmiszerárstop is, amely a finomított napraforgóétolajnál is előírja, hogy a kiskereskedelmi fogyasztói árakat a tavaly október 15-i árszinten kell rögzíteni.

A kormány intézkedése egyértelműen kedvez a vásárlóknak, a feldolgozók számára viszont megnehezíti, hogy növeljék kereskedelmi átadási áraikat, vagyis továbbhárítsák növekvő költségeiket.

E helyzetben logikus reakció lehet, hogy a gyártók nagyobb árakon olyan készleteket is külföldön adjanak el, amelyeket eredetileg a belpiacra szántak.

Bár a kormány – a gabonafélék mellett - március elejétől a nyersanyagul szolgáló napraforgómag kivitelét is bejelentési kötelezettséghez kötötte, e rendelkezés az étolajra nem terjed ki.

Ezért ma nehéz nyomon követni, hogy a megszokottnál mennyivel több étolaj hagyja el az országot, de egyelőre nincsenek jelei annak, hogy a kiszállítások a hazai lakosság ellátását alapvetően veszélyeztetnék.

Az viszont már mára általánossá vált, hogy a kereskedők korlátozzák a fogyasztónként megvehető napi étolajmennyiséget is a boltokban.

Ez azonban nem az áruhiányra, hanem a hatósági áras intézkedésre vezethető vissza, hiszen az élelmiszerüzletekben csökkenő nyereséget, illetve veszteséget okoz, ha a fogyasztói árakat nem emelhetik, miközben az általános drágulás nyomán többé-kevésbé kénytelenek engedni a beszállító élelmiszeri vállalatok áremelési törekvéseinek.

Az agrártárcához tartozó Agrárközgazdasági Intézet (AKI) adatai szerint ma a gyártói márkás étolajak literenkénti fogyasztói ára nagyjából a múlt év október közepi árszinten, 725 forint körül mozog, és az árstop hatására 10 százalékkal csökkent a 800 forinthoz közelítő év eleji átlagárhoz képest. Az AKI nyomon követi az üzletláncok saját márkás étolajainak árait is, amelyek május elején átlagosan 610 forintos literenkénti szinten álltak.

Az uniós árakhoz viszonyítva látszik, hogy a hazai bolti étolajárak rendkívül nyomottak, hiszen Nyugat-Európában sok helyen ma már 5-6 eurós literenkénti árak jellemzik a piacot, bizonyos üzletekben pedig 10 euró feletti árak is kialakultak.

Egyes márkás termékek literenkénti ára már nálunk is meghaladja az ezer forintot, mivel a drágulási hullám nem a februárban kirobbant háború hatására kezdődött meg, hanem - az általános világpiaci áremelkedési hullám részeként – jóval korábban, az elmúlt évben megindult.

Mint a Növekedés.hu beszámolt róla, már tavaly ősz elején tapasztalható volt, hogy egyes étolajmárkák ára megközelítette, vagy át is lépte a literenkénti 1000 forintos határt, így most a hatósági árstop ellenére is lehetnek ilyen árú, az átlagnál jóval drágább termékek a boltokban.

A jelentős árkülönbségek előrevetítik, milyen változások történhetnek a hazai piacon, ha a kormány az élelmiszereknél eltörölné – az egyelőre július elsejéig meghosszabbított – hatósági árrendszert.

Az itteni és a nyugat-európai kereskedelmi étolajárak között sok helyen 2-5-szörös a különbség, így az árkorlát felszabadítása nagy valószínűséggel jelentős drágulást vonna maga után a magyar üzletekben is.

Tovább erősíti az árnövekedési trendet, hogy a napraforgóárak tavalyhoz képest is elszabadultak.

Az AKI kimutatásai szerint az áfa nélküli termelői átlagár most tonnánként 270 ezer forint körül alakul, és ez csaknem 80 százalékos áremelkedést jelent az egy évvel korábbihoz képest, de akadnak jóval 300 ezer forint feletti üzletkötések is.

A csillagászati felvásárlási árak pedig egészen biztosan ahhoz vezetnek, hogy a hazai feldolgozók az őszi napraforgó-betakarítás után ismét komoly drágítási kényszerbe kerülnek.

A jó áraknak köszönhető, hogy a gazdálkodók Magyarországon csaknem 700 ezer hektár napraforgó elvetését tervezik a tavaszi időszakban, szemben a 650 ezer hektáros múlt évi betakarított területtel.

Figyelembevéve az agrotechnológiai követelményeket, e növénynél ez már közelít a maximális területnagyághoz a mintegy 4 millió hektáros országos szántóterületen.

Bár az időjárás idén is döntő tényező lehet, valószínűsíthető, hogy a termelők ősszel az 1,7-1,8 millió tonnás szokásos összterméssel kalkulálhatnak majd, ez pedig ismét bőséges étolajmennyiség előállítását teheti lehetővé a bel- és a külpiac számára egyaránt.

Termékhiány tehát nálunk az új szezonban sem várható, de a háború miatt felborult nemzetközi viszonyok miatt a hazai túlkínálat ezután sem akadályozhatja meg azt, hogy a világméretű drágulási hullám begyűrűzzön a magyar étolajpiacra.