Súlyos tízezreket dobunk a szemétbe az elpazarolt élelmiszerekkel – Gyakorlatilag mindenki pazarol

Megdöbbentő számok látnak továbbra is napvilágot arról, mennyi élelmiszer megy veszendőbe a világon.  A szeptember végén zárult 79. Országos Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Kiállítás és Vásáron (OMÉK) az ENSZ képviselője arról számolt be, hogy a globálisan elpazarolt élelmiszerek értéke a szervezet becslései szerint ma már jóval meghaladja az évi 800 milliárd eurót, mennyisége pedig az 1,3 milliárd tonnát. Ez azt is jelenti, hogy a megtermelt élelmiszerek mintegy egyharmada kárba vész.

Az elképesztő veszteségek egyrészt problémát okoznak azért, mert a világ üvegházhatású gázkibocsátásának 8 százalékáért a pazarlást teszik felelőssé. Másrészt a kidobott élelmiszerek miatt növekszik a szakadék a Föld fejlett, illetve fejletlen régiói között. Az éhezés és az alultápláltság elsősorban az ázsiai, az afrikai és a dél-amerikai kontinensen teremt súlyos helyzetet, és a világméretű népességrobbanás a következő évtizedekben tovább fokozhatja a gondokat.

Az élelmiszerpazarlás szempontjából nem jobb a helyzet Magyarországon sem. Miközben a társadalmon belül nálunk is jelentős a rászorulók aránya, a felmérések szerint évente mintegy 1,8 millió tonna élelmiszerhulladék keletkezik. Ez egy főre vetítve körülbelül 68 kilogrammnak felel meg, amely az élelmiszervásárlások 10-11 százalékát teszi ki. Bár a nyugat-európai uniós tagállamokban a nagyobb vásárlóerő miatt az éves veszteség eléri a fejenkénti 92 kilogrammot is, a hazai pazarlás is számottevőnek mondható. Egy négyfős magyar család esetében például 50 ezer forintra tehető az a kidobott éves élelmiszermennyiség, amelyet eleve feleslegesen vásárolnak meg.

A hazai élelmiszer-felhasználásról legutóbb 2016-ban készült részletes felmérés, ezért az agrártárcához tartozó Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) idén novemberben újabb vizsgálatot indított. A felmérésbe önkéntes jelentkezéssel körülbelül száz családot vontak be, amelyeknek egy héten keresztül úgynevezett hulladéknaplót kellett vezetetniük arról, hogy háztartásukban pontosan mennyi és milyen típusú élelmiszert dobnak a szemetesbe.

A mostani vizsgálattal egyúttal arra is választ keresnek, miként hatottak a magyar társadalomra az elmúlt években indított szemléletformáló programok. A változtatások érdekében az Agrárminisztérium és a Magyar Élelmiszerbank Egyesület 2014 őszén közösen létrehozta az Élelmiszer Érték Fórumot, majd a Nébih 2016-ban elindította a „Maradék nélkül” névre keresztelt, nemzeti szintű programot is. Ez a szándékok szerint lefedi az élelmiszer-feldolgozást, az élelmiszer-kereskedelmet, a vendéglátást és a civil szektort, emellett pedig arra is koncentrál, hogy a lakossági élelmiszerhulladék keletkezését meg lehessen előzni.

Az Európai Unió törekvéseiben az szerepel, hogy az élelmiszerpazarlás mértékét 2030-ra a jelenlegi felére kellene faragni, ezért az Európai Parlament és az Európai Tanács úgy döntött, hogy a tagállamoknak 2019-re csökkentési terveket kell kidolgozniuk, és azokról évente jelentést kell készíteniük. A különböző felmérések azt tükrözik, hogy az EU-s tagországokban évente 88 millió tonna élelmiszerhulladék keletkezik, amelynek értéke eléri a 143 milliárd eurót.

A Nébih tájékoztatása szerint a Maradék Nélkül programot az Európai Bizottság is megismerte, számos elemét jó gyakorlatnak minősítette, egyes intézkedéseit pedig az úgynevezett LIFE keretprogramon belül pénzügyileg is támogatta. A kampány részeként 2018-ban elindult például az általános iskolás korosztályra koncentráló iskolai program, amelyben eddig 320 ezer gyermekhez juttatták el a legfontosabb üzeneteket bemutatóórákkal, kvízjátékokkal és nyári táborokkal.

Zsigó Róbert, az agrártárca élelmiszerlánc-felügyeletért felelős államtitkára egy közelmúltbeli konferencián a legnagyobb pazarlóknak a háztartásokat nevezte, ezért kilátásba helyezte, hogy további óvodai-iskolai szemléletformáló programokat is indítanak. Emellett azonban azt is hangsúlyozta, hogy törekedni kell a termelésben és a vendéglátásban keletkező hulladékok csökkentésére is, amelyhez a gyártók és a vendéglátósok bevonására is szükség lehet.

A Nébih szerint Magyarország a hulladékgazdálkodással komplex problémaként foglalkozik, mivel a hulladéktípusok között számos esetben nagy az átfedés, és a hulladékkezelésben is szükség van az állami, a gazdálkodói és a lakossági erőfeszítések összehangolására. Az élelmiszerhulladékok keletkezése sokszor nem, vagy csak nehezen választható szét a többi kommunális hulladéktól, és szoros a kapcsolat a csomagolási hulladékokkal is. Ezért – teszi hozzá a Nébih – az élelmiszerhulladékok sorsát más hulladéktípusokkal (a szilárd kommunális hulladékokkal, a szennyvízzel és a zöldhulladékokkal) együttesen kell kezelni. E kérdéskörrel ma átfogó módon az Innovációs és Technológiai Minisztérium, illetve az Országos Hulladékgazdálkodási Terv foglalkozik.

Az élelmiszerek kapcsán egyébként Magyarország az úgynevezett hulladékpiramis elvét követi, amely a megelőzés fontosságából indul ki, majd a feleslegek emberi, és ha ez nem lehetséges, más típusú – például takarmányozási – hasznosítását irányozza elő. E szempontból megkülönböztetik egymástól a nem elkerülhető élelmiszerhulladékokat (például a tojáshéjat vagy a csontokat), a potenciálisan elkerülhetőket (ilyen például az almahéj, a csirkebőr vagy a kenyérhéj), illetve az elkerülhetőket, vagyis azokat, amelyek tárolási okokból romlott meg, vagy megvásárlásuk eleve felesleges volt. Továbbra isi gond, hogy a háztartási élelmiszerhulladékok nagy része – 63 százaléka – kommunális hulladékként végzi, és ez környezeti szempontjából a legkedvezőtlenebb hulladékkezelési megoldásnak számít.

A feleslegesen megvett termékek a teljes élelmiszerhulladék 48-49 százalékát teszik ki, ami azt jelenti, hogy egy főre vetítve évente mintegy 33 kilogramm ilyen hulladék keletkezik.  Ez egyértelműen mutatja, hogy tudatosabb fogyasztói magatartással a hazai élelmiszerpazarlás akár a felére is csökkenhetne. Belátható időn belül azonban szakértők azt is jó eredménynek tartanák, ha 8-10 százalékkal kevesebb élelmiszert dobnánk ki. Amennyiben ezt sikerülne megvalósítani, a háztartások éves szinten mintegy 9 milliárd forintot takaríthatnának meg. A magyar törekvések egyik lényeges eleme, hogy a lakosság a „mennyiség helyett minőség” elvet kövesse, vagyis átgondolatlan „tömegvásárlások” helyett minél többen a magasabb minőségű, biztonságos élelmiszereket részesítsék előnyben.