Szélmalomharc a két utolsó spanyol város védelme a migráció ellen Afrikában

Időről időre menetrendszerűen a médiafigyelem fókuszába kerül Ceuta és Melilla, a két Észak-afrikai spanyol enklávé. Legutóbb május végén jutott be egyetlen nap alatt nyolcezer illegális bevándorló Ceuta területére, A spanyol sajtó egybehangzó állítása szerint azért, mert a marokkói hatóságok szándékosan utat engedtek a migránstömegnek.

A városok számára nem újdonság az illegális bevándorlás,

Ceuta határát már 1993-óta 8,4 kilométeres kerítés védi, de mivel ezen könnyűszerrel átjutottak a migránsok, már 1995-ben új rendszert kellett kialakítani. 2005-re már ez sem bizonyult elégnek, ekkor háromról hat méteresre növelték a kerítés magasságát.

Melillát is jelentős védmű veszi körül: hat méter magas, háromsoros kerítésrendszer. Ezen felül kamerarendszer, rezgésfigyelők, reflektorok, zaj és mozgásérzékelők tömege segít a határőröknek észrevenni, ha valahol be akarnak jutni, míg a partokat katonai és rendőrjárőr felügyeli őrhajók fedélzetéről. Ám a jórészt szubszaharai térségből érkező tömegek számára hatalmas vonzerőt jelent, hogy itt a tengeri átkelés kockázata nélkül léphetnek az Európai Unió területére, hogy ez a védelem is kevésnek bizonyult, tavaly szellőztette meg az Il Giornale című olasz lap, hogy

a spanyol kormány egy új, tízméteres kerítést tervez a városok köré, amely, ha elkészül, a világ legmagasabb határvédelmi kerítésrendszere lesz.

Drága a védelem

Tekintve, hogy ezt a szélmalomharcot már huszonkét évvel a 2015-ös nagy migrációs hullám előtt elkezdték, aligha nem csillagászati összeg jönne ki, ha kiszámolnánk, mennyit költött Spanyolország az enklávék védelmére. Pár éve keringett egy számadat az interneten, amely szerint 33 millió eurót, vagyis több mint 9 milliárd forintot költöttek rá, de ez legfeljebb az építési költség lehetett.

Még így is optimista becslés, főleg ha összevetjük a Magyarország déli határát védő kerítés összköltségével, amely már 2015-ben elérte a 84 milliárd, 2016-ban pedig meghaladta a 100 milliárd forintot, és ebben még nem szerepelt a 2017-ben tervezett második védvonalas elektronikus tovább fejlesztés, valamint az üzemeltetés és karbantartási költségei.

Ráadásul nem csak drága a két város fenntartása, folyamatos konfliktusforrást is jelentenek,

Marokkó ugyanis időről időre visszaköveteli a spanyol gyarmatbirodalom maradványait, ahogy azt is rendre diplomáciai perpatvar kíséri, ha a spanyol kormányfő, vagy az uralkodó a városokba látogat.

Rabat ugyanakkor a jószomszédi viszony fenntartása érdekében komoly segítséget nyújt Ceuta és Melilla külső határainak védelmében, amit nem ritkán nyomásgyakorlásra is felhasznál. Vélhetőleg májusban is erre került sor, miután egy spanyolországi kórházban kapott kezelést koronavírus-fertőzés miatt Brahim Ghali, a Marokkóval harcban álló Polisario Front vezetője.

Miért éri meg beleölni a pénzt?

Mindezek után okkal merül fel a kérdés, nem járna-e jobban Spanyolország, ha visszaadná a két várost Marokkónak? Utánanéztünk, mi lehet az oka, hogy a nehézségek dacára foggal-körömmel ragaszkodnak határaikon túli területekhez. 

A két város évszázadokig elsősorban katonai erőd szerepéről volt ismert: Ceutát stratégiai elhelyezkedése tette azzá – ezt spanyol szempontból kifejezetten erősítette Gibraltár 1704-es elvesztése –, Melillát pedig a tény, hogy kiváló bázist jelentett a spanyol tengerészet számára és kiindulópontot a hadseregnek a protektorátus kialakításakor - fogalmaz Dr. Manzinger Krisztián egy Ceutáról és Melilláról írt tanulmányban. A Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Tanulmányok Intézetének tudományos munkatársa rámutat, noha a városok katonai fontossága mára jelentősen csökkent, de el nem tűnt. Ennek oka az illegális migráció, illetve Ceuta esetében a nemzetközi kereskedelmi és katonai szempontból kiemelt fontosságú Gibraltári-szoros közelsége.

A város birtoklása nemcsak hatékonyan ellenőrizhetővé teszi a szoroson áthaladó forgalmat, de hozzájárul a rotai (Spanyolország) tengerészeti bázis biztonságához is – amely az Amerikai Egyesült Államok Nápolyban állomásozó Hatodik Flottájának (US Sixth Fleet) kikötője egyben. Melilla és a szuverén területek tengerészeti jelentősége kisebb, habár továbbra sem lebecsülendő Marokkó északi partjainak ellenőrzésében játszott szerepük - olvashatjuk a Külügyi szemlében megjelent tanulmányban.