Távozik a jegybankelnök, aki sok brókercéget és még több befektetőt tett tönkre

Nem várja ki, míg lejár mandátuma: már idén szeptemberben távozik posztjáról a svájci jegybankelnök. Már 12 éve van hivatalában, ami nem mondható rövid időnek, miközben legbotrányosabb lépésére immár bő 9 éve, 2015. januárjában került sor.

Árfolyamsapka

Miután a 2008-as válságot követően a svájci frank árfolyama szakadatlanul erősödött az euróhoz képest, az előző svájci jegybankelnök eurónként 1,20 frankos szinten bevezetett egy árfolyamsapkát, vagyis ennél olcsóbban nem lehetett eladni az eurót.

Ha mégis túlkínálat volt belőle, a jegybanknak korlátlanul kellett ezen az árfolyamon frankot adni érte, ami annyiban nem gond, hogy

a saját valutájából bármennyit kibocsáthat a jegybank,

gond csak akkor van, ezt később rosszabb árfolyamon kell visszaváltani.

Frankhitelek és ingyen ebéd

Egy darabig nem is volt gond ezzel, de annak ellenére, hogy a svájci jegybank jó adag eurót eladott, csak nem fogyott a franki iránti kereslet, aminek egyik lényeges oka az volt, hogy az előző évtizedben Európa-szerte, de főleg régiónkban felvett frankhitelek visszafizetéséhez rengeteg frankot kellett megvenniük a hiteleseknek minden hónapban.

Emellett belépett még egy tényező, ami az ársapka, avagy árfolyamgát természetes következménye. Egy garantált jegybanki árfolyamgát elvileg ingyen ebédet, vagyis kockázatmentes spekulációs lehetőséget biztosít bárkinek: 1,20 eurón, vagy annak közelében megveheti a frankot, és ha eltávolodik az árfolyam, mondjuk 1,30-ig, eladhatja, ott a nyereség. Ha mégsem távolodik el, akkor 1,20-on úgyis megveszi a jegybank.

Hittek a naponta megerősített jegybanki ígéretben

Miután látszólag nem volt kockázat, a bankok, brókercégek, online brókerek elkezdték ezt a lehetőséget tőkeáttéttel kínálni, vagyis az ügyfél nem annyi frankot vehetett 1,20 körül, amennyi eurója ehhez volt, hanem kétszer, ötször, tízszer, de volt, hogy százszor annyit is engedtek neki. Konkrét példa alapján: ha volt 10 ezer eurónk, akkor nem 12 ezer frankot vehettünk érte, hanem 1,2 milliót. A bankok, brókercégek is

elhitték, hogy a svájci jegybank szava szent: ha egyszer garantálja a visszavételt adott ideig, akkor azt teljesíti is, bármennyi eurót adnak el neki.

2014 végén nagyon kezdett tapadni az árfolyam a gáthoz: ekkor bevezette a svájci jegybank a negatív alapkamatot. Ez persze nem riasztotta el a frankvásárlókat, pláne, hogy nagy részük vagy spekuláns volt, vagy hiteltörlesztő, így ennek számukra nem volt jelentősége.

2015 januárjában már rengeteg eurót kellett megvennie a svájci jegybanknak, de Thomas Jordan jegybankelnök

naponta megerősítette, hogy természetesen fenntartja ígéretét.

Szembeköpte magát

Január 15-én, mint kiderült, összeült a jegybank vezetése, hogy mit tegyen, hisz már 100 milliárdos nagyságrendben kellett az eurót vennie. Nyilván több lehetősg felmerült, de Thomas Jordan azt a döntést hozta, hogy szembeköpi saját maga és patinás intézete ígéreteit, és 10 órakor minden átmenet nélkül beszüntette a vásárlást, az árfolyamkorlátot eltörölte.

A hatás leírhatatlan volt: a gigantikus spekulatív pozíciókra ugyan meg volt adva 1,19-es szinten stop megbízás, de ott végtelen frankmennyiséget vettek volna a pozíciók zárói, velük szemben viszont egyáltalán nem volt kínálat. A többnyire automatizált kereskedési rendszerek ezért automatikusan zárni akarták a pozíciókat, ahol lehet, hogy limitálják a veszteséget.

Összeomlott a piac 

Egy darabig nem volt kereskedés, majd teljesen esetleges és szélsőséges árfolyamon történt néhány kötés, hisz a gépesített kereskedési rendszer sem tudta, mit kezdjen az egésszel. Utána a paritáson, vagyis 1 euróéert 1 frankon, majd eurónként 1,03-1,04 frank körült állt helyre kereskedés, ahol a teljes spekulatív állományt kényszerűen lezárták.

Ez azt jelentette, hogy ha mondjuk 15 százalékos árfolyamvesztesége volt valakinek, de 50-szeres tőkeáttéttel, akkor pénze bő 7-szerese volt a veszteség.

Korlátlan veszteség

Így ha valaki mondjuk 10 millió forinttal spekulált, 75 millió lett a veszteség, vagyis 65 milliót követeltek rajta, amivel jó eséllyel nem rendelkezett: ha akarta volna, sem tudta volna befizetni. A gigantikus veszteség így a brókercégeknél, bankoknál maradt, több esetben csődökre került sor.

Ezek közül a leginkább elhíresültek a hazai brókerbotrány során tönkrement cégek lettek, melyeknél kiderült, hogy már régóta csalás útján nagy adósságot görgettek maguk előtt, az ügyfelek pénzét felélték, és ez az újabb hatalmas veszteség végképp megsemmisítette őket.

Sokat ártott

Visszamenőleg is úgy gondolhtjuk, hogy Thomas Jordannak illettt volna lemondania egy ilyen csúnya ügy után, de mint látjuk, azóta is helyén volt, egész mostanáig. A Credit Suisse nagybank tavalyi csődjének kezelésénél ugyan javított valamit hírnevén, miután sikerült gyakorlatilag az egész világ pénzügyi rendszerének összefogásával megoldani a helyzetet egy hétvége alatt.

Az akkori ügyet is megoldhatta volna egy hétvége, vagy akár egy éjszaka alatt, akár az Európai Központi Bankkal és minden érintett céggel konzultálva, velük egyeztetve, lezárva minden nyitott pozíciót (ennyivel még nőhetett volna a svájci eurótartalék), és utána másnap károkozás nélkül engedhette volna szabadjára az árfolyamot. Nem ezt az utat választotta: a 2015-ös csúnya fiaskó sokakban máig ható nyomokat hagyott, a jegybanki hitelességnek pedig nagyot ártott.