Teljes vám-, és valutaháború: Kína már a következő amerikai elnökre várhat

Elemzések2019. aug 7.Fellegi Tamás

Hiába kötött nemrég tűzszünetet az amerikai és a kínai elnök, DonaldTrump mégis kiterjeszti a vámokat minden kínai importra egy váratlan lépéssel. Kína nem hátrál meg, ellenben minden eszközt bevet, és akár a jövő évi amerikai elnökválasztást is kivárhatja.

Elhúzódott

Kevesen gondolták, hogy az amerikai elnök által indított Kína elleni kereskedelmi háború ilyen sokáig elhúzódik, sőt eldurvul. Kezdetben Donald Trump azt kifogásolta, hogy Kína több százmilliárd dollárral nagyobb értékben ad el árukat az Egyesült Államokban, mint amennyiért onnan vásárol, majd ez kiegészült ténylegesen súlyosabbnak tűnő problémákkal, miszerint Kína a technológiák átadását kéri külföldi cégektől a piachoz jutásért cserébe, vagy hogy megoldatlan a szellemi tulajdon jogi védelme.

A kezdeti tárgyalásokat a Trump által a kínai árukra kivetett vámok első hulláma követte még tavaly, amit Kína viszonzott. Év elején már mindenki a megegyezést várta, ekkor azonban eldurvult a vita, ami a vámok megemeléséhez vezetett. Az utóbbi hetekben újra optimizmus alakult ki világszerte, miután az amerikai és a kínai elnök személyes találkozóján megegyeztek abban, hogy egyelőre nincsenek további büntetőlépések, Amerika megszünteti a Huawei cég elleni intézkedéseket, Kína pedig újra a korábbi mértékben vásárol amerikai mezőgazdasági termékeket.

Derült égből a villám

Ezek után derült égből a villámként hatott, hogy Donald Trump bejelentette: az eddig még vámmal nem sújtott 300 milliárd dollár értékű kínai termékre 10 százalékos vámot vet ki szeptember elsejétől. A meglepő lépést azzal indokolta, hogy Kína nem gyorsította az amerikai mezőgazdasági termékek vásárlását. Kína szerint megindultak a nagy tételű megrendelések, de ilyen rövid idő alatt ez még nem látszik a leszállított termékek statisztikájában, így ez csak kifogásnak tűnik. Több elemző úgy magyarázza a lépést, hogy Trump növelni akarja a Kínára nehezedő nyomást, hogy előrelépés történjen.

Nos, úgy tűnik, a hatás ezzel ellentétes: Kína jelezte, hogy nem hagyja magát zsarolni, ezzel szemben ellenlépéseket tesz. A kínai állami vállalatok máris beszüntették az amerikai szója vásárlását, és dél-amerikai országokban adják le a megrendeléseket. Trump ennek kompenzálására 16 milliárd dollárt különített el a farmereknek, akiket ez a lépés különösen erősen sújt, pláne, hogy már bíztak abban, hogy elhárult ez a veszély.

Leértékelési verseny

Kína egy másik fronton is lépett: miután éveken devizatartalékából költött arra, hogy a jüant erősítse, most ezt abbahagyta, és engedi, hogy a jüan leértékelődjön. A kínai fizetőeszköz árfolyama nem szabadon lebegő, hanem egy meghatározott szűk sávban mozoghat, de a sáv közepét naponta meghatározzák. Egy dollárért most hosszú idő után először kell több, mint 7 jüant kell adni, a középárfolyam 7,1 lett, és ezt természetesen bármikor módosíthatják. Így a jüan gyengülhet, ezzel a vámok hatását kompenzálva, ugyanakkor ez a kínai gazdaságnak nem jelent problémát, hisz összességében a máshová irányuló exportot is ösztönzi.

A devizaháborúban Kínának mindenképpen előnye van, hisz a devizaárfolyamot a központi bank meghatározhatja, ráadásul ugyan tartalékvaluta már a jüan, messze nincs olyan szerepe a nemzetközi befektetésekben és tartalékolásban, mint a dollárnak. A jüan árfolyama így akár tartósan is befolyásolható, míg a dollár esetében ezt lehetetlen megtenni. A világ tőkepiaci ügyleteinek olyan nagy hányada zajlik dollárban, hogy az árfolyamot képtelenség érdemben befolyásolni.

Odaszúrt a jegybanknak

Trump elnöknek persze mindjárt kapóra is jött a lépés, hogy felszólítsa az amerikai jegybank szerepét betöltő Fedet a további kamatcsökkentésre, mondván, ezzel gyengíthető a dollár, valójában azonban viszonylag kevéssé szokott a nagyobb devizákhoz képesti árfolyam annak megfelelően változni, ahogy a Fed kamatváltoztatásról dönt. Komoly hatása csak annak lenne, ha Kína a birtokában lévő gigantikus amerikai államkötvény állományt a piacra borítaná, egyúttal a dollárt más tartalékvalutára váltaná, de ez nem túl valószínű, mert mind az euróban, mind a jenben elérhető biztonságos hozamok jóval kisebbek, mint amit dollárban el lehet érne (sőt egyenesen negatívak). Ha valamire lecserélné a dollártartalékot Kína, az legfeljebb az arany lehetne, de ebben az esetben az aranyár emelkedne jelentően, azaz ahhoz képest értékelődne le a dollár.

Várakozó álláspont

Kína tehát bizonyos mértékig kompenzálni tudja így a vámok hatását, és ha nincs előrelépés, akár azt is megteheti, hogy várakozó álláspontra helyezkedik hosszabb időn keresztül. Azt valószínűleg biztosra veszik, hogy Trump ezeket a vámokat is 25 százalékra emeli következő lépésben, bár most már az amerikai elnök is láthatja, hogy ettől Kína nem fog térdre kényszerülni.

Kína számára egyre reálisabb opció lehet, hogy egész jövő novemberig, az amerikai elnökválasztásig kivár. Ha az amerikai elnököt nem választják újra, bárki is lesz az utódja, biztosan megegyezésre jutnak, hisz Trump módszerei meglehetősen egyediek, más elnök vélhetően nem alkalmazna hasonlókat. Ha mégis elnök maradna újabb négy évig Trump, még mindig gondolkozhat mindkét oldal a követendő stratégián, ráadásul Kínának akkor is legfeljebb csak újabb négy évet kell várnia, mivel egy elnök csak két ciklust tölthet be Amerikában.