Tényleg minden magyar vállalkozást érint az új hulladékgazdálkodási rendszer?

Fontos változás lépett életbe idén július 1-től, amely bizonyos mértékig minden Magyarországon működő vállalkozást érint. Bevezették a kiterjesztett gyártói felelősségi rendszert (EPR-rendszer), amely egyrészt jelentős adminisztráció kötelezettséget ró a magyarországi vállalkozásokra, másrészt egy új díjfizetési kötelezettséget is jelent. Utóbbi lényege, hogy a hulladékgazdálkodás többlet költségeit ne az állam viselje a költségvetés terhére, mint eddig, hanem a gyártók és a forgalmazók. Az új EPR rendszer és a hozzá szorosan kötődő, 2024-től életbe lépő kötelező visszaváltási rendszer részleteiről kérdeztük Barta Bencét, az Andersen Magyarország budapesti adótanácsadó irodájának igazgatóját.

Európai Uniós kötelezettség

Barta Bence elmondta, hogy az EPR rendszer adatszolgáltatási kötelezettsége alapvetően minden Magyarországon működő vállalkozást érint. Ha egy cég nem folytat olyan tevékenységet, amely során hulladék keletkezik, azonban a szabályozás által érintett termékkört belföldön forgalomba hozza, vagy első alkalommal saját célra kezdi használni, akkor már adatszolgáltatást kell készítenie és fizetnie is kell az EPR díjat. Így például egy külföldről vásárolt termék esetén automatikusan adatszolgáltatási és fizetési kötelezettség keletkezik.

Mint mondta, a bevallási kötelezettség elsősorban egy Európai Uniós szabályozáshoz kötődik. A kiterjesztett gyártói felelősségi rendszert idén júniusig minden uniós tagállamnak, így Magyarországnak is be kellett vezetnie. Ez alapján kötelező lejelenteni az ehhez kötődő adatokat az unió felé, ezt viszont csak akkor képes megtenni egy tagállam, ha a szükséges információkat összegyűjti a gazdasági szereplőktől. Utóbbiaknak épp ezért olyan részletességű beszámolót kell készíteni, amiből a kormányzat összegezni tudja az EU felé az adatokat.

Ebből fakad, hogy Magyarországon nem szűkítették az adatszolgáltatásra kötelezettek körét, hiszen így ha egy cég csupán egyetlen csomagot is rendel az Európai Unió területéről, akkor már teljesítenie kell ezt az adatszolgáltatást, ha viszont lenne egy meghatározott limit, akkor nem lenne teljes az országos szintű adatszolgáltatás – ismertette a szakértő.

Összességében tehát a gazdasági szereplők hulladékgazdálkodási adatbejelentési kötelezettsége nem magyar specialitás. Mindemellett az EU-ban többféle modell létezik jelenleg.

Utóbbi oka, hogy míg az Európai Unióban vannak olyan adónemek, mint például az ÁFA, a vám, vagy a jövedéki adók, amelyek uniós szabályozása kellően részletes és egyértelmű, addig a hulladékgazdálkodási adatszolgáltatás és a kiterjesztett gyártói felelősségi díj esetében ez nem így van. Ehelyett az uniós szabályozás a tagállamokra bízza, hogyan kívánják ezeket a rendszereket működtetni. Vannak tagállamok, ahol egy állami közreműködő szervezet vesz részt ebben a folyamatban, míg máshol egy koncesszorra bízták ezt a feladatot. Ide sorolható Magyarország is, hiszen hazánkban a MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. látja el a hulladékgazdálkodási feladatokat koncessziós társaságként.

Párhuzamos kötelezettségek

Barta Bence kiemelte, hogy Magyarország esetében az új rendszerben elsősorban az jelent plusz és talán szükségtelen adminisztrációs terhet, hogy a már eddig is létező környezetvédelmi termékdíj továbbra is megmarad. A termékdíj-kötelezettek köre korábban is széles volt, azonban eddig nem volt megfelelő itthon az ehhez kapcsolódó jogkövetés - fogalmazott

Mint mondta, az adminisztrációs feladatok duplikálódtak a termékdíj szabályozás fenntartásával és az EPR bevezetésével. Továbbra is meg kell tartani a környezetvédelmi bevallásokat, amelyekben egy saját, az EPR-étől különböző kódrendszerben kell jelenteni az adatokat.

Harmadik elemként a rendszerben fennmarad az eddig is működő hulladékkal kapcsolatos adatszolgáltatás.

Ez a háromféle, egymással párhuzamosan létező adatszolgáltatás már akkora adminisztrációs kötelezettséget jelent, ami nehezen indokolható meg - hangsúlyozta. Épp ezért remélhetőleg megszűnik majd a jövőben ez a hármas rendszer – tette hozzá.

Napi szintű nyilvántartást kell vezetni

Az új EPR rendelet most júliustól lépett hatályba. Az első adatszolgáltatást október 20-ig kell beadni a július-augusztus-szeptemberi időszakról. Utóbbi minden, már említett vállalkozásra nézve kötelező. Ez alapján állítja majd ki a MOHU az első számlákat, így az EPR díjat majd először 2023. novemberében kell befizetni a kötelezetteknek.

Ehhez az érintett cégeknek július 1-jétől részletes és napi szintű nyilvántartást kell vezetniük a működési folyamataik során keletkező, illetve felhasznált körforgásos termékekről. Ezeknek a gazdálkodó szervezeteknek kérelmezniük kell az országos hulladékgazdálkodási hatóságnál (kormányhivatalok) a nyilvántartásba vételüket. Ennek egyébként messze nem tett eleget mindenki. A már működő gyártóknak és forgalmazóknak erre május 1-ig volt határidejük, amelyet időközben meghosszabbítottak.

A regisztrációt bonyolultabbá teszi, hogy az ügyintézés nem egyablakos, a folyamat többlépcsős, amelynek során a cégeknek a hatóság és az EPR-rendszerben központi szerepet betöltő MOHU MOL Hulladékgazdálkodási Zrt. (koncesszor) között kell ingázniuk.

A regisztrációt követően a cégeknek háromféle rendszerben, háromféle kódrendszer alá kell besorolni a termékeket és csomagolásokat, amelyekről különböző időpontokban kell riportálni.

A feladat bonyolultságát érzékelteti, hogy egy csomagolóanyagnak akár több különböző kódja is lehet ezekben a nyilvántartásokban: csomagoláskódja (CSK kód), kiterjesztett gyártói felelősség kódja (KF kód), hulladék azonosító kódja (HAK kód), ezen felül pedig adott esetben szerepeltetni kell/érdemes az úgynevezett újrahasználhatósági nyilvántartásban is, ahol szintén szükség van valamilyen egyedi azonosítóra.

A termékek előállítása, forgalmazása és felhasználása során okozott környezeti terhelés kezeléséhez és csökkentéséhez eddig a környezetvédelmi termékdíj teremtett forrást, ezt váltja fel nagyrészt az EPR-díj, de nem teljes az átfedés. A 2023. június 2-án megjelent minisztériumi díjrendelet alapján ennek mértéke számos termékcsoportnál sokszorosan meghaladja a környezetvédelmi termékdíjét. A 3-5-szörösére emelkedett díjtételek egyes gyártók és forgalmazók esetében akár több milliárd forintos többlet terhet is jelenthetnek az eddigiekhez képest.

Ez arra vezethető vissza, hogy a környezetvédelmi termékdíjból befolyt költségvetési bevételek alacsonyak voltak, és a hazai hulladékgazdálkodási rendszer megfelelő működtetése érdekében eddig az államnak kellett kiegészítenie a szükséges forrásokat. Az új rendszer bevezetésének egyik célja az, hogy ezeket a terheket a gyártók és a forgalmazók viseljék a költségvetési egyensúly javítása és a rezsicsökkentés intézményének megtartása érdekében.

Az EPR díjat az importőrök esetében az fizeti meg, aki először behozza a terméket az országba, ebben az esetben gyakorlatilag ő minősül gyártónak. Ha egy terméket viszont itthon állítanak elő, akkor a gyártót terheli a fizetési kötelezettség az esetek legnagyobb részében.

Vannak kivételek

A díjfizetés alól vannak azonban kivételek. Ilyen eset, amikor egy többutas csomagolóanyag, például egy rekesz vagy egy láda folyamatosan mozog Magyarország és valamely másik ország között. Ekkor ugyanis nem kell megfizetni az EPR díjat. Ha pedig belföldön használnak egy többutas csomagolóanyagot, akkor csak egyszer szükséges megfizetni az EPR-t, ha az szerepel az újrahasználhatók nyilvántartásában – sorolta a részleteket a szakértő.

Emellett, az EPR-ben ha valaki közvetlenül külföldre értékesít, nem keletkezik EPR fizetési kötelezettség, sőt, ha a vevő legalább 60 százalékban külföldre szállítja ki az általa megvásárolt terméket, még akkor is mentesülni lehet az EPR fizetési kötelezettség alól. Ennek ellenére az exportpiacokon mégis jelenthet versenyhátrányt a Magyarországon gyártott termékek esetében az új rendszer. Alapvetően ez a teher akkor érne célt, ha csak abban az esetben kellene megfizetni, ha az adott termékből Magyarország területén keletkezik hulladék. Eddig a termékdíj szabályai valamennyire lekövették a külkeresekedelem jelentette kihívásokat. Volt ugyanis lehetőség visszaigénylésre, ha egy termékre már befizették a környezetvédelmi termékdíjat és mégis kivitték az országból. Ekkor vissza lehetett igényelni a már megfizetett termékdíjat.

Az EPR esetében azonban visszaigénylési lehetőség nincs, így amennyiben a terméket nem a gyártótól közvetlenül, hanem egy köztes szereplőtől veszi át egy exportőr, akkor az EPR díjat már nem lehet visszaigényelni, így az mindenképp költség marad. Ilyen esetek az Andersen saját tapasztalatai alapján is előfordulnak a gazdaságban, ami akár évi több milliárd forintos többletköltséget is keletkeztethet az egyes gazdasági szereplőknél, miközben végül a hulladék nem Magyarországon keletkezik.

Visszaváltási rendszer

A kiterjesztett gyártói felelősségrendszerhez szorosan kapcsolódik egy másik változás, ez pedig az új visszaváltási rendszer, azaz a DRS.

A DRS rendelet egyelőre csak tervezet formájában létezik, annak a végleges szabályait még nem fogadták el – húzta alá a szakértő. Amit jelenleg láthatunk a rendelettervezetből, hogy lesz egy kötelező visszaváltási rendszer, ebbe elsősorban az italpalackok tartoznak majd (kivételt képeznek a tejes dobozok), valamint lesz lehetőség önkéntes visszaváltás bevezetésére is, így ha egy cég szeretné visszagyűjteni a saját termékeit és bevezeti a saját visszaváltási rendszerét, akkor azzal ki tudja váltani az EPR és a termékdíj kötelezettségét. Abban az esetben, ha egy termék a kötelező visszaváltás hatókörébe tartozik, akkor a nagyobb áruházláncoknál külön rendszereket kell telepíteni az automatikus visszaváltás érdekében.