Tényleg nem látja el a szegényeket az amerikai egészségügyi rendszer

Az elterjedt megoldás

Európa országai és általában a fejlett országok az elmúlt 50-100 évben fokozatosan kiterjesztették teljes lakosságukra az egészségügyi ellátást olyan módon, hogy az mindenki számára elérhető legyen. Ez vagy azt jelenti, hogy mindenki automatikusan jogosult az ellátások jelentős részére, vagy azt, hogy biztosítási jogviszonnyal kell rendelkeznie, amit egyéb megoldás híján olcsón meg lehet kötni (ez a rendszer nálunk is). Végül van olyan is, hogy az ellátásokat igénybe vevőknek egy nem túl nagy önrészt ki kell fizetni, a többit fedezi a biztosító.

A lényeg, hogy gyakorlatilag senki nem szorul ki anyagi okok miatt az ellátásból.

A kakukktojás

A világ egyik leggazdagabb országában, az Amerikai Egyesült Államokban ez érdekes módon nincs így. Ott általában is egy fokkal keményebb a kapitalizmus, szűkebb a szociális ellátások rendszere (miközben most a koronavírus-járvány alatt szinte korlátlan pénzt öntenek a gazdaságba, részben helikopterpénz formájában, amiből mindenki részesül). Az egészségügyi rendszer is kemény:

drága biztosítással kell rendelkezni ahhoz, hogy az aktív korú emberek, sőt, a gyerekek egy része megfelelő ellátást kapjon. Ha nincs megfelelő biztosítás, gyakorlatilag nem kap megfelelő ellátást a beteg.

Alulbiztosítás

A mostani járványban hoztak egy gyors intézkedést, miszerint a koronavírussal fertőzötteket ingyen ellátják (enélkül beláthatatlan következményekkel járna a járvány), de ettől még igaz marad, hogy a

65 év alatti lakosság nagyjából 10 százaléka semmilyen biztosítással nem rendelkezik,

így gyakorlatilag kiszorulnak a rendkívül drága ellátásból, és a biztosítottak nem kis hányada is alulbiztosított, azaz biztosítása sok minden nem fedez, így jelentős költségekkel szembesülnie bizonyos ellátások esetén.

Nem fedez mindent

Nézzük, hogy is néz ki a rendszer a gyakorlatban. Ha valaki orvoshoz fordul, netán kórházi kezelésre van szüksége, akkor első lépésként megkérdezik, milyen biztosítással rendelkezik. Ez elvileg nálunk is így van (eddig csak ellenőrizték, rövidesen az ellátás feltétele lesz a biztosítás megléte), csakhogy nálunk, ha valaki nem biztosított, egészségügyi szolgáltatási járulékot kell fizetnie, ami 7710 forint, és ekkor jogosulttá válik az ellátásra.

Amerikában azonban nem úgy van, hogy zöldet mutat a lámpa, és már rendben is van minden. Megvizsgálják, mit fedez a biztosítás, adott esetben a kórház tárgyal a biztosítóval és a pácienssel közli, milyen költségekre számíthat ő maga, ha a biztosítás nem terjed ki mindenre. A sürgősségi ellátás kötelező a kórházaknak: ennek árát elvileg idővel megtérítik különféle állami vagy szövetségi szervek, de ez sokszor vontatottan halad, így a kórháznak vesztesége, vagy legalábbis kintlévősége keletkezik.

Két csoport

A rendszerben két társadalmi csoport van, amelyik automatikusan biztosítottá válik: a 65 éven felüliek, az ő ellátásukat az ún. Medicare rendszer finanszírozza. Ők jelenleg 60 millió embert tesznek ki az ország 330 milliós lakosságából, tehát a teljes lakosság 18 százaléka biztosított biztosított ilyen formán. Rajtuk kívül még a hadsereg tagjai és nyugdíjasai kapnak még ellátást egy külön erre a célra létrehozott rendszereken keresztül, ez 12 millió embert jelent.

Lehetséges biztosítási formák

Mindenki másnak valahogy meg kell oldania a biztosítását, és ha munkáltatója nem köt neki viszonylag nagyvonalú, közel teljes ellátásra szóló biztosítást, akkor bajban van: kénytelen vagy saját zsebből kiegészíteni azt, vagy az ellátások igénybevételekor jelentkező költségeket vállalni. Ez annyiból mindenképpen kedvezőtlen, hogy így sokan nem vesznek igénybe egészségmegőrző, vagy korai betegségfelismerő ellátásokat, nem is véletlen, hogy

az amerikai lakosság egészségi állapota lényegesen rosszabb, várható életkora pedig alacsonyabb, mint a nyugat-európai országoknak (beleértve a mediterrán térséget is).

2018-ban összesen a United States Census Bureau adatai szerint159 millió embernek volt a munkáltatója által kötött biztosítása, nagyjából 80 millió embernek más forrású (esetleg saját maga által kötött) biztosítása, és 30 millióan voltak biztosítás nélkül.

Ez az egész népesség 9 százaléka, a nem nyugdíjas korú népesség 11 százaléka, ami egy fejlett ország esetében ijesztően, és legalábbis európai gondolkodás szerint indokolatlanul szorul ki a rendszerből

(kivéve természetesen azokat a gazdagokat, akiknek nem okoz gondot az ellátás kifizetése).

A kiszorultak

A 30 millió ember egy része azért szorul ki, mert egyrészt munkáltatója nem hajlandó biztosítás kötni (Európában a munkáltató kötelezően fizeti a járulékot), másrészt ő maga nem tudja fizetni, hisz általában ez a kisebb fizetésű állásoknál jellemző probléma, a jólfizető cégek rendszerint a biztosítást is vállalják. A nagyvállalatok gyakorlatilag mindenkit biztosítanak: a 200 főnél többet foglalkoztató cégek 99 százaléka biztosította alkalmazottait, míg a kisebb cégeknek csak 57 százaléka tette ezt.

A 30 millió ember közül ugyanakkor van 6 millió illegális bevándorló: az ő esetükben értelemszerűen megoldhatatlan a probléma. Kétségkívül sok olyan eset is van, amikor a munkáltató felajánl egy biztosítási módozatot, de azt a munkavállaló nem fogadja el, mivel nettó jövedelmét csökkentené.

Obamacare

A helyzet mindazonáltal sokkal rosszabb volt 2010 előtt, akkor az aktív korúak 18 százaléka volt biztosítás nélkül. Akkor még a válság hatása is jelentkezett, de ami döntően javított a helyzeten, az a Barack Obama elnök által bevezetett Affordable Care Act (ACA), másnéven Obamacare program, amely 18 millió embernek nyújtott biztosítást, így 2016-ra 27 millióra csökkent a biztosítás nélküliek száma, ez azonban azóta növekedett, miután Trump elnök visszafordította a programot. A program mindazonáltal csak egy adott jövedelemszint alatt nyújtott biztosítást, sokan az ennél magasabb jövedelmük miatt szorultak ki belőle, ugyanakkor mégsem kötöttek biztosítást, amit jövedelmük már valamilyen szinten lehetővé tett volna.

A fő hiba

Összességében az amerikai egészségbiztosítási rendszerrel talán nem is az a legnagyobb baj, hogy költséges, hanem leginkább az, hogy nem kötelező, ezért sok munkáltató, vagy maga a munkavállaló, esetleg vállalkozó egyszerűen úgy dönt, hogy inkább megspórolja ezt az összeget, és majd fizet, ha beteg lesz (ha tud).

A jelenség egy kicsit olyan, mint nálunk azoknak az esete, akik vállalkozóként vagy szabadfoglalkozásúként minimális nyugdíjjárulékot fizetnek, mintegy odébb görgetve a problémát nyugdíjas korukig.

Csakhogy az egészségügyben ez sokkal nagyobb gond, hisz beteg bármely korában lehet valaki, baleset bárkit érhet, tehát nem feltétlenül lehet odébb görgetni a problémát. A megoldás csak a kötelező biztosítás lehet, kérdés, rászánja-e magát ennek bevezetésére valamelyik következő amerikai elnök.