Terített asztallal várták haza az elhunytakat - mindenszentek napi népszokások

Az ősz utolsó hónapjának első napján az egész országban mécsesek gyúlnak a temetőkben. Az emberek ilyenkor felkeresik elhunyt szeretteik, ismerőseik sírjait, virágot visznek rá és mécsest gyújtanak nekik.

Sokan gyakorta összekeverik, ezért érdemes tisztázni, halottak napja november másodikára esik, míg elsején mindenszentek napját ünnepeljük.

Az ünnephez kapcsolódó szokások mára elsősorban a fent említettekre korlátozódnak, valaha azonban számos népszokás kötődött ezekhez a napokhoz és vidéken máig vannak helyek ahol tartják ezeket valamelyest.

A reformátusok nem ünneplik

A mindenszentek napja és a halottak napja keresztyén ünnepek. Mindenszentek napját csak a római katolikusok tartják november elsején. A görögkatolikusok húsvét után, míg az ortodox egyház pünkösd után ünnepli. A keresztyén hitben a mindenszentek napja az üdvözült lelkek emléknapja. Ez a fő különbség a halottak napjával, amikor a már meghalt, de még a tisztítótűzben szenvedőkről emlékeznek meg.

Érdekesség, hogy a reformátusok számára nem számít ünnepnek sem a mindenszentek napja, sem pedig a halottak napja, mert elutasítják a katolikus egyház halotti kultuszát. Ettől függetlenül napjainkban a reformátusok is kilátogatnak a sírokhoz és gyertyát gyújtanak az elhunytak emlékére. Ez abból adódik, hogy bár nem ünneplik magát az ünnepet, de a hozzá kötődő szokásokat a református emberek is megtartották, illetve átvették.

Régen nem vittek virágot

Itt érdemes rögtön szót ejteni a virágokról is. Ilyenkor ugyanis sokan egy-egy szál virágot, vagy akár virágcsokrot is kivisznek a sírokra. Magyarországon jellemzően krizantémot. Ez azonban viszonylag új keletű szokás hazánkban. Csupán a 19. században, a Monarchia idején alakult ki és vélhetően az osztrákoktól, németektől vettük át. Az azt megelőző évszázadokban ez nem volt része az ünnepnek. A sírok virággal díszítése egyébként római eredetű hagyomány lehet, náluk azonban februárban volt a holtak emléknapja a Feralia.

Kelta eredet

A mindenszentek napjához és halottak napjához kötődő népszokásokat nagyban befolyásolták régi pogány ünnepek. Habár ez a két ünnep keresztyén ünnep, sok tekintetben össze fonódott a valaha Európa számos pontján élő, mára Bretagne és a brit szigetek területére visszaszoruló kelták Samhain nevű újév ünnepével. A kelták hitvilágában ilyenkor ért véget az óév, az új esztendő kezdetével egyben pedig a tél és a sötétség időszaka is elérkezett. Úgy hitték, az óévben elhunytak ilyenkor éjjel vándorolnak át a holtak birodalmába. Az emberek gyertyákat égettek egész éjjel a házaikban és étellel, állatáldozatokkal próbálták segíteni a holtakat. Erre az ünnepre épült fel a mindenszentek napja, és minden országban hozzáépült az adott ország pogány őshitének saját szokásrendszere és halott kultusza, halott búcsúztató szokásai.

A magyarok az őshit szerint a keltákkal ellentétben az újévet nem ilyenkor ünnepelték, hanem a csillagászati tavasz kezdetén, de sajátos halott búcsúztató szokásaink nekünk is voltak, valamint az év ezen szakához nálunk is jó pár néphagyomány kötődött, így ezek is beépültek az ünnepbe.

Hazavárták az elhunytakat

Habár ez nyilvánvalóan nem a katolikus tanítások része, de Magyarországon a néphit sokáig úgy tartotta, a halottak ilyenkor a mindenszentek és a halottak napja közötti éjjelen visszatérvén a túlvilágról hazalátogatnak az otthonukba. Emiatt kialakult, hogy terített asztallal várják őket, amire sót és vizet készítenek ki nekik. Ez a hagyomány vélhetően onnan eredeztethető, hogy valaha a szenteltvízbe sót kevertek, hogy az nem poshadjon meg, így a víz és a só a tisztaságot és a maradandóságot jelképezték. A Tápió mentén, tehát a mai Pest megye keleti részére eső területen egyébként egy egész tál ételt is az asztalra tettek. Erdély egyes területein pedig kenyeret is sütöttek nekik.

Emellett gyertyát is gyújtottak a házakban, több helyen szokás volt, hogy épp annyit, ahány halottja volt a családnak, vagy legalábbis ahány halottra emlékeztek. Ez a szokás részben máig megmaradt. Sokan ma is gyújtanak otthon is ilyenkor gyertyát az elhunyt szeretteiknek, gyakran az arcképük elé állítva azt. A gyertyák ilyenkor egyrészt a holtak lelkiüdvéért égtek, részben pedig azért, hogy a halott lelkek ezen az éjjelen hazataláljanak.

A halottak hazalátogatásához kötődő érdekes szokás a Jászságból, hogy gyakran égve hagyták ilyenkor a lámpást az emberek, amíg a temetőbe látogattak, hogy a halottak otthon körbe nézhessenek.

Kifejezetten furcsa hiedelem, hogy sokáig úgy hitték mindenszentek éjjelén halottak miséznek a templomban.

Kolduskalács

A dél-alföldi térségében a kolduskalács sütése is hagyomány volt. Ilyenkor az otthon üresen sütött kalácsot kivitték a temetőhöz, ahol az ott várakozó koldusoknak adták, hogy cserébe imádkozzanak a halottaikért. Szeged környékén a kalács sütés hagyománya valamelyest ma is él, de egyre kevesebben tartják ezt a szokást és az a része mára teljesen eltűnt, hogy a koldusoknak adják a kalácsot. Mint ahogy nyilván nem is várakoznak koldusok a temetőkapuknál.

A kalácsosztás mellett egyébként az ország számos pontján szokás volt a szegények, koldusok megvendégelése.

Érdekesmódon a Csallóközben (ma már Szlovákia része) szintén sütöttek kalácsot, de egészen más felhanggal. Ott nem várták haza a halottakat és épp azért osztottak kalácsot a temető kapujánál imádkozó koldusoknak, hogy a halottak ne látogassanak haza. 

Családlátogatás

Szintén kifejezetten a halottak napjához kötődő népszokás, hogy gyakran ilyenkor összeült a család ebédelni és együtt mentek ki a temetőbe. Ez valamelyest ma is megmaradt, hiszen sokan akik elköltöztek a szülőhelyükről, ilyenkor hazalátogatnak, így a mindenszentek napja és a halottak napja gyakran összefolyik egyfajta családlátogatással is.

Ételt vittek a sírokra

A fentiek mellett a sírok megtisztítása és a sírokon a gyertyák gyújtása is nagyon ősi szokás. Valaha ilyenkor ételt is kivittek a sírokra. Ezt többnyire a koldusok fogyasztották el, amikor elcsendesedett a temető. A romák körében ma is gyakran szokás, hogy ételt visznek ki a sírokra, sőt zenész roma családok körében az is előfordul, hogy zenével adnak tiszteletet az elhunytnak. A roma halotti kultusz egyébként napjainkban is igen színes, mivel sok ősi szokást megőriztek.ű

Munka tilalom

Érdemes még megemlíteni a halottak napjához kötődő mosási tilalmat, illetve munka tilalmat. Halottak napján tilos volt mosni, hogy a hazajárók ne álljanak vízben. Volt ahol a tilalmat az egész hétre kiterjesztették. Olyan területei is voltak az országnak, ahol a munka is teljesen tilos volt, és a ház meszelése is tiltott volt. Úgy gondolták, aki ilyenkor meszel annak ellepik a házát a férgek.

Legényfogás

A mezőgazdasághoz kötődő szokások is kötődtek az ünnephez. Csépán például ilyenkor hajtották be a jószágot. Az Alföld nagy részén, kiváltképp a Hortobágyon azonban korábban, októberben Szent Dömötör-napján hajtották be a csordát, gulyát, ménest. A cselédek, szolgáló legények, juhászok, csordások elszegődtetése azonban szélesebb körben ehhez az időszakhoz kötődött. Véget ért a behajtás, a munkatilalom, a mosási tilalom miatt jobban ráértek az emberek és ilyenkor volt rá idő, lehetőség, hogy új munkaadót találjanak maguknak.

A lényeg ma is változatlan

Rendkívül komplex, rengeteg hagyománnyal, szokással járó volt tehát ez az ünnep. Ezeknek csak egy kis része maradt meg napjainkra, de a lényeg az elhunytakról való megemlékezés, valójában változatlan.