Tolonganak a jegybankok az aranyért – remekül időzített az MNB

Elemzések2020. jan 11.Fellegi Tamás

Tavaly rekord mennyiségű aranyat vettek a jegybankok, miután már 2018-ban is 50 éve a legnagyobb mennyiséget vásárolták. Tavaly alaposan el is szállt az aranyár, nem beszélve az idei év első napjairól. Az MNB jókor állt be a sorba: viszonylag olcsón vett, azóta 25-30 százalékot emelkedett az ár.

Nem véletlen

Meglepőnek tűnhet, hogy a jegybankok egyszerre, az árat felhajtva veszik az aranyat, hisz a központi bankok nem olyan szereplők, mint az átlagos befektetők, aki szaladnak a trendek után, hanem általában alaposan átgondoljak stratégiájukat. A közelmúltban lezajlott folyamatnak azonban megvannak a logikus okai, megpróbáljuk áttekinteni a különböző országok jegybankjainak mozgatórugóit.

Évezredek értékőrzője

Az arany évezredeken át talán a legfontosabb értékőrző eszköz volt, ez a szerepe igazán csak a múlt század 70-es éveiben változott meg, amikor összeomlott a Bretton Woods-i rendszer, melyben a dollárt az aranyhoz kötötték, így a világ legfőbb tartalékeszköze lényegében egyszerre volt a dollár és az arany.

A központi bankok tartalékai között fontos szerepet töltött be a nemesfém, de a 70-es évek elején nem véletlenül került sor a valutaárfolyamok szabadon engedésére: a fejlett világban felütötte a fejét az infláció, így a dollárnak és más valutáknak óhatatlanul le kellett értékelődnie az aranyhoz képest. Az inflációt az olajárrobbanás végképp felhajtotta, de a kamatok is elszálltak érthető módon, esetenként kifejezetten vonzóvá váltak.

Elfordultak tőle

A 90-es évekre aztán visszaszorult az infláció, az állampapírok azonban, köztük az amerikaiak, vonzó hozamot kínáltak. A jegybankok úgy gondolták, az aranynak nincs hozama: ára hol emelkedik, hol esik, különféle valutákban mérve. Ezért úgy döntöttek, hogy eladják az aranytartalékok kisebb-nagyobb részét, jónak találták helyette a világ erős valutáit és a mögöttük álló országok állampapírjait.

Biztonsági szerep

A 2008-as válság után, amikor súlyos zavarok keletkeztek a pénzügyi rendszerben, a jegybankok úgy döntöttek, hogy biztonsági okokból, mintegy diverzifikálás gyanánt mégiscsak célszerű valamennyi aranyat tartani, így egy részük elkezdett vásárolni. A 2010-es 100 tonna után 2011-ben már 500 tonna volt az összes jegybanki vétel, a következő években már 600 tonna körül alakult, 2016-ban esett vissza 400 tonnára.

Robbanó kereslet

2018-ban aztán újra felerősödött a vétel: ez volt az év, amikor a magyar és a lengyel jegybank is vásárolt. Az MNB vételárát 1230 dollárra becsüljük unciánként (a vásárlás októberben történt), a magyar jegybank 31,5 tonnára növelte, megtízszerezte aranytartalékait. Ugyanakkor megjelentek sokkal nagyobb vásárlók is: Oroszország, Kazahsztán, Törökország és Kína.

Kamatmentes környezet

Látszik tehát, hogy a válság után közel 10 évvel nőtt meg ismét a kereslet, az időzítés azonban egyáltalán nem véletlen. Két fő ok játszott szerepet, melyek közül az egyik mindenkire hatott: a fejlett országokban a kamatok történelmileg példátlanul alacsony szintre süllyedtek, államkötvényeiket rendkívül alacsony hozammal lehetett megvenni, sőt, megjelent példátlan módon a negatív hozam is.

Ilyen körülmények az az érv, amiért a 90-es években eladták a jegybankok az aranykészleteket, okafogyottá vált, hisz kockázatmentes hozamot érdemben mással sem lehetett elérni (jóllehet az amerikai kötvényhozamok 2018-ban átmenetileg megemelkedtek). Logikus következmény volt, hogy ilyen körülmények között valamelyest növelik az aranymennyiséget a tartalékok között.

Geopolitika

Volt azonban egy másik komoly ok, ez azonban az országoknak csak egy részét érintette, igaz, köztük igen nagyokat is. Oroszország bizalma azt követően csappant meg a dollár és az amerikai állampapírok iránt, hogy kapcsolatai a hidegháború óta először ismét megromlottak az Egyesült Államokkal, sőt, már-már ellenséges viszony alakult ki a két ország között. Érthető, hogy Oroszország a dollártaralékok leépítése, és az arany részarányának megnövelése mellett döntött: csak 2018-ban 275 tonna aranyat vett, ami a 656 tonnára rúgó összes éves jegybanki vétel 42 százaléka.

Törökország vásárlásai mögött is hasonló okok húzódtak meg: az ország ugyan NATO-tagként az USA szövetségese, valójában két ország viszonya többször kiéleződött az elmúlt években főként a szíriai polgárháborúval összefüggésben. Végül a kereskedelmi háborúvá fajuló amerikai-kínai kereskedelmi vita miatt Kína is hasonló megfontolások szerint járt el.

Elszálló ár

Az ár év végén meredeken emelkedni is kezdett az addigi 1200-1250 dollár közti viszonylag stabil szintről, és az emelkedés 2019-ben is kitartott, miközben a jegybankok még a 2018-as mennyiségnél is többet, 684 tonnát vásároltak tavaly, különösen az első negyedévben. Februárban egy új szereplő is megjelent: India vásárolt 40 tonnát. A gyorsan növekvő gazdaságú ország jegybankja utoljára 10 évvel korábban vásárolt aranyat, ugyanakkor azóta a gazdasággal együtt a jegybanki tartalék is jelentősen nőtt, most feltehetően hozzáigazították az aranymennyiséget is.

A tavalyi évet végül 1520 dolláron zárta a nemesfém, az idei év első napjaiban viszont tovább száguldott az ár, most már elsősorban a derült égből villámként váratlanul kiéleződött iráni-amerikai feszültségnek köszönhetően. Az ár január 8-án reggel az 1600 dollárt is megahaladta, miután iráni rakéták csapódtak be iraki amerikai támaszpontok közelében, igaz, hogy aztán gyorsan visszaesett, miután a felek láthatóan kerülni akarták a további incidenseket.

Arany, 3 év. Függőleges vonal jelzi az MNB vásárlásának becsült időpontját

A megfelelő időpont

Az MNB vásárlása mindenesetre jól időzített volt: az vélt bekerülési árhoz képest az 1600 dolláros csúcson 30 százalékos volt a nyereség, az évi nyitóáron közel 25 százalék. Kérdés, hogy a továbbiakban hogy alakulhat a jegybanki kereslet: nem kizárt, hogy a hirtelen megemelkedett ár kivárásra készteti a szereplőket, erre utal az is, hogy a tavalyi év utolsó hónapjaiban visszaesett a jegybankok vételi aktivitása,