Aszexuális lények, gépiesített szuperemberek - valóban ez vár unokáinkra?

Elemzések2020. jan. 11.Sz.A.

Van-e jogunk genetikailag megváltoztatni az embert a jövő generációjának fejlesztése érdekében, etikus-e a társadalom számára, ha új, jövőbeli elitet teremtünk, megnövelve képességeit mesterséges intelligenciával, van-e jogunk intelligens robotokat készíteni, amelyek versenyeznek az emberekkel - ezeket a kérdéseket teszi fel Az emberiség jövője című kötetben az egyik legelismertebb kínai jövőkutató akadémikus.

Genetikai optimalizáció, emberi tulajdonságok mesterséges fejlesztése, ember és gép kombinációja, gépiesített szuperemberek, aszexuális lények, túlélésre kifejlesztett egyedek... – valóban ez lesz az emberiség jövője, ez vár gyerekeinkre, unokáinkra?

Ezekkel a kérdésekkel kezdi Az emberiség jövője – Globális civilizáció és Kína megújhodása című könyvét Zhouying Jin, aki Kínában a stratégiai integráció, a jövőkutatás, az innováció- és tudásmenedzsment egyik legnevesebb szakértője. Izgalmas és olvasmányos könyvében eljut arra a végkövetkeztetésre, hogy nem elég az eddig járt úton a lépéseinket lassítani, más útra kell áttérnünk.

A jóság és minőség kultúráját kell kialakítani, amihez először is meg kell találni a közös hangot Nyugat és Kelet között, hiszen a kölcsönös megértés, a békés együttműködés csak magasabb, lelki, spirituális szinten képzelhető el.

Az ipari civilizáció felemelkedése által előidézett ökológiai, társadalmi és gazdasági válságjelenségek napjainkra megkerülhetetlenné váltak. Az emberiség jelenlegi életformája ugyan hordoz anyagi előnyöket, azonban súlyosan veszélyezteti a hosszú távú fenntarthatóságot. A XXI. század első évtizedeiben az emberiség egyértelműen útelágazáshoz érkezett, fennmaradásunk érdekében meg kell változtatnunk életmódunkat és magatartásunkat – szögezi le “Az emberiség jövője – Globális civilizáció és Kína megújhodása” c. könyvében Zhouying Jin professzor asszony. A Kínai Társadalomtudományi Akadémia tagja, a Technológiai Innovációs és Stratégiai Kutatások Központjának vezetője, a pekingi Soft Technology Akadémia alapító elnöke szerint

a hard technológiák erőteljes fejlődése ma már az emberi kontroll elvesztésének veszélyével jár.

Az emberi kontrollt vesztett technológiai fejlődés, amely egy szabályozás nélküli algoritmikus döntéshozatalban csúcsosodhat ki, pedig drasztikus méretű gazdasági és társadalmi válságokat lehet képes előidézni. Ez az állapot hosszú távon nem fenntartható. A kutatás szabadsága, a tudomány autonómiája nem lehet ellentétben az általános erkölcsi követelményekkel, a felelősséggel és az elszámoltathatósággal. De ahogyan sem a technológiákba vetett vak bizalomnak, úgy az indokolatlan tartózkodásnak és félelemnek sincs helye egy bölcs gondolkodásra épülő világban, vagyis meg kell találnunk a technológiák helyes célját és helyét az életünkben.

Az Oxfordi Egyetem Emberiség Jövője Kutatóközpontjának meglátása szerint a legfőbb veszélyt a jövőben nem a földrengések, járványok, nukleáris háborúk jelentik az emberiségre, hanem a magasan fejlett tudomány és az új technológiák. A növekedés önmagában, értékalapok nélkül értelmezhetetlen és veszélyes is. A növekedésnek olyan alapokon kell állnia, amelyek stabilitást adnak, ezek a felelősség, a józan megfontolás, a helyes emberkép, értékrendi stabilitás.

A könyv szerzője olyan etikai kérdéseket is kíméletlen őszinteséggel szegez az emberiségnek, hogy például

van-e jogunk genetikailag megváltoztatni az embert a jövő generációjának fejlesztése érdekében, etikus-e a társadalom számára, ha új, jövőbeli elitet teremtünk, megnövelve képességeit mesterséges intelligenciával, van-e jogunk intelligens robotokat készíteni, amelyek versenyeznek az emberekkel, illetve hogy van-e jogunk mesterségesen megszüntetni az emberi életet?

Zhouying Jin a legnevesebb kínai egyetemek elismert kutatóprofesszora és számos kiemelt helyi kormányzati projektnek is vezetője, ezért könyvében Kína szerepének is külön figyelmet szentel. Megállapítja, hogy vízió és cél nélkül egy nemzetnek nincs jövője. Megérteni Kínát, hagyományával, kultúrájának spiritualitásával együtt, a jövő nagy lehetősége. Kínát a szerző egy száz éve alvó oroszlánhoz hasonlítja, amely most kezd felébredni és megfiatalodni gondolkodásában az emberiség jobb jövője érdekében. A Tao és a természet törvényeinek kölcsönhatását elemezve megfogalmazza, hogy a tudás nem egyenlő az ismeretekkel, és az ismeret önmagában még nem a teljesség.

Az ismeretnek ugyanis párosulnia kell etikával, szellemiséggel, lelkiséggel, a teljességre való vágyakozással, így válik igazi tudássá, amelyben benne van az egész ember, a lelkiismeret és a felelősség is.  

A könyv fontos üzenete valamennyi olvasójához és a világ valamennyi gazdasági szereplője felé, hogy a jövő gazdaságpolitikájának középpontjába a profittermelés helyett az értékteremtést kell állítani, valamint, hogy a technológia és a gazdaság fejlődése csupán eszközök, amelyek segítenek bennünket, hogy elérjük a fenntartható emberi társadalmat, mint végcélt. A fenntarthatósági cél lényege, hogy az emberek virágzó, békés világban éljenek, új anyagi, lelki és ökológiai értékek mentén, amely generációról generációra képes fennmaradni. Ehhez a fejlődéshez és kiteljesedéshez az önfegyelem mellett Kelet és Nyugat egymásra találása és az oktatás globális fejlesztése is nélkülözhetetlen.

Zhouying Jin könyve nem csupán kiváló, élvezetes olvasmány, de izgalmas bepillantás is a Kínában napjainkban végbemenő paradigmaváltásba, amely a gondolkodás és az életmód megújításáról szól.