ÚJABB VESZÉLY, VAGY CSODAMÓDSZER? – JÖHETNEK A GÉNSZERKESZTETT ÉLELMISZEREK
ElemzésekEgyértelműen állást foglalt Nagy István agrárminiszter egy új biotechnikai eljárás, a génszerkesztés mezőgazdasági alkalmazása mellett. Ez áttörést hozhat a géntechnikai megoldások hazai megítélésében, amely – legalábbis politikai szinten – eddig egyértelműen elutasító volt.
Meglepő módon teljes mellszélességgel áll ki Nagy István új agrárminiszter amellett, hogy a hazai agrárkutatásban, illetve mezőgazdasági gyakorlatban alkalmazni lehessen az úgynevezett genom- vagy génszerkesztési biotechnológiai eljárásokat, amelyek rohamléptekben terjednek a világban. A tárcavezető álláspontját már kinevezése előtti parlamenti bizottsági meghallgatásán egyértelműsítette, azóta pedig számos agrárfórumon ismételte meg, úgyhogy láthatóan kampányt indított a precíziós nemesítésnek is nevezett új génbeavatkozási forma hazai elterjesztéséért. Nagy István, agrárminiszter
A génszerkesztéses eljárás leegyszerűsített lényege, hogy egy-egy előlényen – mezőgazdasági értelemben haszonnövényen vagy haszonállaton – belül idéz elő genetikai változásokat. Így olyan módosulásokhoz (úgynevezett mutációkhoz) vezet, amelyek a természetben maguktól is végbemennek, de sokszor évmilliókig tartanak, míg a génszerkesztés ezt az időt akár néhány évre rövidítheti, miközben nem változtatja meg az adott növény vagy állat alapvető tulajdonságait.
Ilyen értelemben az új eljárás különbözik a genetikailag módosított (GMO-s) szervezetek létrehozásától, amelyeket úgy állítanak elő, hogy az élőlényekbe más élőlények génjeit viszik át.
Ezt sokan természetellenes „kimérák” létrejöttének tekintik, vagy ahogy Nagy István parlamenti meghallgatásán fogalmazott, olyan eljárásnak, amellyel „új élőlényt teremtünk, így átvesszük a szerepet a Jóistentől”.
Magyarország a GMO-s beavatkozásokat egyértelműen elutasítja, és a mezőgazdasági termelés GMO-mentességét alaptörvényi szinten is deklarálta, majd – még Fazekas Sándor előző agrárminiszter nyolcéves regnálása alatt - az európai GMO-ellenes küzdelem élharcosává vált. Eddig politikai szinten a génszerkesztésről sem születtek pozitív nyilatkozatok, mivel nálunk sokan továbbra is egy kalap alá veszik a GMO-kkal, illetve zsigerből elvetnel minden biotechnológiai „nemesítési” beavatkozást. Ezért számíthat most áttörésnek az új agrárminiszter állásfoglalása, amely a géntechnikai eljárások politikai megítélésében is új helyzetet teremthet.
Általában a biotechnológiai beavatkozásokat az motiválja, hogy a föld lakosságának ugrásszerű növekedésével sokkal több élelmiszerre van, illetve lesz szükség, ezért fokozni kell az agrárszektor teljesítőképességét. Ez nagyobb teljesítményt követel meg az állattenyésztési ágazatoktól is, de különösen a növénytermelés kerül lépéskényszerbe, mivel a világ megművelhető földterülete folyamatosan csökken, miközben a haszonnövények időjárással és károsítókkal szembeni kitettsége rohamosan növekszik. Emiatt egyre inkább olyan új fajtákat kell előállítani, amelyek a maiaknál jóval ellenállóbbak a mostohább körülményekkel szemben, és az alkalmazott eljárásokat is fel kell gyorsítani a természeti folyamatokhoz, illetve a hagyományos növénynemesítési technikákhoz képest. Magyar gazdálkodói tapasztalatok szerint a szántóföldi növénytermelés jövedelmezősége 20-30 százalékkal romlott az elmúlt években, és ebben elsősorban nem a költségnövekedés és felvásárlásiár-csökkenés, hanem a szélsőségessé váló időjárás játszott szerepet, amely miatt a növénykultúrák a lehetségesnél jóval kisebb terméseredményekre voltak csak képesek.
A hazai termelők úgy számolnak, hogy a 250-350 ezer forintos mai hektáronkénti átlagos árbevételt legalább 100-150 ezer forinttal, 400-500 ezer forintra kellene növelni, hogy a gazdálkodás eredményessége helyreálljon. Ehhez pedig – legalábbis a termelőket tömörítő Gabonatermesztők Országos Szövetsége szerint – a génszerkesztés lehet az a megoldás, amely rövid időn belül kitermelheti az elvárt ellenállóbb fajtákat.Az igazsághoz hozzátartozik, hogy az amerikai kontinensen, ahol nem idegenkednek annyira a GMO-któl, a génmódosításokkal is komoly sikereket értek el, elsősorban a kukorica- és a szójatermelésben. Ráadásul eddig azok a vádak sem igazolódtak be, amelyek szerint a GMO-s növények és állatok elfogyasztása egyértelműen káros az emberi szervezetre. Az alaptörvényi GMO-tilalom ellenére Magyarországra is évi több százezer tonna GMO-s importszója érkezik, amely a takarmányokon keresztül beépül az állati termékekbe, de közvetlenül is sok GMO-t tartalmazó külföldi élelmiszer kerül a hazai boltokba. A GMO-k patrónusai eddig is azt hangoztatták, hogy a génmódosítást azért kellene alkalmazni Európában is, hogy az uniós agrárszektor ne maradjon le a nemzetközi versenyben, de ez a megközelítés sem bizonyult átütőnek az általános elutasítás közepette. A biotechnológiai patthelyzetet viszont most feloldhatja a génszerkesztés, ha jogalkotói-politikai fronton is elfogadottá válna. A Magyar Tudományos Akadémia mindenesetre már tavaly nyilatkozatban foglalt állást amellett, hogy a genomszerkesztést nem GMO-nak, hanem precíziós nemesítésnek kell tekinteni, és az új eljárás az uniós szabályrendszer alapján sem minősíthető GMO-nak.
Szakmai körökben is vannak azonban olyan vélemények, amelyek a génszerkesztést is veszélyesnek ítélik a mezőgazdaságra nézve. Egyesek például úgy vélik, hogy az új eljárás károsan érintené a biogazdálkodást, míg mások máris azt hangoztatják, hogy a genetikai állomány jelentős beszűküléséhez vezethetne, ha a köztermesztésben csupán egy-két nagy vállalat néhány precíziós fajtája válna egyeduralkodóvá.
