Unortodox módszereket is bevetnek az infláció ellen

Az őrület szakasza

Miután az infláció tavaly meredeken emelkedni kezdett, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) viszonylag hamar a monetáris szigorítás útjára lépett, és lehetőségeit maximálisan kihaszálja az infláció elleni küzdelemben. Az év utolsó hónapjaiban azonban az áremelkedés világszerte

egyfajta hisztériába ment át, valahogy úgy, ahogy a tőzsdéken szokott az emelkedés vagy épp esés leggyorsabb, legirreálisabb szakasza lezajlani.

Sok évig mindenki elhitte, hogy most már örökre a defláció ellen kell küzdeni, így a jegybankok igen laza monetáris politikát folytattak. Ezt a járvány idején alaposan fel is turbózták, elképesztő mennyiségű fedezetlen pénzt kibocsátva, és a kormányok is belehúztak a költekezésbe, mondván: a járvány nem tart soká, de az általa okozott károkat minimalizálni kell.

Nos, az eredmény: a meglódult infláció, ami fel is gyorsult, azonban ez már valóban egyfajta irreális szakasz, a ló túlsó oldalára való átesés. Annyi pénzt azért nem nyomtattak, hogy sok alapvető terméknek (energia, építőanyagok, egyes élelmiszerek) duplájára, vagy akár többszörösére emelkedjen az ára, éppen ezért ez vélhetően átmeneti folyamat.

Nem egyedülálló

Ha egy kormány fiskális oldalról próbál beavatkozni az infláció alakulásába, de nem csak a költségvetés kiadásainak visszafogásával, hanem egyes termékek árának átmeneti hatósági meghatározásával, rendszerint tisztában vele, hogy

ennek csak rövid távon van értelme, és főleg akkor, ha átmeneti folyamatokat akarnak kompenzálni vele. Úgy tűnik, hogy a mostani esetben ez így van: első körben várhatóan néhány hónapos intézkedésekre kerül sor.

Nálunk a helyzet megítélését nyilván befolyásolja, hogy pont a választások előtti időszakra esik az infláció legtúlfűtöttebb időszaka, így logikus, hogy a kormány ebben az időszakban megpróbálja tompítani ezeket a folyamatokat. Azonban az a tény, hogy néhány másik ország is alkalmaz hasonló intézkedésket környékünkön, noha ott nem állnak küszöbön választások, arra utal, hogy

más megfontolások is lehetnek az intézkedések mögött.

Benzinár

Mint ismeretes, itthon először a benzin árát maximálták néhány hónapra, ez azonban nem okozott gondot, miután épp az olajár több éves csúcsán került sor erre, amit esés követett, így a piaci benzinár is lejjebb került. Azt követően újra emelkedésnek indult az olajár, azonban egy másik döntő tényező, a forint árfolyama alakult kedvezően: a hazai fizetőeszköz a hónap eddigi részében erősödött nem csak az euróhoz, de az olajár szempontjából döntő dollárhoz képest is, ami megint csak enyhítette a forintban kifejezett olajárat. Az elmúlt napokban ismét csúcsra ért az olajár elsősorban a Texasban jelentkező, rendkívül ritkán előforduló havas és fagyos időjárás miatt, ami akadályozza a palaolaj kitermelését, jó esetben ez csak átmeneti hatást jelent.

Lakáshitelek

A következő intézkedés a lakáshitelek rögzítése volt, aminek annyiban kisebb a jelentősége, hogy mind az MNB, mind a kormány sok éve ajánlja a hiteleseknek, hogy alakítsák hitelüket fix kamatozásúra, vagy ha változó is marad, hosszú, 5 éves kamatperiódussal tegyék.

Ezt pont azért propagálták, mert tudták, hogy előbb-utóbb jön a kamatok emelkedése, amit a jelenlegi szintig a kamatok normalizálódásának is nevezhetünk, és az volt a cél, hogy ez ne okozzon hirtelen törlesztőrészlet-emelkedést. Így a mostani helyzet már nem érint olyan sokakat, így nagy kárt sem okot a bankrendszernek.

Unortodoxia itthon és máhol

Végül következett néhány alapvető élelmiszer árának rögzítése, ami az össz-inflációs folyamaton alig változtat, a fogyasztóknak sem döntő összeg, azonban mégis hatékony lehet bizonyos szempontból: ezt megvizsgáljuk, de először megnézzük, mások milyen intézkedéseket hoztak.

Kezdjük talán Szerbiával, mivel az ő példájukat követve került a sor az utolsó hazai lépésekre. Ott december elsejétől két hónapra fagyasztották be néhány élelmiszer árát, és úgy tűnik, hogy kissé

fékezte is az inflációt a lépés, ami azért figyelemre méltó, mert nyilván nem 3-4 terméken múlik a szám, hisz ezek súlya kicsi a fogyasztói kosárban.

A másik eset Lengyelország, ahol átmeneti áfacsökkentéssel próbálják a legnehezebb szakaszt kibekkelni, vagyis ott az állam mond le nem kis bevételről. Horvátországban is a benzinárat fagyasztották be először októberben összesen kétszer 30 napra, majd most febrár 7-én újra, mégpedig 11,37 kunás áron, ami 535 forint, a mi szintünknél jóval magasabb.

Végül Romániát lehet megemlíteni, de ott igazából csak egy korábbi lépés kvázi visszavonása zajlott: szabadon engedték az energiaárakat, amelyek épp ezt követően szálltak el a világpiacon, úgy muszáj volt újra limitálni őket. Ez a lépés nálunk rezsicsökkentés néven immár sok éve érvényben van.

Mi lehet az értelme?

Nos, nézzük meg, hogy vajon miben segíthet ténylegesen néhány árucikk árának átmeneti rögzítése? Azt mindenki tudja, hogy a tartós állami vagy bármilyen hatósági ármeghatározás felborítja a piacot, előbb-utóbb hiányhoz és feketegazdasághoz vezet még sokkal magasabb árakkal: erre ott van Venezuela és kisebb mértékben Argentína példája, de leginkább a kommunista rendszeré, amely egész térségünkben érvényben volt 40 évig.

Miután ezt térségünk kormányai is pontosan tudják, és a legkevésbé sem akarnának ilyen hatásokat, nem is ilyen lépéseket tettek, hanem gondosan csak néhány termék esetében és rövid időre szabták meg az árplafont. Ez nem véletlen: ennyi idő alatt nem borul fel a piac, ellenben ha jól sikerül az intézkedés van egy lélektani hatás:

csökkennek az inflációs várakozások.

Mint a tőzsdén

Itt megint csak a tőzsdéhez hasonlíthatjuk a helyzetet, hisz rövidtávon ott is a lélektan a döntő: bizonyos mértékű árelmozdulás után egy-egy részvény, vagy index esetében rövid, néhány perces, esetleg néhány 10 perces felfüggesztésre kerül sor, hogy a szereplők átgondolhassák, mit is csinálnak. Sok esetben a szélsőséges ármozgás utána nem folytatódik, korrekcióra kerül sor, tehát rövid időre alkalmazva hatékony lehet a módszer.

Ugyanez a hatás érvényesülhet az infláció esetében is: ha arra lehet számítani, hogy egyes átmeneti hatások idővel megszűnnek, illetve a jegybanki és költségvetési lépések hatása is jelentkezik pár hónap múlva, hatékony lehet az inflációs várakozásokat mind a kínálat, mind a kereslet, azaz a fogyasztók oldalán hűteni.

A szerbeknek bejött

Szerbiában másfél hónap után úgy tűnik, működött a dolog, nálunk nagyjából márciusban, pont a választások előtt jön el ez az idő, amikor meg lehet majd ítélni, mennyire volt hatékony a lépés (persze inflációs szempontból, a politikai hatások elemzése túlmutat e cikk keretein).

Ha az inflációs spirál lélektani tényezőjét segít tompítani, és az őrület addigra nemzetközi szinten is véget ér, vagyis a magas árak hatására a termelők fokozatosan elárasztják a piacot termékeikkel, a jegybankok pedig beszüntetik az eszközvásárlási programokat, akkor volt értelme a piacgazdaságban szokatlan lépéseknek.