Utolérhetik a román bérek a magyart?

Miért fontos?

Miért is pont az lett olyan lényeges, hogy a román bérek hogy állnak hozzánk képest, miért nem az, hogy mi a helyzet a lengyel, a szlovák vagy a cseh esetben? Talán azért, mert a rendszerváltás után Románia gazdasága rettenetes állapotban volt, mi voltunk hozzájuk képest a földi paradicsom, nem is véletlen, hogy az ottani magyarok hatalmas tömegben települtek át hozzánk akkoriban.

Hogy még tovább menjünk: a rendszerváltás előtt mi voltunk a mintaország, a legvidámabb barakk, ahol nem volt áruhiány, a többi kommunista országhoz képest jólét volt, a forint lett a legkurrensebb valuta: a többiek minket irigyeltek. Aztán jött a rendszerváltás, és nyilvánvaló volt, hogy egyvalakinek biztosan jobb lesz mindenkinél: a megszűnő NDK-nak, azaz Németország keleti felének. Őket hamar felhúzza a gazdag nyugati országrész, és ez így is lett.

Szabad lett a pálya

Azonban hogy a továbbiakban ki merre halad, teljesen nyitott pálya lett, az addigi előny nem határozta meg a jövőt. Ezt láthatjuk is: a visegrádi országok nagyon szépen fejlődtek, a csehek és a szlovákok egyértelműen előttünk vannak gazdaságilag, de a bérek még Lengyelországban is magasabbak valamivel, mint nálunk.

Mielőtt megvizsgálnánk, hogy Ceausescu alatt teljesen elszegényedett, kifosztott Románia hogy állt talpra, és hogyan kezdett vágtatni, érdemes szétnézni a világ más részein is. Több példa van rá, hogy igen szegény országokból meglehetősen gazdag lett, ráadásul viszonylag rövid idő alatt, az utolértek és a lehagyottak legnagyobb döbbenetére.

A nyugatnémet csoda

A második világháború után senki nem feltételezte, hogy a teljesen tönkrevert, kivéreztetett, lebombázott Németország belátható időn belül talpra áll. Márpedig a nyugati megszállású részeken létrejött Szövetségi Köztársaságban az 50-es években lezajlott a Wirtschaftswunder, a gazdasági csoda, és 1960-ra az ország már a háborút kevesebb pusztulással megúszó Nagy-Britanniát is megelőzte, a britek nem kis döbbenetére. Sőt: rövidesen az NSZK lett a harmadik legnagyobb gazdaság, miközben az ugyancsak háborús vesztes Japán került a második helyre. A nyugatnémet márka és a dollár egyenértékű tartalékvaluta lett Európában.

Írország

Míg azonban Németországra mondhatjuk, hogy volt az már korábban fejlett, csak Hitler belevitte a tökéletes pusztulásba, Írország esete még érdekesebb. A hosszú idei brit gyarmatként sínylődő ország hihetetlenül szegény volt, komoly éhínségekkel tarkítva, nem is véletlen, hogy népességének jelentős része Amerikába vándorolt. A második világháború után, de különösebben az utóbbi évtizedekben aztán jött a viharos fejlődés: ma Európa egyik leggazdagabb országa, jócskán megelőzve egykori gyarmattartóját.

Korea, Argentína

Meglepetések más kontinensen is akadtak: ott van Dél-Korea, amelyről fél évszázada senki nem gondolta volna, hogy jut valamire, ma pedig Ázsia egyik leggazdagabb országa, míg a kommunista északi fél nyomorban tengődik. Dél-Amerikában ugyanakkor a lecsúszásra láthatunk példát: 100 éve Argentína a világ egyik leggazdagabb országa volt, az utolsó 70 évben viszont válságból válságba sodródik, jelenleg a világon a 60. helyen áll, az érdekesség kedvéért épp most előzte meg Románia.

Bármi megtörténhet

Azt mondhatjuk tehát, hogy alapvetően egy ország esetében, ahol nincsenek különleges adottságok (olaj, vagy egyéb bőséges természeti kincsek), és mondjuk legalább milliós a lakos a reális összehasonlítás kedvéért, nincs meghatározva, hogy lemarad-e, vagy esetleg a sokszorosára növekszik gazdaság, teljesen átalakulva szomszédjaihoz képest. Bárki megelőzhet bárkit, nincsenek tartósan kiosztott helyek.

GDP és valuta értékeltség

Ezek után nézzük meg Románia helyzetét. Az egy főre jutó GDP múlt év végén 12 300 dollár volt, nálunk 16 000, tehát mi pont 30 százalékkal vagyunk magasabban, fordítva nézve a román adat a magyar 77 százaléka. Korábban a román szint dupláján voltunk, de ami még fontosabb, hogy a nominálisan mért bérekben sokkal nagyobb különbség volt. Ennek a gazdasági fejlettség eltérésén kívül fontos tényezője az adott ország valutájának értékeltsége.

A román lej korábban sokkal alulértékeltebb volt, mint a forint, azaz nemcsak a munkabérek, de az árszínvonal is jóval alacsonyabb volt, erre mindenki emlékezhet is, aki korábban Romániában járt. A lej reálértékben azonban felértékelődött (főleg a magasabb infláció által), ma már nincs is érdemi eltérés a két ország árszínvonalában. A román bérek ugyanakkor arányában kissé magasabban állnak, mint amit a GDP eltérése indokolna: 620 euró a nettó román átlagbér a 750 körüli magyar adattal szemben, így az előnyünk csak 20 százalék.

Bérarányok

Ebben több tényező is szerepet játszik: eltérő lehet a ki nem mutatható, szürke jövedelmek aránya, de a román adatot az is emelheti, hogy ott még égetőbb a munkaerőhiány, mint nálunk, így a vállalkozóknak profitjuk terhére a termelékenységhez képest többet kell bérekre költeni. Van mindenellett egy tényező, ami sokakat megtéveszt: a bruttó bér ugyanakkora a két országban, de csak azért, mert Romániában belekerült a bruttó bérbe a korábbi munkaadói hozzájárulás, ami most nálunk 21 százalék a bruttó béren felül.

Azonos feltételek

Egy biztos: ugyanabban a gazdasági térségben vagyunk, ugyanolyan feltételekkel (Európai Unió, de saját valuta), mindkét ország munkaereje szabadon mozoghat az Unióban, tehát ahol alacsonyabb a bér, ott nagyobb az elvándorlás, így nagyobb a béremelési kényszer is. Mindkét ország gazdasága gyorsan növekszik, bérei még gyorsabban, ugyanakkor Romániában már évek óta jelentős az infláció, nálunk csak most érte el, sőt haladta meg kissé a jegybanki célt.

Reálárfolyam

A forint lejben mért árfolyama meglehetősen stabil, 68 körül van sok éve, miközben a román infláció lényegesen magasabb volt, tehát a lej reálértelemben felértékelődött. Ha ez a folyamat fennmarad, akkor gyorsabb GDP- vagy bérnövekedés nélkül is tovább közelíthet a román nettó átlagbér a magyarhoz egyszerűen azáltal, hogy a forint alulértékeltebbé válik, mint a lej (sokszor elemeztük már, hogy a forint minden tekintetben alulértékelt).

Nos, ilyen esetben megtörténhet az utolérés úgy, hogy az életszínvonal közben nálunk magasabb marad (csakhogy ez senkit nem érdekel: mindenki nominális adatokat néz). Ennek most annyiban csökken az esélye, hogy a mi inflációnk is szépen feljött, és az erős belső kereslet miatt vélhetőleg hosszú ideig nem is fog a 3 százalékos jegybanki cél alá esni. Ebben az esetben még akkor következhet be az utolérés, ha a forint gyengülne a lejhez képest.

Gazdasági növekedés, népesség

Fundamentálisan akkor következne be a két ország gazdasági szintjének kiegyenlítődése, ha a román GDP-növekedés tartósan meghaladná a magyart. Az utóbbi időben a magyar adat is tartósan magas, így ennek esélye csökkent, persze teljesen kizárni nem lehet. Ami még egy különös tényező: Romániában jóval gyorsabban fogy a népesség mint nálunk, az egy főre jutó GDP emiatt is növekszik kissé gyorsabban, ez persze hosszú távon nem tartható fenn munkaerő hiányában.

Rossz vagy jó nekünk?

Végül az a kérdés vetődik fel, hogy miért baj az, ha Románia, vagy bárki más körülöttünk gyorsabban fejlődik? Megvannak a dolog előnyei is: az ottani magyarság is jobban él, nem beszélve arról, hogy egy ország könnyebben növekszik, gazdagszik, ha a szomszédai is fejlettek. Mindkét szempontból kifejezetten előnyös lenne, ha Szerbia, de különösen Ukrajna sokkal jobban állna, mint most, hatalmas piac nyílna meg a magyar cégek előtt is.