Vajon mennyien nem tudják majd törleszteni hiteleiket?

A banki tranzakciós piacon olykor egész bankok cserélnek gazdát (az elmúlt években az MKB többször is, de a Budapest Bank, vagy a Gránit tulajdonosai is változtak). Máskor a bankok csak egy üzletágat adnak el (a legemlékezetesebb az volt, amikor az Erste megvette a Citi lakossági üzletágát).

Van azonban egy sokkal gyakoribb, olykor akár hasonló nagyságrendeket is elérő ügylettípus, amikor ügyfelek, követelések, portfóliók cserélnek gazdát. Az egyik bank eladhatja egy másiknak az önkormányzati ügyfeleit, vagy egy másik dönthet úgy, hogy

nem bíbelődik tovább a 60 napos késedelemben levő lakáshiteles ügyfeleivel, inkább eladja őket egy csomagban egy követeléskezelőnek.

Hétpecsétes titok

Ezek azonban általában olyan ügyletek, amelyeket nem jelentenek be pezsgődurrantás mellett a bankok, inkább csak rövid közleményben, vagy a kötelező beszámolókban adnak hírt róluk, árat akkor sem közölnek.

Senki nem szeretné ugyanis kitenni a polcra, hogy 100-zal tartozott neki egy rakás ügyfél, de ezt a követelést ő végül kénytelen volt 40-ért eladni egy követeléskezelőnek.

A versenytársak ne szerezzenek pontos információkat az árazásról (persze kicsi a piac, úgyis szereznek), és főleg nehogy a bank más ügyfelei is kedvet kapjanak a nem-fizetésre.

Ez a veszély azért állhat fenn, mert ha egy követeléskezelő 40-ért vesz meg egy korábbi követelést, akkor lehet, hogy ő már akkor is elégedett, ha nem 100-at, csak mondjuk 60-at tud beszedni az ügyfelektől, így könnyebben adhat kedvezményeket a rossz adósoknak.

Covidos piac

Ám most sajnos itt van a covid! A koronavírus mindent átalakított, miért pont a lejárt tartozások, a nem-teljesítő hitelek (NPL) piacát hagyta volna békén?

Nem is hagyta.

A speciális környezet egy érdekessége, hogy a lakossági és vállalati hitelmoratórium miatt most a nehéz helyzetbe került adósok sem esnek fizetési késedelembe, hiszen

joguk van a fizetési haladékhoz. Így azonban a bankok csak „tippelni” tudják, hogy milyen helyzetben vannak az ügyfeleik.

Ebben az időszakban a korábban szépen bővülő tranzakciós piac NPL-része lefagyott, igaz, majd ha felszáll a fehér füst, gyorsan újraindulhat.

Rosszabb lesz

Mit tudhatnak a bankok?

A koronavírus nyomán visszaesett a GDP, bizonyos ágazatokban (turizmus, rendezvényszervezés, vendéglátás, légi ipar) a cégek bevétele drasztikusan visszaesett. A lakossági piacon Magyarországon szerencsére még nem olyan sok ember veszítette el az állását, de így is biztosan sokaknak esett vissza a jövedelme. Főleg a fenti szektorokban, de nemcsak ott, gondoljunk a pincérekre, idegenvezetőkre, magántanárokra, jogaoktatókra.

Van, akinek volt elég tartaléka, más a folyó jövedelmeiből törlesztett, de a nagy számok alapján biztosan várható a vállalati és a magánszemély ügyfelek között is NPL-ráta emelkedés

Csak azt nehéz megmondani, hogy mennyi. Ha fokozatosan vége lesz a moratóriumnak, előbb csak rászorultsági alapon jár, majd egyszer már sehogyan sem, akkor majd egyre több adatot látnak a bankok erről.

Mit mérhetnek a bankok?

Természetesen a bankok már készülnek, de eléggé információhiányosak. Az NPL-piac egyik legfontosabb faktora például az ingatlanár. Az itt következő modell nagyon leegyszerűsített lesz, egy csomó jogi, érzelmi és morális szempontot figyelmen kívül hagy, ahogy azt is, hogy a hitelek loan to value értéke nem lehet száz százalékos, de az egyszerű számpéldával talán mégis érthető a piac logikája.

Ha van egy 30 milliós hitelünk és egy 30 milliós lakásunk, akkor egyensúlyban vagyunk, igyekszünk törlesztgetni, azért vettük fel a hitelt, hogy a szép új lakásunkban élhessünk.

Ha a lakásunk értéke 35 millió forintra nő, még elkötelezettebben fogunk törleszteni, hiszen nagyot buknánk, ha a nem-teljesítés miatt a bank vinné a fedezetet és elárverezné a lakásunkat, ezt szeretnénk elkerülni.

Ha azonban a lakásunk értéke 25 millió forintra csökken, akkor a törlesztési hajlandóságunk is apadhat, hiszen minek fizessünk 30 milliót azért, hogy egy 25 milliós lakást megtartsunk.

A hangsúlyozottan leegyszerűsített modell lényege az, hogy

amennyiben az ingatlanárak emelkednek, jobb a törlesztési kedv, erősebb a fedezet, a bankok jobb helyzetbe kerülnek, áresésnél pedig éppen fordítva.

Csak megint jön a korona, mit tudhatunk a covidos ingatlanpiacról? A kontaktmentesebb időszakban hol tarthat az ingatlanpiac? Vannak persze árak, de azért érezzük, hogy most nem olyan pontosak az adataink.

Lesz piac

Mindenesetre, ha már tudják majd a bankok a reális NPL-eket, ha látják az ingatlanárakat, a cégek bedőlési arányait, megint megélénkül majd az NPL-piac is, és mindenki megpróbálja beárazni, hogy mennyit ér egy-egy portfólió. Az árak teljesen eltérőek lehetnek, nyilván teljesen más ára van egy jó fedezetekkel ellátott nagyvárosi lakáshitelportfóliónak, egy nehezen eladható kistelepülési lakáshitel-csomagnak, vagy a fedezetlen személyi kölcsönök portfóliójának.

De a lejárt tartozások értékesítése vissza fog térni, hiszen vélhetően a bankok továbbra sem akarnak sokat küzdeni a felszólító levelekkel, a költségekkel, a hírekbe bekerülő kilakoltatásokkal, többen is gondolkodhatnak úgy, hogy csinálják ezt inkább a specialisták. Jobb a portfólióktól a piacon megszabadulni, árvereztessen más!

Árazás

Nézzük a piac matematikai logikáját!

Ha egy bank elad egy 100 milliárd forintos fedezetlen hitelportfóliót 32 százalékon, akkor a követeléskezelő azonnal fizet a banknak 32 milliárd forintot, és átveszi a bank sziszifuszi munkáját a behajtással.

De az is lehet, hogy ő is gyors megoldást keres, például megkeresi az ügyfeleket és felajánlja, hogy 50 százalékon kivásárolhatják a hiteleiket.

Ha ezt mindenki meg tudja tenni, a követeléskezelő 50 milliárd forintot kap és nyert 18 milliárdot. Ha azonban csak az ügyfelek fele tudja elfogadni az ajánlatot és a többiek nem fizetnek semmit, akkor 25 milliárd forint folyik be, a követeléskezelő rosszul jár, összességében 7 milliárd forintos vesztesége keletkezett az ügyleten.

Nyereség és veszteség váltakozása

Az elmúlt években a bankok egyik fő profiteleme a visszaírás volt,

vagyis az, hogy régebben pesszimisták voltak a bankok, de amikor szépen nőttek az ingatlanárak, jobbak lettek a fedezetek, kiderült, hogy a korábban becsült veszteségeik helyett megússzák kevesebbel és ezen nyertek. Ilyenkor természetesen felmennek az MPL-portfóliók árai.

Korábban az európai hatóságok is kifejezetten szorgalmazták, hogy a bankok tisztítsák meg a portfólióikat, adjanak el rossz hiteleket, és valóban rengeteg nagy banki, vagy más portfólió cserélt gazdát.

A piaci hírek és a vonatkozó cikkek szerint a teljesség igénye nélkül adott el portfóliót az Aegon, a CIB, az Erste, az MKB, a Raiffeisen,az UniCredit, illetve az OBA. A legnagyobb bank, az OTP viszont inkább maga menedzseli a követeléseit.

A vevői oldalon pedig olyan specialisták vásároltak, mint a szlovák APS, a svéd Intrum Justitia, a német EOS, vagy a magyar Indotek és MKK (biztosan mások is, de róluk lehetett hallani a piacon.)

A piac logikája általában az, hogy aki maga küzd az adósaival, az anyagilag talán kicsit jobban jár, aki viszont eladja a rossz hiteleit, az egy csapásra felszabadít egy csomó munkaerőt, a könyveiben nem lesz annyi rossz hitel, javul a tőkemegfelelése.

Hogy szerepelt a könyvekben?

Azt, hogy a bank számára maga az eladás nyereséget, vagy veszteséget jelent, mindig az dönti el, hogy miként szerepelt aktuálisan a könyvekben a portfólió. Ha 35 százalékra leírta már a bank az adott portfóliót, akkor 40 százalékos eladásnál nyeresége keletkezik, 30 százalékosnál további vesztesége.

Piaci tapasztalatok szerint olykor a bankok is hajlandók közvetlenül megegyezni az ügyfelekkel (vagyis elengedni a hitelből valamennyit, ha törleszt az ügyfél), de a követeléskezelők jellemzően rugalmasabbak.

Ha egyszer vége lesz a válságnak, amit remélhetőleg minél több magánember, cég és bank fog egészségesen túlélni, igen hamar felélénkülhet az NPL tranzakciós piac.