Patriotic Talks: Sokat változott a nemzetállamok szerepe és feladata

A Matthias Corvinus Collegium és a Danube Institute Patriotic Talks című online szellemi csúcstalálkozó sorozat második adásában Tim Marshall újságíró fejtette ki gondolatait a nemzetállamok szerepéről, majd konferencia beszélgetésen fejtették ki szakértők véleményüket a nemzetállamokról.

Marshall álláspontja szerint már 20 éve hiányzik a nemzetállamok szerepének értékelése a közbeszédből, mert a múlt század végén elterjedt nézetek szerint a nemzetállam elavult, azt meg kell haladni. Hibás ez a megközelítés, mert szó sincs erről, csak az értelmiség egy része szerette volna ezt elhitetni mindenkivel.

Nem szabad homokba dugni a fejünket, a 21. században tiszta vizet kell önteni ebben a kérdésben is a pohárba. 

Most is épülnek új falak

Gondolatmenetét onnan indította, hogy a vándorlások időszaka után letelepedő társadalom falakat épített maga köré, hogy megvédje magát, vagyontárgyait. Ma sokan feleslegesnek tartják e falakat. Falakat most is építünk magunk köré:

a Föld országainak egyharmada, 65 ország zárja le magát szomszédjától fallal vagy kerítéssel. 

Felhívta a figyelmet, hogy a második világháború óta épült falaknak több mint a fele ebben az évtizedben épült. Nagy kérdés, hogy mi magyarázza a nacionalizmusnak és megosztottságnak az előtérbe kerülését, a nemzetállamok fontosságának növekedését.

Marshall szerint a technológia fejlődése eljuttatta a jólét képeit a világon mindenhová, ezért számosan vannak, akik az anyagi jólét reményében – ismét csak a fejlett technológia, hajók, repülők vonatok segítségével – útnak indulnak, és ugyancsak a technológia segítségével útjelzőket hagynak az utánunk indulóknak, ami tovább ösztönzi a népvándorlást.

Az Európába érkezők éppen akkor jönnek, amikor növekszik a munkanélküliség, a 2008-as pénzügyi válság miatt magasabb a szociális háló, viszont egyre többen kerülnek ez alá, és gyanakodva fogadják az érkezők okozta versenyhelyzetet. Ezt fejeli meg egy háború, amelynek hatására 2015 után menekülők millió érkeztek Európába. 

Mindez oda vezet, hogy az unió ugyan nem hullik szét, de nem is marad jelenlegi formájában, mert azon belül tömbök alakulnak ki. Elképzelhető például, hogy az unióból éppen kivált Egyesült Királyság Lengyelországgal és az euroszkeptikusokkal közösen egy újabb csoportosulást hoz majd létre. 

Átalakuló állami szerepkör

Gondot jelenthet, hogy az egyre általánosabbá váló automatizálás éppen ott tesz feleslegessé sok munkahelyet, ahová a menekülők érkeznek. Számuk pedig várhatóan emelkedni fog, ha csak nem feltételezzük, hogy Afrika az elkövetkező negyven évben képes lesz egymilliárd új munkahelyet teremteni. 

Életünk egyre több területe kerül a nagyvállalatok kezébe, ezért

az állam szerepe jelentősen átalakul, kisebb jelentősége lesz a pénzügyi, gazdasági világban, növekszik viszont védelmi jelentősége.

Ebben van nagy szerepe a nemzetállamoknak, nem szabad azonban elfelejteni, hogy egyelőre még nem találtunk jobbat a demokráciánál, tehát abban szeretnénk élni a jövőben is. 

Marshall ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a falak nem jelentenek megoldást, helyette arra kell törekedni, hogy a világ minden táján segítsük az embereket a lehető legjobb életminőség elérésében, és szüntessük meg a fejlődő világban dúló háborúkat.

A mi feladatunk a még fennálló falak között hidakat építeni, hogy túlléphessünk ezen a korszakon.

Mi tart össze egy nemzetállamot?

A Tim Marshall bevezető előadását követő konferenciabeszélgetésen a résztvevők egyetértettek abban, hogy semmiképpen nem haladtuk meg a nemzetállamokat – legfeljebb Nyugat-Európában egyesek szeretnék ezt elhitetni –, hiszen éppen arra épül az egész európai kultúra, igazából csak egy ideológiai felvetésről van szó.

Ugyanígy az államok fennmaradása is megkérdőjelezhetetlen, hiszen azt a közös kultúra tartja egyben, feladata pedig a javak és értékek elosztása és a védelem. 

Az is elhangzott, hogy a globalizáció és egyéb folyamatok egy cseppet sem ásták alá a nemzetállamok szerepét és jelentőségét.

Jól példázza ezt az Egyesült Államok, Oroszország vagy Kína. Ugyanakkor az Európai Unió képtelen volt hatékonyan fellépni a 2015-ös menekültáradat vagy a pandémia idején, a nemzetállamok viszont hatékonyan intézkedtek. Az emberek elfogadták a legszigorúbb korlátozásokat is, amelyeket a járvány megfékezése érdekében a nemzetállamok rendeltek el, hogy megvédjék állampolgáraikat. Ez ismét csak a nemzetállamok erejét mutatja.

Az is szóba került, hogy határok nélkül sem a menekülőket, sem a járványt nem lehet megállítani, illetve hogy egy határok nélküli Európában elveszik az identitás, a vallás és a család, vagyis mindaz ami fontos a nemzetállamoknak.

Digitális szuverenitás kontra nemzetállamok

Fontos érvként hangzott el a nemzetállamok mellett, hogy a nemzetközi szervezetekbe csoportosuló országok esetén a fontos döntéseket már nem a demokratikus intézmények hozzák. Ezzel szemben a kozmopoliták azt állítják, hogy az iszlám és az agnosztikus nyugat összeütközésének megoldása a nemzetállamok megszüntetése, mert azok fenyegetik a békés világrendet. Szerintük jobb megoldás a világállam. 

A digitális szuverenitást nevezték a résztvevők a század legnagyobb kihívásának, hogy vajon ellen tudunk-e állni az olyan, világot behálózó vállalkozásoknak, mint a Facebook vagy a Twitter, amelyek a nemzetállamok legnagyobb ellenzői.

Ragaszkodni kell a szólás és cselekvés szabadságához, és amennyiben ezt korlátozzák ezek a multinacionális cégek, súlyosan meg kell büntetni őket, mert csak az erőből értenek. Szigorú és egyértelmű szabályozásra van szükség. Ezeket a fékeket csak a nemzetállamok, vagy egy átalakult Európai Unió képes működtetni, amely alapjaiban különbözik a jelenlegitől, és megvédi az itt élők érdekeit. Nem szabad hagyni a szólás szabadságot, illetve hogy multinacionális cégek korlátozzák azt, vagy felhasználják  személyes adatainkat üzleti célra.

Egy másik vélemény szerint a nemzetek feletti vállalkozások szabályozása nemzeti szinten nem lehetséges, legfeljebb az olyan totalitárius államokban, mint Kína, ahol ezek az óriásvállalatok behódolnak  a kínai kommunistáknak, miközben a demokratikus társadalmak ellen keményen lépnek fel. Az Európai Unió ugyan megtett már néhány lépést ezen az úton, azonban messze vagyunk még az ideális állapottól.

Egyesült Európa az USA mintájára?

Ugyanakkor fel kell ismerni, hogy a növekvő jólét nem vezetett nagyobb békességhez a világban. Sőt, növekedtek az egyenlőtlenségek, és emiatt az európai népek elvesztették bizalmukat a demokráciában.

Fel kell ismerni az EU-ban, hogy a vezetőknek kötelességük kezelni ezeket az egyenlőtlenségeket. 

Az Európai Egyesült Államok esetleges létrejöttével kapcsolatosan arról beszéltek a jelenlévők, hogy a legjobb megoldás a nemzetállamok európai uniója lenne. Ebben elsőbbséget kapnának a nemzetállamok az uniós szervekkel, például az Európai Bizottsággal szemben.

Egészséges európai patriotizmusra lenne szükség, amely elveti a túlságosan liberális univerzalizmust, és a konzervatív nacionalisták arroganciáját. Egyszerre kell nemzetinek és európainak lenni, megőrizni nemzeti sajátosságainkat, és megvédeni közös európai örökségünket.

A jelenlegi unióval az a legnagyobb gond, hogy szem elől veszítették az alapítók célját, hogy kulturális közösséget építsenek, ehelyett ma a politikai és gazdasági közösségen van a hangsúly, azaz globálizálódik az unió.

Problémaként hangzott el, hogy hatalmas távolságra van egymástól az európai polgár és a brüsszeli technokraták,amin feltétlenül változtatni kell. 

Kihívások: Kína befolyása, demográfia, fenntarthatóság

A nemzeti szuverenitást fenyegető veszélyeket elemezve elhangzott, hogy a kisebb közép-európai nemzetekre a legsúlyosabb veszélyt Kína jelentheti, mert

egyetlen szupranacionális szervezet sem képes olyan hatékonyan keresztülvinni akaratát, mint a központosított, kommunista kínai állam.

Érdekes módon a fenyegető veszélyek közé sorolták a digitalizációt is, mert sok munkahelyet megszüntet, így például túlságosan sok diplomást képeznek, akik megfelelő szintű munkahely és életszínvonal híján radikalizálódnak.

A demográfiai problémák is gondot okoznak a kontinensen. Külső demográfiai nyomást jelent a menekültáradat, illetve hogy bárhonnan is érkezne a külső munkaerő, komoly gondot jelent a kultúrák eltérő volta, és ezért a beilleszkedés. Ennek kapcsán felvetődött, hogy probléma a határok eltűnése, mert az unióba illegálisan érkező menekültek így bárhová mehetnek mindenféle kontroll nélkül. Közép-Európában pedig nagy nehézséget jelent, hogy az alacsony jövedelmek miatt sok ember hagyja el hazáját.

Továbbá feszültséget okoz, hogy a kontinens zöldítése jelentős befektetést igényel, amely azonban nem áll rendelkezésre a keleti országokban. 

Érdekes érvelés volt, amely szerint minden nehézség alapja – legyen az a multikulturalizmus vagy a vagyoni egyenlőtlenség – a polgárok politikai, morális és kulturális felelőtlensége azáltal, hogy a választáson való részvétellel, a mindennapok beletörődésével elfogadják azt, ami ma történik. Ezen a helyzeten csak az oktatás és a média reformjával lehet túllépni, hogy ne gyűlölködők és mainstream média minden állítását kritika nélküli tömeg legyen az európai polgárok tömege.