Valójában hogy dolgoznak a hitelminősítők, és miért fontosak?

Különös kettősség jellemzi Magyarország és a hitelminősítő cégek kapcsolatát. Ebben a viszonyban általában is fellelhető egy örök konfliktus. Egy kormány gyakran érzi úgy, hogy már vannak jó gazdasági eredményei, de a ratingcégek azt csak jó lassan ismerik el, késleltetve sorolják az állam adósságait kedvezőbb kategóriába.

Baj általában akkor van, ha elindul az üzengetés, a megsértődés és a beszólogatás, hiszen a veszekedésnél általában sokkal hasznosabb, ha a felek kölcsönösen megértik, hogy a másik fél hogyan gondolkodik, és igyekeznek annak megfelelően lépni.

Az idei év

Valami hasonlóval indult az idei év is Magyarországon, de mint látni fogjuk, most azért biztatóbb a helyzet.

A hitelminősítők, így a Fitch Ratings és a Standard&Poor's megint a negatív irányba tettek lépéseket (kilátásrontás, illetve leminősítés). Ezt azzal indokolták, hogy a magyar GDP növekedése eltűnhet, és bár a bankrendszerünk és az adósságszolgálatunk a minősítők szerint is stabil, de nagyobb teher lehet a magasabb kamatok mellett a kamatfizetés.

Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter gyorsan reagált, jelezte, hogy abban bízik, hogy hamarosan felminősítésre számíthat Magyarország.

Pozitív volt az üzenetében, hogy deklarálta nem a hitelminősítők ellen beszél, hanem abban bízik, hogy jó együttműködéssel a ratingcégek is meggyőzhetők arról, hogy a folyamatok jó irányba indulnak, kiemelte, hogy küzdeni kell azért, hogy a felminősítések megtörténjenek.

A miniszter által közölt hivatalos előrejelzési számok is viszonylag optimisták voltak a ratingcégek előrejelzéseihez képest, a kormány idén is 1,5 százalékos növekedést remél, vagyis eszerint Magyarország elkerüli a recessziót, beindítja a növekedést, az infláció letörésében pedig együtt dolgozik a Magyar Nemzeti Bankkal.

Hol tartunk?

Mennyire feszített most a helyzet? A Magyar Nemzeti Bank (MNB) a honlapján öt hitelminősítő értékelését szokta bemutatni, de talán senki nem lepődik meg azon, ha azt mondjuk, hogy ebből a három ismert angolszász ház (S&P, Moody’s, Fitch) kiemelkedik, ők a legbefolyásosabbak. Lássuk a helyzetet!

Magyarország hitelminősítései (Hosszú lejáratú deviza adósság)

Forrás: Magyar Nemzeti Bank

A jelenlegi minősítéseken egyesével nem haladunk végig. Ami fontos, hogy mindegyik besorolás befektetésre ajánlott (investment grade) kategória, vagyis nem bóvli (junk), amikor a ratingcég valójában nem javasolja a befektetést (illetve a hitelezést).

A minősítések amúgy alfabetikus, illetve alfanumerikus jelöléssel rangsorolják a kibocsátókat.,

az AAA jobb, mint az AA,

az AA jobb mint a BB,

a Baa2 pedig jobb, mint a Baaa3 kategória.

A hosszabb időtávra deklarált minősítés (rating) mellett kiegészítő információ a kilátás (outlook), ami lehet negatív, stabil, vagy pozitív, a potenciális jövőbeli változás irányát jelzi.

Az előrejelzés nehézsége

Jósolni nagyon nehéz, különösen, ha a jövőről van szó – mondta a Nobel-díjas Niels Bohr, és bármennyire is adatalapú a hitelminősítés, ez azért mégiscsak egy jövőbeli valószínűséget beskálázó módszertan.

Azt nézik ugyanis a ratingcégek, hogy az adott ország, bank, milyen eséllyel tudja és akarja majd visszafizetni az adósságait. Kritikát pedig sokfélét meg lehet fogalmazni velük szemben.

Mutatunk párat ezek közül is, deklarálva, hogy a hitelminősítőket érdemes adottságként elfogadni, ehet őket értékelni, kritizálni, de aligha Magyarország fogja meghatározni ennek az iparágnak a jövőjét, létjogosultságát.

A nagy pénzügyi válság után és általában a gazdasági problémák idején rengeteg bírálat érte az ágazatot, eszerint, ha minden békés és kiszámítható, ügyesen adnak plecsniket, de ha változik a környezet, azt nem szokták jól előre jelezni.

Vannak, akik onnan fogalmaznak meg kritikát, hogy ez egy „automatikus” folyamat, be kell táplálni a modellbe mindenféle adatot, majd kijön egy eredmény, de a szoft változásokat, nehezebben értékeli a szakma. Ez azért annyiban változik, hogy most éppen felértékelődnek környezetvédelmi, fenntarthatósági szempontok, amelyek már betörtek a rideg pénzügyi mutatók mellé.

Azt is szokták mondani, hogy az elemzők „nyugati”, sőt szűkítve angolszász agyúak, ha unortodox egy ország, akkor nehezebben érti meg egy ilyen szervezet a működését.

Szintén ismert kritika, a ratingcégek összeférhetetlensége (conflict of interest), vagyis az, hogy a kibocsátók jellemzően fizetnek azért, hogy minősítsék őket. A kérdés úgy fogalmazható meg, hogy miért adna bárki is objektív minősítést a megbízójáról?

Mit csinálnak valójában?

Ha jobb minősítést szeretnénk, fontos megérteni, hogy mit értékelnek és hogyan dolgoznak ezek a cégek. A ratingcégek munkatársai ugyanis valóban dolgoznak, ez nem csak egy inputadatokból output-értékeléseket kiadó masina.

A cégeknek vannak országelemzőik, akik valóban használnak matematikai modelleket is, de nem csak számolnak, hanem interjúkat is készítenek, igyekeznek megismerni mindenféle folyamatot, és a jelentéseiket bizottságok is átnézik, ez is csökkenti a szubjektivitást.

A vizsgált számok, amúgy nem meglepő módon, bevételek, kiadások, kamatok, cash-flow-k, lejáratok körül forognak, de az elemzők annak ellenére egész évben mindenféle publikus információt követnek, hogy egyfajta naptár (rating calendar) alapján kötött menetrend alapján indulnak neki annak az elemzésnek, amelynek az előzetes eredményét elküldik az elemzett államnak, banknak.

Na, nem mintha ezt vitaalapnak tekintenék, de ha az elemzett intézmény, vagy ország hibát talál, azt jelezheti. A szakma jelenleg is forr, átalakul.

Régen jobban lehetett tudni, hogy egy-egy országban ki a ratingcég vezető elemzője, a legfontosabb szakember. Őt illett körberajongani, fontos emberek fogadták, elmentek vele vacsorázni.

Aztán bizonyos botrányok, vagy a Covid átalakította kicsit a szakmát, minden személytelenebbé vált, az országelemzők gyorsabban rotálódnak, talán most már kevesebb a vacsora, az emberi kapcsolat, ám azt sohasem szabad elfelejteni, hogy az elemzők munkája ma is nagyon meghatározó.

Bár a piac olykor felülvizsgálja, felülbírálja a besorolásokat (a hitelminősítéshez képest alacsonyabb kockázati prémiummal is beéri, vagy éppen ahhoz képest túl sok prémiumot vár el), de általánosságban megemlíthető, hogy

egy fejlődő ország a kibocsátásai során jobban rá van szorulva a jó hitelminősítésre, mint egy ratingcég a fejlődő ország elismerésére.

Mi segítene?

Végül egy olyan felsorolás, amely nem sok meglepetést fog tartalmazni. Ez ugyanis arról szól, hogy mikor látja a hitelminősítő nagyobb biztonságban az adósságszolgálatot:

• Ha könnyebb az adósságot visszafizetni, mert lejjebb megy a kamatszint,
• vagy ha nő a GDP,
• ha stabilabb pályán van az államadósság (diverzifikkáció, hosszabb futamidő, kevesebb közeli lejárat)
• és általánosságban is minden, ami a gazdasággal kapcsolatban jól mutat, alacsonyabb infláció, alacsonyabb munkanélküliség, javuló növekedési kilátások.

Ezekben most eléggé eltérően állunk, infláció leszorításban, kamatcsökkentésben nagyon is lenne mit javítani, a növekedés, az adósságunk futamideje alapvetően rendben van, a munkapiaci helyzeten, vagy az adósságszerkezeten nagyon most nincs mit javítani.