Válságban az alapkezelői szektor?

Működési kihívások

A tartósan alacsony kamatkörnyezetben a vagyonkezelési díjak és a sikerdíjak csökkentésére kényszerülnek világszerte az alapkezelők és a privátbankárok. A fájó lépésekre az ügyfelek megtartása érdekében van, illetve lehet szükség az egyébként erős versenyben.

Különösen igaz ez a gyakorlat a nagyobb intézményi ügyfelekre, melyek tekintetében már sok esetben vagyonkezelési díj felszámítása nélkül vállalják el az alapkezelők a portfóliók menedzselését, és beérik pusztán sikerdíjjal. Utóbbi csak abban az esetben jár, ha a piaci benchmark hozamokat felül tudja teljesíteni az alapkezelő. Ez pedig évről évre erősen változó.

Az alacsonyabb alapkezelői díjak komoly nyomás alá helyezik hosszú távon a szektor profittermelő képességet, aminek az ügyfelek is a vesztesei lehetnek.

Borúsan látja az iparág jövőjét az Edmond de Rothschild csoport

Hasonló problémákra hívta fel a figyelmet Vincent Taupin, a 15 országban jelen levő, több mint 150 milliárd eurós vagyont kezelő Edmond de Rothschild pénzügyi csoport vezére.

Taupin szerint az alapkezelői és a privátbanki piac válságban van, miután az alacsony kamatkörnyezetben jelentősen lecsökken a szektor profitabilitása. Mindez csak azért nem látszik jobban, mert a szolgáltatók többsége nincs jegyezve a tőzsdén, ezért nehezebben lehet belelátni a működésükbe.

Kilátások

Az infláció jellege alapvetően megváltozott, aminek fényében fel kell készülni a tartósan alacsony kamatkörnyezetre. Hasonló folyamatokra hívta fel a figyelmet Nagy Márton, az MNB alelnöke is egyik korábbi interjújában.

Az automatizáció és digitalizáció, a hatékonyabb fogyasztói döntéshozatal, az öregedő társadalom, a világszerte magas adóssághegyek, és az alacsonyabb globális GDP növekedési dinamika egyaránt abba az irányba mutat, hogy alacsony szinten ragadhatnak az inflációs mutatók.

Következésképpen világszerte támogató maradhat a monetáris politika, amivel párhuzamosan a kamatok és kötvénypiaci hozamok is a jelenlegi alacsony szintek közelében alakulhatnak.

Ördögi kör

A jelentős üzleti kihívások hatására költségcsökkentő lépésekre kényszerülhetnek az iparági szereplők. Ennek tükrében az alapkezelők nem tudnak elegendő minőségi embert (portfólió menedzsert, privátbankárt) felvenni, miközben az egyre nagyobb adminisztratív teher, a Mifid 2 szabályozás jelentősen leköti a kapacitásokat.

Emellett az ügyféligények minél szélesebb lefedése érdekében egy-egy nagyobb alapkezelő rengeteg portfóliót kezel. A hatalmas munkahelyi leterheltség miatt fizikai képtelenség ennyi alapot, piacot, mögöttes terméket (részvényt, kötvényt devizát stb.) figyelni, és jól megalapozott döntéseket hozni.

A helyzetet az is nehezíti, hogy a folyamatosan ki- és beáramló összegek miatt a portfólió menedzsereknek állandóan át kell súlyozniuk az alapokat, be kell állítaniuk az egyes eszközök súlyát a befektetési politikának és az elképzeléseiknek megfelelően. Ez egy igencsak időigényes folyamat, ami szintén elveszi az értékes időt a befektetési lehetőségek kiértékelésétől.

Másrészről a hazai szereplők információval és elemzésekkel való ellátottsága elmarad a nagyságrendekkel nagyobb költségvetéssel működő nemzetközi alapkezelő óriásokétól, ami nem kicsi versenyhátrány.

Sajnálatos tendencia nemzetközi, és magyar viszonylatban is, hogy a portfólió menedzserek jellemzően alulteljesítik a piacon elérhető hozamokat 5-10 éves időtávon.

Ez a piacok magas hatékonyságán túl visszavezethető az emberi tényezőre és a fent említett problémákra. Gyakorlatilag olyan ritka a piacokat hosszú távon felülmúlni képes portfólió menedzser, mint a fehér holló.

Az a néhány százalék, aki megverte a piacot 10 éves időtávon – vagyis sikerült alfát generálnia – jellemzően hatalmas kockázatvállalás mellett tette mindezt. A felvállalt kockázatok pedig általában nem állnak arányban az elért csekély mértékű alfával.

Ezzel a jelenséggel van mellesleg összefüggésben, hogy a nemzetközi passzív alapokba (ETF termékekbe) megállás nélkül zúdul be a tőke. A passzív alapok piaccal együttmozgó hozamát hosszú távon nem igazán képesek megverni a sokkal drágább aktív befektetési alapok.

Ráadásul, 10 évvel ezelőtt a 2008/2009-es globális pénzügyi válságot követően minden olcsó volt. Az ezt követő emelkedő trendben gyakorlatilag bármit vettek az alapkezelők, azon hosszú távon sokat lehetett keresni. Az emelkedő trend ezáltal sokakat naggyá tett, még akkor is, ha nem értek el akkora hozamot, mint amit a piac indokolt volna.

A jelenlegi piaci környezetben a szigorú költségkontrollal karöltve ugyanakkor már minden bizonnyal sokkal nehezebb lesz megverni a piacot. Az amúgy is rossz esélyek tehát tovább romlanak.

Damoklész kardja

Jelenleg rendkívül drágák a kockázatos eszközök. A részvénypiaci árazás (P/E, P/BV, EV/EBITDA alapon) kifeszített, miközben a kötvénypiacokon rendkívül alacsony – sok esetben negatív – szintekre kerültek a hozamok. Ezzel párhuzamosan az ingatlanpiacban rejlő potenciál is korlátozottá vált figyelembe véve az elmúlt évek vad emelkedését.

A másik oldalról pedig hatalmasak a nemzetközi politikai és egyéb kockázatok, aminek fényében egyre nagyobb az esélye egy-egy élesebb negatív árfolyam korrekciónak.

Amennyiben bekövetkezne egy látványosabb piaci esés, abban az esetben lecsökkenhetne az alapkezelők által kezelt vagyontömeg a zuhanó eszközárak és a menekülő ügyfelek miatt. Ez további csapás lenne az alapkezelői és a privátbanki szektornak is, hiszen a kisebb kezelt állomány kisebb díjbevételt jelent.

MÁP Plusz

Lakossági oldalról a MÁP Plusz megjelenése is átrajzolta az összképet. A sok esetben relatíve gyenge teljesítményt nyújtó alapok nem igazán képesek versenyezni a szuperállampapír 5 százalékos kockázatmentes átlaghozamával. Ilyen szempontból tehát nehezebbé vált a forrásszerzés.

Ez alól a tiszta részvényalapok jelentenek kivételt, melyek hosszú távon képesek lehetnek hasonló vagy akár kedvezőbb hozamot kínálni a MÁP Plusznál, bár egy teljesen más kockázati szint mellett. Esetükben az ajánlott befektetési időtáv inkább 10 év, és az árfolyamkilengések is számottevők. Gyakran akár jelentős mínuszokban tartózkodhat ezen részvényalapok befektetési jegyeinek árfolyama, amit ki kell tudni ülni.

Nem mindenki egyenlő?

Egy befektetési alapkezelő általában a befektetési alapjaira allokálja a legtöbb erőforrást, hiszen ezen alapok teljesítményétől függ a jó hírük, de a díjbevételek és sikerdíjak tetemes része is innen származik.

Ebből eredően már-már törvényszerűen kevesebb idejük marad a kapacitáshiánnyal küszködő portfólió menedzsereknek az egyes intézményi portfóliókra vagy akár a kiemelt egyedi ügyfelekre. Ez pedig a hozamokon is meglátszik előbb vagy utóbb.

Üzleti megfontolások

Amennyiben viszonylag jó teljesítményt sikerül elérniük a portfólió menedzsereknek az egyes sikerdíjas konstrukcióknál, az év végéhez közeledve indokolatlanul lecsökkenhet a kockázatvállalásuk.

Még akkor is, ha további erőteljes piaci emelkedést várnak. Ez alapvetően személyes és felsővezetői döntések következménye. Senki sem szereti kockáztatni a sikerdíját.

Ha pedig nem sikeres az év első durván 9 hónapja, akkor az év végéhez közeledve sok esetben tapasztalható, hogy megugrik a menedzserek kockázatvállalási hajlandósága. Szintén a sikerdíj iránti vágy a mögöttes ok.

Mit hoz a jövő?

Az elkövetkezendő években jó eséllyel világszerte tovább csökkenhet a kisebb alapkezelők túlélési esélye, miközben még jobban elterjedhetnek a lényegesen alacsonyabb költségszinttel működő passzív befektetési formák (ETF-ek).

A hazai részvénypiac teljesítményét leképező ETF-ek elterjedése mellett lehetővé válna a lakosság számára, hogy olcsón, egyedi kockázatok nélkül részesülhessen a részvénypiac teljesítményéből.

A hosszú távon megjelenő magasabb hozamok (az aktív alapokhoz képest) pedig jobban motiválnák a lakosságot a részvénypiaci befektetésekre. Ez már csak azért is fontos, mert a magyar lakosság részvénypiaci megtakarítása nemzetközi összevetésben alacsony.

Ezzel párhuzamosan a nagyobb, mérethatékonyabb alapkezelők nagyobb valószínűséggel maradhatnak eredményesek és nyereségesek. Sok múlik a vezetésen, a költségszerkezeten, a szakembergárdán, és a befektetési politikán is. Idővel tehát felmerülhet a kérdés, hogy mennyire tudná orvosolni a fenti problémákat egy Nemzeti Alapkezelő felállítása.