Wolfgang Schauble simán kirúgta volna a görögöket az eurózónából

A Nemzetközi Valutaalap történetének legnagyobb kölcsönére szoruló Görögország a napokban kérte, hogy az IMF-kölcsönének egy részét előtörleszthesse, mert most olcsóbban (az IMF 5 százalékos kamata helyett akár 3,3 százalékért) juthat hitelhez a piacokon. A görög mentőcsomagokat kidolgozó úgynevezett trojka - a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Központi Bank és az Európai Bizottság - közül az IMF már 2013-ban elismerte, hogy súlyos hibákat vétettek, amikor

túl sok megszorítást kértek a görögöktől, és nem mérték  fel megfelelően a gazdaságra gyakorolt káros hatásokat.

A görög GDP még ma is 24 százalékkal kisebb, mint a válság előtt, a munkanélküliség 18 százalékos, a fiatalok körében pedig 40 százalékos, a bankok pedig továbbra is a rossz hitelekkel küzdenek.

A válságkezelés megosztó személye, a megszorítások arca, Wolfgang Schäuble korábbi német pénzügyminiszter Guy Chazannal, a Financial Times berlini irodájának vezetőjével beszélgetett a Reichstag tetején működő étteremben arról, mit kellett volna másképp tenni, és miért lassult le álma, az Európai Egyesült Államok kialakulása.

Schäuble, aki 2009 és 2017 között volt Németország pénzügyminisztere, úgy véli, hogy a német egyesítés volt a kezdet, amelynek mintája alapján később kialakulhatott volna az Európai Egyesült Államok.

Az utóbbi idők fejleményei, a Brexit, Franciaországban a sárgamellényesek tüntetései, valamint a Liga és az Öt Csillag Mozgalom olaszországi megerősödése egyelőre messzire űzték ezt az álmot.

Sokan mindezért magát Schäublét okolják, mondván hogy az általa javasolt megszorítások, az euróövezeti válsággal kapcsolatos intézkedései sok millió embernek okozott komoly szenvedést.

Schäuble szerint azonban nem a megszorítások okozták a populizmus előretörését, "mert a nagyobb költekezés nem vezet nagyobb elégedettséghez",

hanem a tömeges bevándorlás, amellyel a kontinens szinte minden országa küszködik.

A kérdésre, hogy nem törődött a dél-európaiak válság miatti szenvedéseivel, azt válaszolta, “szomorú vagyok, mert nekem is részem volt benne, és azon gondolkodom, mit kellett volna másképp tenni.”

Az eurózóna válságáról elmondta, a gond az volt, hogy a közös valuta megteremtésekor nem volt közös gazdasági, foglalkoztatási és szociális politika a tagországok összességére vonatkozóan. Úgy látja most, hogy a politikai unió messzebb van mint valaha, ma már nem lehet meggyőzni a tagországokat, hogy tegyék meg az ehhez szükséges lépéseket.

Görögországot szerinte nem lett volna szabad felvenni az eurózóna országai közé. Az adósságválság kitörésekor pedig 10 évre ki kellett volna léptetni a zónából, leértékelni a görög valutát, mert csak akkor lehettek volna versenyképesek.

A kiléptetés javaslatát felvetette a görög kormánynak is, azzal érvelve, hogy nem elég versenyképes a gazdaságuk, ezért le kéne értékelni a valutájukat.

2015-ben, amikor a görög válság kiújult, ismét felvetette az ideiglenes Grexit ötletet, de az unió vezetői, elsősorban Merkel elvetették a javaslatot, és ekkor - szavai szerint - nagyon közel állt ahhoz, hogy távozzon a kormányból.

A beszélgetés során az is szóba került, hogy bár 13 évig kitartott Angela Merkel német kancellár mellett, sokszor csaknem kenyértörésre került sor a problémák megoldásának eltérő megítélése miatt.

2017 után, amikor a német parlament elnökévé választották, jelentősen eltávolodott Merkeltől, és nagy ellenfelét, a milliomos vállalati jogász Friedrich Merz-et támogatta, amikor a kancellár bejelentette, nem indul úja a Kereszténydemokrata Unió (CDU) elnöki posztjáért.

A választáson azonban a Merz-cel szemben induló Merkel-kedvenc Annegret Kramp-Karrenbauer nyerte el az elnöki tisztséget tavaly decemberben. Így az új elnök lehet a legesélyesebb arra, hogy az elmúlt hetven évből ötvenben az országot vezető CDU elnökeként a 2021 után elnyerje a kancellári megbízatást. Schäuble tagadta, hogy Merkel ellen lépett volna fel, egyszerűen régi ismerősét, Merz-et támogatta.

Schäuble 1972-től a Bundestag tagja, 1984-ról Helmuth Konl kancellár kabinetfőnöke volt, 1989-től pedig belügyminiszter. A német egyesítés idején komoly szerepet játszott az október 3-i esemény előkészítésében, és a főváros áthelyezésében is, de pár nappal később a dél-németországi Oppenauban egy skizofrén férfi arcon és gerincen lőtte. Azóta kerekesszékbe kényszerült.

Később újabb csapások érték, 2000-ben belekeveredett a CDU-finanszírozási botrányba, amely végül Kohl vesztét okozta, és bár korábban őt tartották Konl utódjának és a jövendő kancellárnak, erre elvesztette minden esélyét.

Amikor 2009-ben Merkel felkérte pénzügyminiszternek, de "a megbízatást csak azt követően fogadott el, hogy figyelmeztette a kancellárt, makacs ember, aki sosem fog megalázkodni".

Merkel menekültpolitikájával kapcsolatosan – nevezetesen hogy megnyitotta a német határt a menekülők előtt –, árnyalt kritikát fogalmaz meg. A 2015. szeptember 4-i döntést, hogy beengedik a német határon feltorlódott menekülteket, helyesnek tartja, hiba volt viszont a határokat nyitva hagyni, és százezrével befogadni a menekülőket.

A világ ugyanis úgy érzékelte, szabad az út Németországba, és erre építettek az embercsempészek is. Ugyancsak ez volt szerinte az oka az Alternatíva Németországért nevű szélsőjobboldali párt felemelkedésének. A felvetésre, hogy visszaszorítható-e a párt, egyértelműen igen volt a válasza, de megjegyezte, ez a jelen helyzetben sokkal nehezebb, mint korábban lett volna.

Visszavonulásra a volt pénzügyminiszter egyelőre nem gondol, hiszen 2017-ben négy évre választották meg a Bundestag elnökévé.