Az adatok időállapota: késleltetett. | Jogi nyilatkozat

Belépő a fejlett világ klubjába – Mit nyert Magyarország az OECD‑tagsággal?

Globál11 órájaKovács Dániel
A rovat támogatója:

Harminc éve Magyarország megkapta azt a lehetőséget, amire 1989 óta törekedett: belépőt a fejlett demokráciák gazdasági klubjába. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezethez (OECD) való csatlakozás jóval több volt udvarias diplomáciai gesztusnál: annak a politikai‑gazdasági irányváltásnak volt egy igen fontos állomása, amely a rendszerváltással vette kezdetét.

A keleti blokk szétesése után a piacgazdaságra átállás törvényei és intézményei még hiányoztak; az OECD szakértői 1991‑től fogva segítettek megalkotni a deviza‑, bank‑, biztosítási, csődtörvényt és a számviteli szabályozás alapjait. Amikor három évtizede a szervezet 27. tagjává váltunk, a világ arról kapott egyértelmű jelzést, hogy a magyar reformfolyamat visszafordíthatatlan és ez a lépés előkészítette a későbbi NATO‑ és EU‑csatlakozást.

Jót tett Magyarországnak a tagság

Az OECD a Marshall‑terv lebonyolítására létrehozott európai együttműködés jogutódjaként 1961 óta fogja össze a demokráciához és piacgazdasághoz kötődő országokat. Fenntartható növekedést és foglalkoztatást célzó ajánlásokat készít, gazdasági és szociális adatbázisokat épít, összehasonlítja a tagországok gyakorlatait és mércéket dolgoz ki az adó‑, oktatási vagy versenypolitika számára. A tagság önmagában értékmérő, hiszen átláthatóságot és kiszámíthatóságot feltételez – a befektetők számára ez garancia, ami az államadósság finanszírozásában alacsonyabb kamatokban és nagyobb bizalomban mérhető.

A magyar gazdaságpolitika számára a csatlakozás három fő területen hozott hasznot. Először is javította az ország reputációját: bekerültünk a „fejlett világ ligájába”, ami hozzájárult ahhoz, hogy a hitelezők és befektetők olcsóbban hitelezzenek és hogy a külföldi működőtőke bátrabban érkezzen. Másodszor, hozzáférést kaptunk az OECD hatalmas statisztikai és elemző infrastruktúrájához. A szervezet rendszeres országjelentéseiben objektíven elemzi a gazdaságpolitikát, legyen szó a költségvetési pályáról, az adózásról vagy az oktatásról; ezek a kritikus, de tényalapú értékelések segítik a kormányt a belső vitákban és az európai intézményekkel folytatott tárgyalásokban. Harmadszor, az OECD‑ben folyó szakpolitikai munka révén a magyar közigazgatás és jegybanki szakemberek első kézből tanulhatnak és formálhatnak nemzetközi standardokat. A Magyar Nemzeti Bank több bizottságban is aktív, és a kilencvenes években éppen az OECD közreműködésével születtek meg a modern pénzügyi jogszabályok. 2011 óta az OECD Nemzeti Tanács koordinálja a magyar részvételt, több mint 250 munkacsoportban.

Helyet kaptunk az asztalnál

Az OECD több mint háromszáz szakbizottsága olyan témákat ölel fel, mint a felelős üzleti magatartás, a korrupció elleni fellépés, a digitális átalakulás vagy a fenntartható növekedés. A Magyarországon működő delegációk ezekben mind részt vesznek. Az OECD például a globális minimumadó megállapodásának kidolgozásában is kulcsszerepet vállalt, ami azt jelzi, hogy a korábban „think tankként” ismert intézmény egyre inkább cselekvő „do tankké” válik. Ez Magyarország számára is lehetőség: egy olyan asztalnál ülhetünk, ahol a világ gazdasági szabályait írják.

A tagság hatása a mindennapi életben is megjelenik. A PISA‑teszteken keresztül a közoktatás teljesítményét mérik; a pénzügyi kultúra vizsgálatai alapján készült tananyagok és tanári továbbképzések segítik, hogy a diákok jobban eligazodjanak a pénz világában. Az OECD‑ajánlások iránytűként szolgálnak a munkaerőpiaci, adó‑ vagy versenypolitikai reformokhoz, és kimutatják, hol tér el Magyarország a legjobb gyakorlatoktól.

Iránytű az átmenetek között

A csatlakozás ugyanakkor nem varázspálca. A szervezetnek nincs szankciós hatalma, ajánlásai nem kötelezők, a jólét nem nő automatikusan. Sokkal inkább külső visszajelzési és tanulási keret, amely folyamatosan emlékeztet arra, hogy a piacgazdaság szabályai szerint kell játszani. Az igazi haszon abban rejlik, hogy Magyarország szereplője lehet a globális gazdasági vitáknak, nem csak követője.

Három évtizeddel a rendszerváltás után az OECD‑tagság elsőre talán kevésbé látványos, mint az EU‑ vagy NATO‑tagság, de történelmi léptékben mérve mégis alapvető. A kilencvenes évek közepén ezt a lépést a politikai és gazdasági átalakulás nemzetközi elismeréseként ünnepeltük; ma pedig olyan tudás‑ és kapcsolathálózatként működik, amely segít eligazodni a zöld átmenet, a digitalizáció vagy a globális adóreform kihívásai között.