Egy nép a nagyhatalmi érdekek kereszttüzében - egyre távolabb kerülnek az önrendelkezéstől

Egy megosztott térség és az autonómia illúzói

A kurdok autonómia iránti törekvése nem csupán a törökökkel való konfliktusukban jelenik meg, hanem a teljes közel-keleti térséget átfogó geopolitikai játszmák részévé vált. A szíriai polgárháború nyomán megerősítették pozícióikat az ország északkeleti részén, ami újabb feszültségeket generált a helyi arab lakossággal. Míg Észak-Irakban a Kurd Regionális Kormány viszonylag stabil autonómiát élvez, addig Szíriában a kurdok lakta területek etnikailag sokkal inkább vegyesek, ami többletproblémaként jelentkezik az autonómia kivívása kapcsán.

A helyi társadalmi és politikai megosztottság csak tovább bonyolítja a helyzetet. A szíriai kurdoknak egyrészt szembe kell nézniük a török katonai fellépésekkel, másrészt a térség arab lakossága nem minden esetben támogatja autonómia iránti törekvésüket. Területeiken gyakran fordulnak elő tömegtüntetések, amelyek rávilágítanak az SDF, vagyis a Szíriai Demokratikus Erők helyi elfogadottságának hiányára. Az ilyen demonstrációk amellett, hogy gyengítik helyzetüket, tovább élezik a helyi konfliktusokat.

A nagyhatalmi érdekek kereszttüzében

Jövőjük szempontjából kulcskérdés, hogy milyen mértékben tudják kihasználni a nagyhatalmi rivalizálást. Az Egyesült Államok támogatása jelentős támaszt nyújthat a számukra, azonban ahogy az elmúlt időszakban láthattuk, ez a támogatás korántsem egyenletes. Törökország, mint a NATO egyik legfontosabb tagja, rendszeresen kifejezi aggályait az USA által patronált kurd csoportok, különösen a YPG tevékenysége miatt, amelyet a Kurdisztáni Munkáspárt (PKK) kiterjesztésének és terrorcsoportnak tart.

Törökország láthatóan az SDF teljes felszámolását, valamint a kurd csoportok fegyverletételét és teljes visszavonulását preferálná.

Ez azonban kevéssé tűnik realisztikusnak, hiszen számukra a fegyveres ellenállás gyakran az egyetlen eszköz túlélésük biztosítására. Ezen felül a szíriai kurd csoportok közötti megosztottság is akadályt jelent. Habár ez utóbbit most igyekeznek felszámolni, amiben az iraki kurdok is mediátori szerepet vállaltak. A szíriai SDF vezetője, Mazlúm Abdi és az észak-iraki Kurdisztáni Demokrata Párt elnöke, Maszúd Bárzáni közötti január közepi találkozó éppen emiatt valósult meg. Sőt, Bárzáni más csoportokkal is tárgyalt, hogy az ellentétes pólusú szíriai kurd mozgalmak közötti szakadékok áthidalhatók legyenek, azonban továbbra is kérdéses, hogy ezek a diplomáciai lépések mennyiben hoznak hosszútávú stabilitást.

A jövő kérdései

A már említett autonómia kérdése egy olyan geopolitikai kirakósjáték, amelyben minden szereplő saját érdekei szerint próbálja elhelyezni a darabokat. A kurdok számára a legfontosabb kihívás a nemzetközi támogatás megszerzése és annak fenntartása. A fegyverletétel ugyan egy lehetséges út lehetne a társadalmi elfogadottság és a politikai stabilitás felé, de ez a lépés a gyakorlatban rendkívül kockázatos.

A helyzet megoldása tehát olyan kompromisszumokat követel, amelyekre jelenleg egyik fél sem tűnik hajlandónak. A törökországi álláspont egyértelműen a kurdok politikai és katonai erejének teljes visszaszorítására összpontosít, miközben ez utóbbiak továbbra is a fennmaradásukért küzdenek. Emellett a konfliktus diplomáciai úton történő rendezése és a fegyverek leadása jelentősen csökkentheti önérvényesítő képességüket, ami szintén kontraproduktív lehet az önrendelkezésük kivívása szempontjából.

A szerző a Migrációkutató Intézet vezető kutatója.