Váratlan politikai fordulat miatt fájhat Kína feje 

2016 és 2022 között Rodrigo Duterte elnöksége alatt a Fülöp-szigetek jelentős külpolitikai fordulatot hajtott végre, melynek egyik legfontosabb eleme volt a Kína felé történő nyitás, miközben az Amerikai Egyesült Államokhoz fűződő viszony is átértékelésre került. Noha a Duterte féle külpolitika eredményeiről megoszlanak a vélemények, vitathatatlan, hogy az államfő az átalakuló világrendhez alkalmazkodva egy olyan pragmatikus külpolitika mellett tette le a voksot, amely a Fülöp-szigetek számára jelentős előnyökkel kecsegtetett - írja Klemensits Péter, Délkelet-Ázsia kutató, az Eurázsia Központ tudományos főmunkatársa friss elemzésében. 

A 2022-es elnökválasztáson a hivatalba lépő ifjabb Ferdinand Marcos a Duterte féle „független” külpolitika folytatását ígérte, bár az Egyesült Államokhoz fűződő szorosabb kapcsolata előrevetítette a külpolitikai stratégia módosulását. Annak ellenére, hogy hivatali idejének első évében Marcos a retorika szintjén a nagyhatalmaktól való egyenlő távolság megtartását hangsúlyozta – éppen ezért külpolitikáját ő is „függetlennek” minősítette, ugyanakkor lépései egyre inkább egy Kínát ellensúlyozni kívánó Amerika-barát külpolitika követéséről tanúskodnak, amely 2022 októberében odáig vezetett, hogy a filippínó államfő a harmadik Övezet és Út Fórumon sem vett részt, miközben számos BRI projektet is törölt. Az elemzés célja, hogy Marcos külpolitikájának lényegi elemeit bemutatva feltárja, hogy mely tényezőknek köszönhető a nagyhatalmakhoz fűződő viszony módosulása.

Marcos külpolitikája

2022 májusában ifjabb Ferdinand Marcost, a néhai diktátor fiát választották elnökké, alelnöknek pedig a korábbi államfő Duterte lányát, Sara Duterte-Carpio-t választották meg, kettejük szövetsége döntő mértékben határozta meg az új kormány kül- és belpolitikai stratégiáját.

Amikor 2022 júniusában Marcos hivatalba lépett, előzetes nyilatkozatai alapján a Duterte féle külpolitika folytatására lehetett tőle számítani.

Rövidesen azonban bizonyos eltérések felszínre kerültek, melyek lényege, hogy az édesapjához hasonlóan, Dutertével ellentétben Marcos az Egyesült Államokkal a szoros kapcsolat fenntartására törekszik, miközben nyitott a többi nagyhatalommal való együttműködésre is. Az idősebb Marcos „független” külpolitikai stratégiája során a multilaterális kapcsolatok kihasználására törekedett, amely a Szovjetunió, Kína és az ASEAN mellett a fejlődő ENSZ tagállamokkal, valamint az Iszlám konferencia és a kelet-európai szocialista országokkal való kapcsolatok normalizálását próbálta elérni, egyúttal megőrizve az Egyesült Államokhoz fűződő harmonikus viszonyt.

Az ifjabb Marcos „független külpolitikájának” az alapja, hogy az ország „mindenki barátja és senki ellensége”, vagyis a gazdasági előnyökért cserébe a pragmatikus együttműködésre törekszik mindenkivel, aki a Fülöp-szigetekkel hajlandó partnerségre lépni. Marcos szerint az ázsiai országoknak nem szabad oldalt választani a globális hatalmak versengésében, ehelyett a saját érdekeiket szem előtt tartva ki kell használniuk azoknak a régió iránti fokozott érdeklődését. 2022 második felében azonban a geostratégiai környezet még jobban kiélesedett, Oroszország és Kína szembenállása a Nyugattal tartóssá vált, miközben Amerika ellentéte Kínával Tajvan vonatkozásában is kiéleződött, ami a Fülöp-szigetek helyzetét sem könnyítette meg.

Geopolitikai koncepciójában Duterte külpolitikáját szorosan összekapcsolta gazdaságpolitikai céljaival, melyek a szegénység csökkentését, a gazdasági növekedés előmozdítását és a társadalom jólétét az egész országra kiterjedő infrastrukturális beruházások segítségével szerette volna biztosítani (Építs! Építs! Építs! Infrastruktúra Terv).

Ebben a tekintetben Marcos szintén Duterte politikáját szándékozott követni, hiszen meghirdette az Építeni jobbat, többet! infrastruktúra fejlesztési programot, melynek keretében 2023 tavaszán 194 projekt kapott zöld utat, melyek jelentős része még 2022 előtt indult.

Szorosabb partnerség az Egyesült Államokkal

Ami az Egyesült Államokhoz fűződő viszonyt illeti, a Duterte korszakkal szemben mindenképpen változásnak tekintendő, hogy a gazdasági partnerség megerősítése mellett Marcos nyíltan kiállt Washingtonnal a katonai kapcsolatok fokozása mellett.

2022 szeptemberében Marcos Washingtonba látogatott, ahol Joe Biden elnök megerősítette az Egyesült Államok „sziklaszilárd elkötelezettségét” a Fülöp-szigetek védelme mellett. Emellett Washington 3,9 milliárd dolláros befektetési ígéretet is tett. Novemberben a Fülöp-szigetekre látogató Kamala Harris amerikai alelnök arra figyelmeztetett, hogy egy fegyveres támadás a Fülöp-szigetek ellen a Dél-kínai-tenger vitatott vizein amerikai válaszlépést váltana ki. Marcos pedig megerősítette, hogy

nem lát olyan jövőt a Fülöp-szigetek számára, amelyben nem szerepel az Egyesült Államok.

2023 februárjában aztán Lloyd Austin amerikai védelmi miniszter manilai útja során a 2014-es Megerősített Védelmi Együttműködési Megállapodásban rögzített öt bázis mellett Marcos kormánya további négy katonai létesítményt ajánlott fel az amerikai haderő használatára.

Ennek következtében az USA már 9 katonai bázishoz kapott hozzáférést az országban, vagyis Kínával szemben látványos az amerikai vezetés azon stratégiája hogy akár a fegyveres erők révén is korlátozza Peking térnyerését a régióban, annak ellenére, hogy Kína hasonló katonai terveitől való félelem mindeddig alaptalannak bizonyult. Marcos 2023 májusában már másodszor utazott Washingtonba – Duterte hat év alatt egyszer sem tette meg – melynek során a gazdasági és a kulturális együttműködés fokozása mellett Biden kormánya ígéretet tett a filippínó haderő modernizálásának támogatására és a katonai bázisokon keresztül a regionális fejlesztések előmozdítására.

2015 óta az Egyesült Államok több mint 1,14 milliárd dollár értékben szállított repülőgépeket, páncélozott járműveket, kézifegyvereket és egyéb katonai felszerelést és kiképzést a Fülöp-szigetekre.

2023 októberében reagálva egy kínai és filippínó hajó összeütközésére Biden megismételte, hogy országa „sziklaszilárd” elkötelezettségét, vagyis hogy a filippínó hajókat, repülőgépeket és a fegyveres erőket ért bármilyen támadásra az 1951-es Kölcsönös Védelmi Egyezmény aktiválásával fog válaszolni.

Valójában már Duterte hivatali idejének végén láthatóvá vált, hogy a dél-kínai[1]tengeri feszültségek miatt a Fülöp-szigetek rá van utalva az amerikaiak garantálta védelemre, ezért retorikája ellenére az elnök a Washingtonnal fennálló védelmi együttműködés megerősítésére kényszerült. A biztonsági mellett a gazdasági együttműködés is fokozódott. 2021-ben Kína után az Egyesült Államok volt a szigetek második legnagyobb export piaca és a hatodik legnagyobb import piaca.

Az USA-val való szorosabb együttműködés mellett Marcos annak szövetségeseivel is a szoros partnerség kialakítására törekszik, erre jó példa Japán. A kelet-ázsiai ország már Duterte idején is kiemelt partnernek számított, aki nagymértékben érdekelt Manila védelmi képességeinek megerősítésében. 2023 november elején Fumio Kishida japán miniszterelnök Manilában találkozott Marcos elnökkel és nem csupán a Fülöp-szigeteknek nyújtandó első hivatalos biztonsági segélyt jelentette be, de egy olyan vendégerők kölcsönös állomásoztatásáról szóló megállapodásról is tárgyalni kezdtek a felek, amelyet a filippínó kormány eddig csupán Washingtonnal kötött.

Feszült viszony Kínával

Marcos eredetileg a Kínával való eredményes gazdasági együttműködéstől is sokat remélt. 2023 januárjában azzal a céllal utazott Pekingbe, hogy a két ország stratégiai együttműködésében új fejezetet nyisson. Marcos és Xi Jinping kínai elnök végül 14 kétoldalú megállapodást írt alá többek között a mezőgazdaság, az infrastruktúra, a fejlesztési együttműködés, a tengeri biztonság és a turizmus területén. A tárgyalások során megállapodtak abban, hogy újraindítják a közös olaj- és gázfeltárásokat a Dél-kínai-tengeren, továbbá közvetlen kommunikációs csatornát hoznak létre a vitatott kérdések tisztázása ügyében. Dutertéhez hasonlóan Marcos is komoly gazdasági küldöttség kíséretében látogatott el a kínai fővárosba, hiszen az infrastrukturális fejlesztések területén igyekszik a kínai segítségre (kölcsönök, támogatások, beruházások) támaszkodni.

Ennek keretében a kínai Új Selyemút (BRI) fülöp-szigeteki projektjei is a tárgyalások fontos részét képezték. A gazdasági kapcsolatok megerősítésének vágya azonban nem akadályozta meg Marcost abban, hogy a dél[1]kínai-tengeri érdekeltségek védelmében határozottabb álláspontot képviseljen elődjével szemben, ugyanis külpolitikájának fontos része, hogy a nyilvánosság figyelmét felhívja Kína jogsértőnek vélt lépéseire, miközben bilaterális keretek között hangot is adjon panaszának.

2023 őszén a két ország kapcsolatában ismét a geopolitikai feszültségek domináltak: október 22-én a vitatott hovatartozású Second Thomas homokpadnál összeütközött egy filippínó és egy kínai hajó, a felek pedig kölcsönösen egymást hibáztatták az incidens miatt.

Egy héttel később a Fülöp-szigetek azzal vádolta Kínát, hogy a partiőrség vízágyúval lőtte az egyik utánpótlást szállító hajót. Ezzel párhuzamosan Marcos elnök nem csupán, hogy nem utazott el Pekingbe a harmadik Övezet és Út Fórumra, de a filippínó kormány bejelentette, hogy töröl három fontos vasútépítési projektet 4,9 milliárd dollár értékben, amelyek a BRI részét képezték, viszont mivel eddig nem érkezett meg a kívánt kínai pénzügyi támogatás ezek megvalósítására már nem lát esélyt a kabinet. A kínai kormány tudomásul vette a döntést, ami alapvetően a Fülöp-szigetek számára tekinthető hátrányosnak. A Marcos kormány azt is elismerte, hogy az országba tervezett összes BRI projekt jövője megkérdőjeleződött.

Természetesen a háttérben nem csupán a területi viták és a gazdasági megfontolások állnak, az amerikai geostratégiai törekvések szintén fellelhetően, amelyekhez a Marcos kormányzat jelenleg jobban alkalmazkodik, mint elődje.

Azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy lépéseivel Marcos valószínűleg szeretne a korábbiaknál előnyösebb gazdasági feltételeket kicsikarni a Kínával való kooperációban, ezért számít Peking gesztusaira.

Habár a nyugati médiában általánosan azt lehetett olvasni, hogy a Fülöp-szigetek kilépett a BRI-ből, ez azonban alaptalan feltételezés. November közepén a fülöp-szigeteki külügyminisztérium közleményében megerősítette, hogy Manila továbbra is részt vesz a BRI-ben és a 2023 januárjában egyeztetett projektek kivitelezése folytatódik.

Marcos külpolitikájának lehetséges értelmezése

Egyes szakértők szerint Marcos valójában rugalmas külpolitikát követ, ami

segít az államoknak alkalmazkodni a változó geopolitikai realitásokhoz. A rugalmas külpolitika pragmatikus. A keményvonalas politikai ideológiák nem irányítják a stratégiát, és csak a nemzeti érdekeket helyezik előtérbe.

A várható pozitív eredmény, hogy ezáltal megerősíti a Fülöp-szigetek és az Egyesült Államok szövetségét Manila biztonsági igényeinek kielégítése érdekében, miközben erősíti a Fülöp-szigetek és Kína kapcsolatait, ami gazdasági szempontból hosszú távon kifizetődő lehet.

Mások úgy vélik, hogy Marcos egyensúlyozása

nemcsak a Fülöp-szigetek területi integritását és nemzetbiztonságát segíti elő” hanem a Fülöp-szigetek ezáltal a globális stabilitás megőrzésében is fontos szerepet kap, gondolva a Dél-kínai tengerre. A politika fenntarthatósága persze erősen függ a nagyhatalmak viselkedésétől.

Egyesek szerint Marcos kiegyensúlyozott külpolitikát követ, amit akár "dinamikus egyenlő oldalú kiegyensúlyozásnak” is minősíthetünk, a lényeg persze annak eredményessége, melyet egy év után még korai lenne mérlegre tenni. Ezzel kapcsolatban érdemes megfontolni, hogy a jövőben Marcos stratégiáját a

hatékonyság spektrumának segítségével kell értékelni, amely azon nemzetbiztonsági érdekek számán alapul, amelyeket érvényesíteni tudott…

Marcos külpolitikájának értékelése esetében annak belpolitikai vetülete sem elhanyagolható. Napjainkban a követendő helyes külpolitikai irányt illetően egyre mélyül a politikai megosztottság az eliten belül, hiszen míg Marcos, a hadsereg vezetése és a kormányzat egy része Amerika barát álláspontot képvisel, Duterte Carpio alelnök, a kínai származású gazdasági elit, Rodrigo Duterte szoros szövetségesei a Kína felé való nyitás szükségességét hirdetik és rossz szemmel nézik Marcos ellentétes lépéseit. Mindeddig, alapvetően Marcos akarata érvényesült, mivel Rodrigo és Sara Duterte-Carpio viszonya sem felhőtlen, így az ellentábor megosztottsága a hivatalban lévő elnöknek kedvezett.

Látszólag úgy tűnik, hogy az USA megerősítette a fülöp-szigeteki kormányra gyakorolt befolyását, – vagyis a gazdasági mellett katonai erővel is igyekszik befolyást szerezni, szemben Kínával, amely megelégszik a gazdasági térnyeréssel – ugyanakkor az elit megosztottsága ezt hosszabb távon nem garantálja, így várhatóan Marcos kül- és belpolitikai okokat egyaránt szem előtt tartva az egyensúlyozó politika végrehajtására kényszerül, amelynek eredményessége csupán a későbbiekben lesz értelmezhető.

Az eredeti elemzés elérhető az Eurázsia Központ honlapján.