Macron berlini látogatása csupán színjáték? – Mi húzódik a francia elnök keménynek ható Ukrajna politikája mögött?

Harcos külpolitika belpolitikai célokkal

Miközben a francia elnök egyre inkább belemelegszik új szerepébe, mint Vlagyimir Putyinnal fő európai ellenlábasa, addig egyre több országban teszik fel a kérdést: Mi történt Emmanuel Macronnal? - olvasható a BBC News elemzésében.

Egyes országok, elsősorban a balti államok, valamint Lengyelország – üdvözlik Macron látszólagos áttérését a moszkvai fenyegetés általuk realisztikusnak vélt értékelésére. Mások, köztük Olaf Scholz kancellár Németországa – megdöbbennek az újonnan fellángolt francia háborús hevülettől.

Ami viszont egységes, hogy az európai politikai élet minden szereplőjét kétségek mardossák azt illetően, hogy vajon mennyire őszinte Macron pálfordulása, avagy csupán egy jól kitalált politikai fogásról van-e szó.

Nem megalapozatlanok ezek a kételyek, hiszen közelegnek az európai választások, és úgy tűnik, hogy Marine Le Pen és Jordan Bardella kemény jobboldala legyőzi a Macron politikai tömörülését. Tehát Emmanuel Macron arra használja fel Ukrajnát, hogy törésvonalat hozzon létre a saját oldala és az ellenzék között, ezzel ellentétet állítva a saját világos és kemény külpolitikája, illetve Le Pen Moszkvához fűződő zavarosnak cinkosságnak beállított kapcsolata között.

A francia elnök egyébként nem tagadja, hogy korábbi háborúval kapcsolatos retorikájában éles változás következett be, mi több azt sem, hogy emiatt jó pár kérdést kap európai politikus társaitól.

Érvelése szerint egyrészt előbb minden más eszközt ki kellett meríteni és csak ezután lehetett ilyen kemény hangnemet megütni az ellenféllel szemben, másrészt a francia köztévében önigazolásának második feleképp azzal érvelt, hogy az oroszok mostanra teljesen új szintre emelték agressziójukat.

Elmondása szerint a Kreml az elmúlt hónapokban "érezhetően keményebbé vált”.

Eközben Ukrajna helyzete egyre súlyosabbnak tűnik, miközben az Egyesült Államok közel sem oly aktív szövetségese, így Európa egy új világba lép be. Ahogy Macron francia köztelevízióban fogalmazott:

Egy olyan világba, ahol valóban megtörténik az, amit elképzelhetetlennek tartottunk.

Ez az oka annak, hogy az új Macron-doktrína szerint Franciaországnak és Európának egy mentális ugrásra kell készülnie az új korszak rideg valóságába.

Európai vezetői ambíciók

Szándékosan Churchilli hangnemet felvéve Macron úgy véli, hogy a béke fenntartásához Európának készen kell állnia a háborúra. Macron ezzel a retorikával egyfajta európai vezető szerepet szeretne maga számára vindikálni, amelyben követi őt a többi ország – utóbbi azonban korántsem egyértelmű.

A leginkább szembetűnő töréspont ráadásul épp Európa másik vezető hatalmának, Németországnak a kancellárjának, Olaf Scholznak és Macronnak az álláspontja közt húzódik.

A hagyományos francia-német stílusban mindkét fél egyetértést próbál színlelni, ennek a része volt Macron berlini találkozója is, az alapvető viszály azonban ettől még fennáll a két vezető között: Franciaország szerint Németországot, hogy halogatja az Ukrajnának nyújtandó segítséget, miközben szándékos vaksággal ragaszkodik az Egyesült Államok biztonsági ernyőjének állandóságához. Ezzel szemben Németország meggondolatlan harciassággal, képmutatással vádolja Franciaországot. Utóbbi annyiban mindenképp helytálló, hogy Berlin eddigi Ukrajnának nyújtott fegyvertranszferei meghaladják Párizsét.

Eredményes lehet a Macron-i fordulat?

A kérdés, hogy milyen eredményre vezet Macron új harcos retorikája. A külpolitikában egyértelmű nehézségei akadnak Macronnak az új vezető szerep érvényesítésével, nagyobb gondot okozhat azonban számára, hogy belföldön is jóval enyébb Emmanuel Macron Ukrajna politikájának a támogatottsága, mint azt a regnáló francia elnök szeretné.

A közvélemény-kutatások azt mutatják, hogy a nagy többség - körülbelül 68 százalék - ellenzi a nyugati csapatok küldésével kapcsolatos álláspontját. Általánosabban, míg a legtöbb ember bár egyértelműen ellenzi Oroszország agresszióját, addig az Ifop közvélemény-kutató cég "az ukrán ügy támogatottságának fokozatos eróziójáról" számol be.

És ha valóban van választási kontextusa a Moszkvával kapcsolatos új, kemény irányvonalának – amely a szélsőjobb kétértelműségét hivatott leleplezni –, akkor úgy tűnik, hogy nem működik. A közvélemény-kutatások szerint a Le Pen-féle nemzeti oldal támogatottsága egyre csak erősödik.