Túlélhetik-e a régi ideológiák Kelet és Nyugat mai versengését?

„Tanúi vagyunk-e a globális liberális rend végének?” – tette fel a kérdést a beszélgetés elején Dr. Pappin. Válaszában Dr. Saran három tendenciát emelt ki: „Az ezredfordulókor jelen lévő neo-konzervativizmus és neoliberális gondolkodás nagy átalakuláson megy keresztül. Az első nagy tendencia az, hogy a kultúra és az identitás már nem kapcsolódik földrajzi helyhez. A második tendencia az, hogy a szuverenitás fogalma új értelmezést kapott.

Nemcsak a terület vált kevésbé fontossá, de még a határok is irrelevánssá váltak, és ezt leginkább az európai kontinensen éreztük, ahol azt gondolták, hogy ha eltöröljük a határokat, valóban egy néppé válhatunk. Végül, a harmadik tendencia az, hogy az utca ereje (street power) még soha nem gyakorolt ekkora hatást a globális és nemzeti gondolkodásra és döntéshozatalra, s megszüntette az elit és az utca közötti aszimmetriát.” Hozzátette: „Azokban a társadalmakban, ahol nyitottabbak a viták és a párbeszédek, ma már azt látjuk, hogy a farok csóválja a kutyát.

Minden politikus, függetlenül attól, hol él, először közösségi médiában uralkodó hangulatot ellenőrzi, mielőtt eldöntené, milyen beszédet mondjon. Reagálnak az utcák hangjára.”

Dr. Pappin következő kérdése a nemzetközi intézmények újragondolására és átalakítására vonatkozott. Dr. Samir Saran válaszában elmondta: „A konnektivitás nem csupán utak és hidak építését jelenti, hanem pénzügyi, technológiai, kulturális, oktatási és emberi konnektivitást is, és ez lesz a legfontosabb és leglényegesebb összetevő egy olyan jövőben, ahol a nemzetközi intézmények nem teljesítenek majd megfelelően. A kapcsolódás elengedhetetlen ahhoz, hogy egy bolygószintű ökoszisztémává váljunk, amely képes reagálni a bolygószintű kihívásokra és lehetőségekre.”