A hazai kis- és nagyvállalatok közötti termelékenységi különbség még mindig háromszoros

Egyszerre sikerült fiskális, monetáris és növekedési területen is megújulni – mondta a Magyar Közgazdasági Társaság szakmai konferenciáján elhangzott előadásában Balatoni András, a Magyar Nemzeti Bank Közgazdasági előrejelzés és elemzés igazgatóságának vezetője. Kiemelte: folyamatosan csökkenő államadósság mellett tartósan alacsony maradt a hiány, miközben az ország kikerült az unió túlzott deficit eljárása (EDP) alól, ráadásul eközben sikerült az adókat is csökkenteni.

Hogy mindez sikerülhetett, abban nagy szerepe volt a monetáris fordulatnak, vagyis az alapkamat csökkentésének, aminek eredményeként felfutott a hitelezés, csökkent az MNB-mérleg, és a devizahiteleket is kivezették a magyar pénzügyi rendszerből.

Végül a monetáris és fiskális fordulatnak köszönhetően jelenetősen bővült a foglalkoztatás, három százalék fölött stabilizálódott a gazdasági növekedés. Mindennek eredményeként pedig újraindult az ország felzárkózása.

Ez a folyamat egyben azt is jelentette, hogy hazánk a fejlődés extenzív szakaszából átlépett az intenzív növekedési fázisba. Azaz a rugalmas munkaerőpiaccal, az emelkedő foglalkoztatással és az adócsökkentéssel jellemzett munkaintenzív fejlődési szakaszból 2018-ban átlépett az ország a tőkeintenzív növekedési szakaszba, amikor a versenyképesség javítása, a termelékenység növelése, valamint a kutatás-fejlesztés ösztönzése a fő feladat.

Ez csak úgy valósulhat meg, ha emelkedik a tőkeintenzitás, s legalább 4-5 százalékkal emelkedik évente a termelékenység, miközben egyre képzettebbé válik a munkaerő, s ezzel párhuzamosan előtérbe kerülnek a kreatív iparágak.

Ebben a növekedési szakaszban kiemelt szerepük lehet a kis- és közepes vállalkozásoknak, hiszen jelenlegi termelékenységük alig harmada a nagyvállalatokénak, és jelentősen elmarad például a hasonló méretű osztrák vállalkozásokétól, vagy az uniós átlagtól, de még a V3 országok is előttünk járnak ebben a tekintetben. 

Jól mutatja a lehetőségeket a kkv-knak a gazdaságban betöltött szerepe is. Az ide tartozó vállalkozások foglalkoztatják a munkavállalók 71 százalékát, és termelik a hozzáadott érték 47 százalékát, miközben a beruházások 51 százalékára is itt kerül sor.

A cél az, hogy a magyar gazdaság dualitása 2030-ra jelentősen csökkenjen, azaz a kisvállalati termelékenység a nagyvállalati termelékenység harmadáról felére emelkedjen.

A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy 2018 és 2030 között évente átlagosan 6-7 százalékkal emelkedni kell termelékenységüknak, azaz 13 év alatt meg kell duplázódnia.

Ahhoz, hogy ezt elérjük olyan, a fenntartható felzárkózáshoz igazodó kkv-stratégiára van szükség, amely az értékteremtő képesség emelésével, az új technológiák meghonosításával növeli a termelékenységet, s egyúttal elérhetővé teszi a magasabb béreket.

Mindez elképzelhetetlen egyrészt a termelékenységi tartalék kiaknázása, másrészt a vállalati ökoszisztéma fejlesztése nélkül. Az előbbi részben a méretgazdaságosságban rejlő előnyök kiaknázását jelenti: a mikrovállalkozások rovására növelni kell a kis- és közepes méretű vállalkozások számát. Másrészt pedig elő kell segíteni a generációváltást.

A digitális világban meglévő olyan lehetőségek kiaknázásával, mint a vállalati honlap, a jelenlét a közösségi médiában, az online rendelési lehetőség, a felhőszolgáltatások igénybevétele, viszonylag olcsón is emelhető egy-egy vállalkozás termelékenysége egy bizonyos szintig.

A vállalati ökoszisztéma fejlesztése ennél nagyobb lehetőségeket rejt magában. Így például a vállalkozói attitűd alakítása jelentős előrehajtó erő lehet.

A magyar kisvállalati vezetők például sokkal kevésbé ismerik fel a vállalkozásuk előtt álló lehetőségeket, sokkal kevésbé vállalják a kockázatokat mint német vetélytársaik, s így a versenyben is jelentős hátrányban vannak. Ha ezeket a hozzáállásbeli hiányosságokat legalább csökkenteni lehet, az megjelenik az emelkedő hatékonyságban, termelékenységben.

Ezen a területen az innovációnak kiemelt szerepe van, illetve kell hogy legyen, jelenleg ugyanis a magyar kisvállalkozások messze elmaradnak európai vetélytársaiktól. Jól mutatja az elmaradást, hogy a nem innováló vállalkozásoknak mindössze tizede érzi úgy, hogy erre szükség lenne. A többiek az ötletek hiányára, a gyenge versenyre, a korábbi innovációkra, vagy arra hivatkozva mellőzik az innovációt, hogy arra nem nagyon van kereslet.

Az új fejlesztési politikának minden vállalkozáscsoportot sajátos eszközökkel kell kezelnie.

Az innovációból kimaradókat arra kell ösztönözni, hogy érezzék meg annak szükségességét, s akkor van esély arra, hogy egyszer innovátorok lesznek.

Ez egyrészt a termelési tartalékok felszabadításával, képzéssel, másrészt szemléletformálással történhet, de jelentős szerepe lehet ebben a folyamatban a kockázati tőke felhasználásának, illetve a korszerű intézményi környezet kialakításának.

Egy-egy kisvállalkozás külpiaci sikere jelentősen függ attól, hogy mennyire innovatív.

Jól mutatja ezt, hogy minél erőteljesebb exportorientációja, annál nagyobb számban található meg kínálatában új áru vagy szolgáltatás, ami viszont elképzelhetetlen innováció nélkül. Ezen a területen annál is inkább szükséges a fejlődés, mert az exportáló magyar kisvállalkozások aránya fele az osztráknak, de még a lengyel és a szlovák szinttől is elmarad valamelyest. 

Összefoglalva elmondható, hogy a kitűzött cél érdekében az életciklushoz igazodó finanszírozási rendszert kell kialakítani, ahol a start up szakaszban elsősorban saját erőforrásokra kell támaszkodni, s itt jelentős szerepük lehet az üzleti angyaloknak, inkubátorházaknak.

A növekedési szakaszban korlátozott mértékben már a külső finanszírozás is szóba jöhet, így uniós támogatások, kockázati tőkealapok igénybevétele. Az expanzív fázisban egyre nagyobb lehet a külső források igénybevétele, az érett szakaszban pedig a nyilvános tőkepiacra lépésre van szükség, ahol nyílt tőkepiaci alapok és magántőkealapok is finanszírozási forrássá válhatnak.