A szemünk láttára aknázzák alá Európát az olaszok

Hírek2018. jún 1.Növekedés.hu

Összeállt az olasz választásokon győztes Öt Csillag Mozgalom és az Északi Liga kormánya, amelyben az euróellenes Paolo Savona professzor miniszteri tárcát kap. Szerinte a németek az euróval gyarmatosították Olaszországot. Látszólag személye miatt tört ki az olasz belpolitikai válság, valójában az euró elhagyása a tét. Összefoglaltuk a forintot is gyengítő káosz okait. A németek "aranyketrecbe" tették, és "gyarmatosították" az euróval Olaszországot, ezért ki kell lépni az euróövezetből – vallja az olasz Öt Csillag Mozgalom és az Északi Liga most alakuló kormányának uniós kapcsolatokért felelős miniszter-jelöltje, Paolo Savona.

A 81 éves közgazdász professzor az Osztrák-Magyar Monarchia, a Szovjetunió és Csehszlovákia felbomlása után kialakított új nemzeti pénzrendszerek történetét vette alapul, amikor vázolta az „új líra” bevezetésének lépéseit.
Paolo Savona

Az új miniszterelnök Giuseppe Conte jogászprofesszor lesz, aki egyszer már visszaadta a kormányalakítási megbízását, mert Savona pénzügyminiszteri jelölését nem fogadta el az államfő, Sergio Mattarella. (Ha szakértői kormány jött volna létre, nem lett volna kellő parlamenti támogatottsága, ha pedig új választásokat írnának ki, újra az Öt Csillag nyerne.)

Mit tartalmaz a kilépési forgatókönyv?

A piacok bizalmatlansága elsősorban annak szól, hogy
az új kormány gazdasági elképzeléseinek kiforratlan, és nem tisztázott, hogyan viszonyulnak az euró elhagyásához, amit a két győztes párt akarata szerint a kabinetben saját tárcához jutó Savona személye testesít meg.
A probléma gyökere főként az euró feladásának lehetősége, illetve az euróövezeti belépési feltételek újratárgyalása lenne, emellett eltörpül az Öt Csillag és a Liga eddig ismertetett gazdasági tervének többi pontja. A kérdésben az új kabinet álláspontja már csak Paolo Savona személyéhez való ragaszkodás miatt sem tisztázott. A veterán közgazdász ugyanis nem pusztán euroszkeptikus, hanem a japán Nomura befektetőházzal közösen már meg is írta és nyilvánosságra is hozta az euró elhagyásának pontos forgatókönyvét, és az új líra bevezetésének mikéntjét. Eszerint
az euró és az új líra átváltási aránya 1:1 lenne, az olasz központi bank, a Banca d'Italia visszakapná az Európai Központi Banknak korábban „átadott” jogait, és Olaszország ismét független monetáris politikát folytatna.
Savona és a személyét támogató pártok valódi szándéka a maastrichti és a lisszaboni egyezmények újragondolása, illetve az euróövezethez csatlakozás feltételeinek utólagos módosítása lenne, a piaci pánikot ez okozza. Savona professzor kidolgozott egy B-tervet is arra az esetre, ha Brüsszel és Frankfurt nem lazítana a pénzügyi feltételeken, ez a terv gyakorlatilag az olaszok kilépését vázolja az eurózónából.
Politikai nyomásgyakorlásnak szánták eredetileg a kilépés forgatókönyvét, túl korai kiszivárogtatása azonban politikai csapdába ejtette az Öt Csillagot és az Északi Ligát.
Az Italexit lehetőségének hírére ugyanis
  • megugrott az olasz államkötvények hozama,
  • az euró gyengült,
  • zuhant a milánói tőzsde,
  • az olasz csődkockázati mutató olyannyira megemelkedett, hogy
  • egyre nagyobb Olaszország leminősítésének esélye, így
  • az Európai Központi Bank is választás elé kerülhet.
Vagy folytatja az olasz állampapírok vásárlását, vagy leállítja, ami viszont komoly csapás lenne az olasz gazdaságnak, mert tovább drágítaná az adósság-szolgálatot. Mellesleg maga Savona is elismeri a tanulmányában, hogy
a kilépés könnyen bankpánikhoz és tőkekimenekítéshez vezethet.

A helyzet veszélyesebb mint Görögország esetében

Az euróövezet egysége szempontjából az olasz gazdaság problémái sokkal nagyobb gondot jelentenek:
  • Olaszország az euróövezet harmadik legnagyobb gazdasága,
  • az államadóssága sokkal több mint a görögöké,
  • az euró elfogadottsága a legalacsonyabb az euróövezetben (59%),
  • a gazdasági növekedése a leglassabb az eurózónában.
Ebben a helyzetben az új olasz kabinet bevezetné a havi 780 eurós alapjövedelmet és adót csökkentene, kérdés, honnan teremtik elő ennek a forrását.
Mindenesetre, az, hogy olyan személy kerül a kabinetbe, aki a németek gyarmatosító szándékát megtestesítő euróról, mint német aranyketrecről ír, jogosan kelt bizonytalanságot a piacokon. Paolo Savona már korábban kijelentette: „Németország soha nem változtatott az Európát érintő szerepén a nácizmus vége óta, bár a katonai megoldást elvetette". A lendő EU-ügyi miniszter szerint Olaszország "háromszor került a német kultúra szorításába": az 1882-es hármas szövetséggel, az 1939-es úgynevezett "acélpaktummal", és az 1992-es EU-szerződéssel. "Igaz, minden alkalommal mi magunk döntöttünk, de létezik, hogy soha nem tanulunk a saját hibáinkból? - teszi fel a kérdést Savona. A miniszter-jelölt szerint
Olaszország gyarmati helyzetbe került, csakúgy mint Görögország, mert az euró felére csökkentette az olaszok vásárlóerejét,
csökkentette a vállalatok termelékenységét, és negatívan hatott az exportra.

Szabó Anna