Egy thriller is lehet jó történelmi film

Hírek2019. márc. 31.Tóth Zsófia

Szász Attila új filmje, az Apró mesék nagyszerű thriller, a rendező eddigi legjobb alkotása. Borzongásban most sincs hiány.

Szász Attila rendező és Köbli Norbert forgatókönyvíró ismét nagyszerű történelmi thrillert tettek le az asztalra. Nem idegen számukra a korszak, 2014, azaz a Berni követ megjelenése óta folyamatosan dolgozzák fel a huszadik század zavaros időszakának különböző részleteit.

Három tévéfilmjük jelent meg azóta, melyek mind a világháborúk egy-egy aspektusát mutatják be, azonban nagyjátékfilm rendezésére, csak most adták fejüket.

Szász Attila elmondása szerint az igazi fordulópontot a 2018-as Örök tél jelentette, aminek költségvetése szinte megegyezett az Apró mesékével,

és eddigi produkcióikat is igyekeztek úgy elkészíteni, hogy a vásznon is megállják helyüket. Ez úgy látszik, sikerült, ugyanis külföldön is nagy sikernek örvendtek ez az alkotásaik.

A történet 1945-ben, a szovjetek bevonulása után játszódik. Hankó Balázs (a most is remeklő Szabó Kimmel Tamás) leszerelt katona, aki csalásból próbál megélni a háború sújtotta Budapesten: a Kis Újság apróhirdetéseit figyeli és olyan családokra, özvegyekre vadászik, akik hozzátartozóikat keresik. Hankó a bajtársuknak adja ki magát, és mindenkinek ugyanazt a történetet adja elő, melyben a keresett családtagot hőssé avanzsálja. A megindult rokonok étellel, ruhákkal és szállással segítik az elveszett szerettük "barátját", igaz, cserébe reményt kapnak, amire talán a legnagyobb szükségük lehetett.

Egy nap azonban rossz lóra tesz főhősünk, aki egy detektívet próbál meg átverni. Kiderül a csalás, így menekülnie kell. Vonatra száll, de papírok híján ott is gyorsan forró lesz talpa alatt a talaj. Végül Bárányfokon mellett köt ki egy erdőben, ahol megismerkedik Bérces Judittal (Kerekes Vica) és fiával, Virgillel (Tóth Bercel). Judit és Hankó közt románc alakul ki és úgy tűnik minden jóra fordulhat, mikor váratlanul visszatér a frontról a férj.

Mint minden lélektani műfajnál itt is a színészek játékán áll vagy bukik a siker. Szerencsére nem kellett csalódnunk, ugyanis szinte csak kitűnő alakításokat láthatunk a filmben.

Szabó Kimmel Tamásra mintha ráöntötték volna a szerepet: már korábban is dolgozott együtt a rendezővel a Berni nagykövetben, és többek között az 1945 című Rudolf Péter remekműben is láthattuk. Tökéletesen alakította a kisstílű bűnözőt, és a főhős karakterfejlődésén is kézen fogva vezet végig minket.

Kerekes Vica (Judit) az elmúlt években kivonta magát a magyar filmes szférából és Csehországban, illetve Szlovákiában dolgozott leginkább, hogy aztán visszatérhessen az Apró mesékben. És milyen remek ötlet volt a választása: nagyszerűen helytállt ebben a sokrétű szerepben, annak ellenére, hogy kifejezetten kevés szöveget kaptak a szereplők.

Az anya szerepében nyújtott alakítása hagyott némi hiányérzetet, annak ellenére, hogy egy korábbi interjúban azt nyilatkozta, kifejezetten ezért is vállalta el a szerepet, a pályafutásában egy következő szintet jelentett számára.  A férjet alakító Molnár Levente (Saul fia, Napszállta) kellően visszafogottan hozta a bűnbánó férjet és a dühöngő őrültet, ami külön dicséretet érdemel, ugyanis ezzel a karakterrel könnyen túlzásba eshetett volna. Tóth Bercel szereplése már csak azért is örömteli, mert Magyarországon is egyre többször találkozhatunk jó gyerekszínészekkel.

A film műfaji sajátságaiban már jóval több kivetni valót találhatunk, ha szigorúan szeretnénk venni a noir besorolást.

Jellegzetes zsánerfilmnek készült, és a legtöbb helyen nagyon pontosan élesztették újjá a film noir és a detektívfilmek ikonikus jeleneteit, ami nagyrészt Nagy András operatőrnek köszönhető.

Sinkovics Judit jelmeztervező is megérdemli, hogy külön megemlítsük, ugyanis a ruhák nagyszerűen simulnak a filmbe és a díszlet többi részébe.

A rengeteg filmes utalás mellett azonban a film mintha útközben elfelejtette volna, hogy noir, és csak a vége felé ébredt rá. A noir megnevezés ugyan kicsit erőltetett a film esetében, ami a ráaggatott címkék nélkül is tökéletesen megállta volna a helyét, mint egy kevésbé durva pszicho-thriller.

Összességében mindenképpen ajánljuk a filmet apróbb hibáival is: az erős angolszász beütés ellenére hűen ábrázolja az akkori magyarországi helyzetet.