A kétezres évek óta a világ minden részén, így Nyugaton is egyre többen beszélnek az eurázsiai szuperkontinens felemelkedéséről. A kérdés a COVID-19 nyomán újult figyelmet kapott, mivel a járvány eddigi eltérő hatásai és lehetséges tartós következményei újrarajzolhatják a világról alkotott elképzeléseinket. A 21. század valóban Európa és Ázsia közös évszázada lehet, ha a jövőt megalapozó megatrendek négy kulcsterületen – fenntarthatóság, technológia, pénzügyek és geopolitika – sajátos szinergiákat teremtenek.
„Ázsia világgazdasági és geopolitikai központtá válása nemzetközi tekintélyt szerzett egy új paradigmának: a fenntartható fejlődés és a társadalmi szolidaritás paradigmájának. Sok ország már tanulmányozza az ázsiai forgatókönyvet – az USA és Európa is nyerhet azzal, ha így tesz.”
Parag Khanna, a FutureMap stratégiai tanácsadócég alapítója, a „Connectography” és más sikerkönyvek szerzője (2019)
Ázsia elmúlt évtizedekbeli gyors gazdasági növekedésére egyesek mindössze a „Nyugathoz való felzárkózás” természetes velejárójaként tekintenek. Ma már ugyanakkor számos jel utal arra, hogy többről van szó az iparosodásból eredő „egyszerű” (extenzív) növekedésnél és a technológiai követő szerepnél.
A legújabb gazdasági szerkezetváltások – különösen a belső innovációs képességek mozgósítása – a saját növekedési modell, az ugrásszerű előny lehetőségét is magukban hordozzák Ázsia számára. A jelenség egyik történelmi analógiája lehet az első ipari forradalom, amikor a Nyugaton felszínre tört folyamatok pusztán 2‑3 évtized alatt hoztak paradigmaváltást - olvasható a vg.hu-n.
Az IMF mellett legújabban már a Bloomberg Economics is azt prognosztizálja, hogy – az ipari forradalom előtti időkhöz hasonlóan – Ázsia 2050-re visszatér a világgazdaság epicentrumába. Az évszázad közepére a világ népességének már most több mint felét adó kontinens a globális GDP 50 százalékát is megtermelheti, miközben Észak-Amerika és Európa visszaszorul.
Nagyrészt Kína és India térnyerésének köszönhetően a feltörekvő országok GDP-részesedése szárnyalásnak indul – míg 2000-ben a globális kibocsátás körülbelül ötödét adták, 2050-re arányuk megközelítheti a 60%-ot. Ez az országok relatív hatalmi pozíciójára is kihat:
A globális erőviszonyok átrendeződésében a járvány elleni hatékonyabb ázsiai fellépés is tartós szerepet játszhat. A relatíve kedvezőbb konjunkturális helyzet hosszú távon tartós lépéselőnyben csapódhat le a technológiai fejlesztések és a fenntartható beruházások terén. Ebből a szempontból mindenképp figyelemre méltó, hogy Kína a világválság ellenére is pozitív (az eddigi várakozások szerint legalább 2%-os) növekedéssel zárta a 2020. évet.
A 21. század első évtizedével új korszak határához érkeztünk el. A Kelet feltörekvő államai – tanulva a nyugati példákból – új, ázsiai irányba indultak: új gazdasági modelleket követnek, amelyek a hosszú távú fenntartható növekedést célozzák. Ennek egyik alappillére a versenyképesség-növelő innováció, különösen a széles körű digitalizáció, amelyet még inkább felgyorsított a koronavírus-járvány.
Mára a technológiai követés helyett egyre inkább a vezető szerepet tűzik ki célul az ázsiai gazdaságok. E gazdasági-társadalmi folyamatok katalizálják az „eurázsiai erőtér” kialakulását. Egyes értelmezésekkel ellentétben ez nem szab gátat a globalizációnak, sőt épp a világgazdasági kapcsolatok újszerű élénkülését vetítheti előre.
Fenntartható növekedés
A COVID-19 utáni kilábalás egyik hívószava mindenütt a fenntarthatóság, és a meghatározó ázsiai gazdaságok az elsők között ismerték fel ezt. A klímabarát és a társadalom széles rétegeinek jóllétét célzó politikáik felveszik a versenyt az elfogadás alatt álló európai helyreállítási alappal és az új amerikai kormányzat (várható) terveivel.
A hosszú távú fenntartható növekedés paradigmája felé való látványos elmozdulás megerősíti Eurázsia jövőbeli szerepét. Ilyen programok Dél-Koreában a Korean New Deal, a kínai 14. Ötéves terv vagy a japán klímavédelmi bejelentések. A Korean New Deal (KND) három pillére közül kettő, a karbonsemleges átállás és a társadalmi védőháló megerősítése a stabil gazdasági növekedést szolgálják.
E területekre a koreai kormány – részben a magánszféra bevonásával – 2025-ig összesen több mint 85 milliárd USD-t szán, és a kapcsolódó lépésekkel 1 millió új munkahelyet hoz létre.
Hasonló törekvések olvashatók ki Kína 2021-2025-re vonatkozó ötéves tervéből, valamint a 2035-ig szóló hosszú távú fejlesztési irányokból. Peking politikájának legújabb kulcsszava a kettős körforgás, amelyben mindenekelőtt a belföldi gazdasági vérkeringés kap hangsúlyt. Eurázsia motorja így egy olyan kínai gazdaság lehet, amelynek bővülése egyre inkább a fogyasztásból és a belföldi magas hozzáadott értékből táplálkozik. Az ázsiai óriás növekedési tartalékai tehát a belső transzformációs képességekből is fakadnak.
Ennek jegyében nagyszabású fejlesztésekre kerül sor többek között a megújuló energiák terén: a Globális Szélenergia Tanács (Global Wind Energy Council) 2020. augusztusi jelentése szerint például a világ szélenergia-termelésében Kína 2030-ra élre tör, a teljes előállított mennyiség 25%-ával. Xi Jinping elnök az ENSZ tavalyi közgyűlésén az ország hivatalos klímasemlegességi célját is bejelentette (2060). A zöld átalakulás és a „mérsékelten jómódú társadalom” elérése olyan vezérlő elvek, amelyek megalapozhatják a növekedési ráta tartós emelkedését.
A fenntartható fejlődés törekvéseinek sorából érdemes még kiemelni a Yoshihide Suga, Japán új miniszterelnöke által kijelölt 2050-es karbonsemlegességi céldátumot, a készülő új élénkítő csomag ehhez rendelt forrásait, valamint Szingapúr zöld fejlesztéseit. A városállam a CO2-kibocsátás eltávolításának úttörő membrán-technológiájával és az innovatív mezőgazdaság különböző megoldásaival (pl. vertical farming) hívja fel magára a figyelmet.
Technológia, digitalizáció
A fenntartható fejlődés láthatóan szorosan összekapcsolódik a technológiai haladással, ezen belül is különösen a digitalizáció felgyorsításával. A Nyugat már a COVID-19 előtt is impozáns ütemű ázsiai digitalizációs folyamatnak lehetett tanúja. A kínai telekommunikációs óriásvállalat, a Huawei 2014 és 2018 között megduplázta bevételeit (108 milliárd USD), és 2018-ban átvette a vezető szerepet az Apple-től a mobiltelefonok értékesítésében.
Emellett számos példát hozhatnánk még az ázsiai internetes platformok (webáruházak) és a különböző applikációk használatának ugrásszerű terjedésére Ázsiában, sőt Európában is. Csak néhány közülük: Az AliExpress 13 EU-tagállamban az első három legnagyobb online piactér között szerepel. Az Alibaba és más kínai internetes cégek számos népszerű helyi alkalmazásba is befektettek, ilyenek az indiai Paytm fizetési szolgáltató vagy a Fülöp-szigeteki Lazada online vásárlási felület.
E kapcsolatok az egyik legnyilvánvalóbb jelei az eurázsiai tömb működésének, amelyet Kína, Dél-Korea és mások aktív digitalizációs stratégiái is formálnak.
Eurázsia felemelkedésének kulcsa végső soron a saját innovációs képességben rejlik.
Peking célja éppen ennek az erősítése: a 14. Ötéves terv a belső high-tech fejlesztésekre, a technológiai önállósodásra helyezi a hangsúlyt. Így középtávon jelentősen csökkenhet a nyugati technológiára való ráutaltság, ami egyes szegmensekben – különösen a mikrochipek esetén – ma még komoly sebezhetőség forrása. (A ZTE kínai okostelefon-gyártó például kritikus helyzetbe került 2018-ban, miután az amerikai korlátozások veszélyeztették a chipellátását.)
Kína kutatás-fejlesztési potenciálja elsősorban abból a jellegzetes innovációs közegből ered, amelyben az állam és a magánszféra sajátos együttműködése ösztönzi az újítást. A kormányzat jellemző hozzáállása „az előbb újítani, aztán szabályozni” elv.
E modell fontos elemei a nemzeti csúcstechnológiai övezetek (high-tech development zones, HIDZ), valamint a helyi kormányzatok által működtetett egyéb high-tech zónák, amelyek kifejezetten a jövő új, originális megoldásait keresik. A pekingi Zhongguancun Science Parkból kiindulva a HIDZ-ek száma napjainkra már 170-re emelkedett. Vállalataik különleges pénzügyi ösztönzőket élveznek, és köreikben már olyan globális sikerek születtek, mint a Xiaomi okoseszközök vagy a TikTok videómegosztó.
A kínai technológiai fejlődés eddigi csúcsteljesítményei közül érdemes még kiemelni a szuperszámítógépes kapacitások gyors bővülését, az új generációs internetet és az űrtechnológiai eredményeket.
A nagyteljesítményű szuperszámítógépek (high-performance computers, HPC) top 500-as listáján a távol-keleti óriás 2007 és 2017 között megtízszerezte részesedését, így megtörte az amerikai Szilícium-völgy kizárólagos uralmát. A kínai high-tech vállalatok, különösen a Huawei a legújabb 5G infrastruktúrák kiépítése terén is világszerte aktívak (nem véletlenül váltak az amerikai kormányzati fellépés első számú célpontjaivá).
Emellett Peking fokozatosan kiterjeszti a nyugati navigációs rendszerek alternatíváit saját műholdjai segítségével (BeiDou Navigation Satellite System), legújabban pedig Mars-szonda indításával büszkélkedhet. Eurázsia szempontjából e megvalósításokat hálózatos hatásaik miatt célszerű hangsúlyozni. A kínai technológia növekvő használata Ázsiában (sőt Európában) egyfajta útfüggőséget eredményez, vagyis a rendszerek leváltása az óriási költségek miatt a jövőben már nem valószínű. A bővülő hálózatok pedig alapot adnak Kína és a térség számára, hogy a nemzetközi sztenderdek formálásának igényével lépjen fel.
Dél-Korea Digital New Deal stratégiája szintén beszédes. A KND harmadik pillére azt a célt tűzte ki, hogy az ország „gyors követőből vezetővé” lépjen elő a technológiai fejlesztések terén. A nagyívű projektre 2025-ig összesen 49 milliárd USD-t fordítanak, aminek keretében létrejön az adatrendszerek új törzs-infrastruktúrája, valamint digitalizálják az oktatást, az egészségügyet, a közlekedést és a közigazgatást. Ez a pillér is tartós növekedési löketet adhat, hiszen további 903 ezer munkahely létesítését segíti elő, hatásai pedig biztosan nem állnak meg az ország határainál.
Az ázsiai innovációs kapacitásokra a térség egyetemeinek egyre meghatározóbb teljesítménye is utal. A Quacquarelli Symonds (QS) 2020. júniusi rangsorában a vezető angolszász intézmények közelében foglal helyet a National University of Singapore (11.) és a kínai Tsinghua Egyetem (15.). Eközben az Európai Unió legelőrébb végzett intézménye, a német Technical University of Munich az 50. helyet kapta.
Az 1000-es listára összességében minden eddiginél több (293) ázsiai egyetem került fel. Emellett az ázsiai tehetségek jelentős része nyugati egyetemeken tanul és amerikai high-tech cégeknél szerez tapasztalatot. Számukra a hazatérés várhatóan vonzóbbá válik, ahogy országaik egyre többet tudnak kínálni az innovációs környezet és az életszínvonal terén.
Pénzügyek
Napjainkban a pénz jövőjét a digitális jegybankpénz-kezdeményezések (central bank digital currency, CBDC) egyre inkább befolyásolják. Az új típusú pénz az eurázsiai hálózatok működésének elengedhetetlen összetevője lehet. A készpénzt kiváltó és/vagy a bankközi tranzakciók hatékonyságát fokozó digitális pénzek biztosíthatják többek között a szuperkontinens szegényebb tömegeinek bekapcsolódását a pénzügyi szolgáltatásokba, serkenthetik a fogyasztást, miközben hatalmas beruházási költségeket takarítanak meg. A hagyományos, drága banki infrastruktúrák kihagyása tipikus példája a technológia által lehetővé tett ugrásszerű fejlődésnek. Példaként hozható Kambodzsa, amely 2020 októberében vezette be CBDC-jellegű megoldását (Bakong). Szingapúrban pedig a bankközi digitális valuta kifejlesztésén dolgoznak.
Nemcsak a kontinensen, hanem világszinten is Kína jár élen a CBDC kialakításában. A valós fizetési forgalomban már széles körben tesztelt digitális renminbi (e-RMB) elfogadása várhatóan igen gyors lesz, hiszen a gazdasági szereplők már évek óta hozzászoktak a mobilfizetési megoldásokhoz. A 14. Ötéves tervben továbbra is hangsúlyos „reform és nyitás” jegyében, a kínai pénzügyi piacok nemzetközi integrációjának folytatódásával az e-RMB hosszú távon akár az USD riválisa is lehet Eurázsiában, az Új Selyemút mentén.
Ez az övezet államainak még szorosabb pénzügyi együttműködését hozhatja el, így további muníciót adhat az eurázsiai erőtér kialakulásához.
Geopolitika
Kína kapcsán ugyan a belső körforgás felértékelődéséről írtunk, ez viszont nem jelenti azt, hogy Peking feladta volna az „Egy Övezet, Egy Úthoz” (Új Selyemút, Belt and Road Initiative, BRI) fűződő terveit. A „külső körforgás” továbbra is kiemelt jelentőséggel bír az ország számára, így a BRI az eurázsiai tömb egyik alapvető szervező ereje marad.
A pandémia azért is önmagán túlmutató esemény, mert felgyorsítja a BRI-t érintő hangsúlyváltásokat. A COVID-19 nyomán Kína előtérbe helyezte a projekt új dimenzióit: a Digitális és az Egészségügyi Selyemutat. A kor elvárásaira reflektáló kezdeményezések hozzájárulhatnak a BRI eddigi korlátainak csökkentéséhez (pl. a túlméretezett infrastrukturális projektekből adódó gazdasági-politikai nehézségek korrekciójához), így összességében a projekt felgyorsításához.
Peking újfajta szolidaritást vezetett be a globális színtérre: kulcsszerepet játszott a nemzetközi közösség – és ezen belül Eurázsia – egészségügyi védőfelszerelésekkel való ellátásában, ehhez kapcsolódóan pedig érdemi befolyásnövelő külpolitikát folytatott („maszk-diplomácia”). A COVID‑19 hatékonyabb kezelése tartós hatalmi következményekkel járhat. A sikeres védekezés előnyeihez az is hozzáadódik, hogy Kína a jelek szerint a fejlődő országok vezető vakcina-ellátója lesz, miközben komoly haderő-fejlesztést is megvalósít.
E fejlemények támogatják a nemzetközi kapcsolatokra vonatkozó kínai vízió térhódítását.
Tehát „Eurázsia kora” alatt inkább sajátos multilateralizmust kell érteni. Ezt tükrözi a BRI jellegzetes, különféle kereskedelmi-beruházási megállapodásokon és magánszerződéseken alapuló szövevényes hálója, valamint az orosz-kínai együttműködés is.
Szintén a multilaterális kooperáció példája a tavaly novemberben aláírt Regional Comprehensive Economic Partnership (RCEP), a világ egyik legnagyobb szabadkereskedelmi megállapodása, amelyben Kína mellett az ASEAN államai – sőt a hagyományos nyugati szövetséges Japán, Dél-Korea és Ausztrália – is részt vesznek (ám az USA nem). A RCEP 15 országa együtt a világ GDP-jének majdnem egyharmadát fedi le.
Eurázsiáé lehet a jövő
A felsorolt folyamatok alapján aligha lehet kétségbe vonni, hogy az eurázsiai szuperkontinensen új gazdasági-világhatalmi pólus formálódik. A térség felemelkedését mindenekelőtt a sajátos, innováción alapuló (intenzív) növekedési modell ösztönözheti tovább. Ennek alapjait a hosszú távú fenntarthatósági törekvés, a belső tudástőkére épülő technológiai haladás és a nemzetközi tranzakciókat forradalmasító, új digitális pénz lehetősége adják. Mindez geopolitikai paradigmaváltást is előrevetít.
Az ázsiai gondolkodás jegyében alapmotívummá válhat a kölcsönös előnyök kereséséből fakadó stabilitás és egyensúly, amely tiszteletben tartja az országok saját nemzeti értékeit és a fenntartható növekedést mozdítja elő.
„Eurázsia kora” nem jelenti azt, hogy eltűnne a napjainkban meghatározó atlanti erőtér. Sokkal inkább a kizárólagos dominancia megszűnéséről és egy alternatív, többoldalú kooperáción nyugvó világkép kialakulásáról van szó. Ebben az új helyzetben az atlanti tömb érdeke és jövőbeli sikereinek kulcsa az, hogy együttműködésre törekedjen Eurázsiával. Így az Európai Unió versenyképességének megőrzése is azon múlhat, hogy mennyire nyit a szuperkontinens többi része felé.
A szerzők Horváth Marcell (MNB ügyvezető igazgató)-Boros Eszter (nemzetközi szakértő)
