Fellélegezhetünk, Trump elásta a csatabárdot Európával szemben

Hírek2018. júl. 29.Növekedés.hu

Hirtelen odalett Donald Trump amerikai elnök lendülete az Európai Unió kereskedelmi megregulázásában. Így megkezdik a tárgyalásokat az eddig kivetett vámokról, és egyelőre egyik fél sem róhat ki új - az autókra is vonatkozó - vámokat. De miért változott meg az amerikai elnök korábban kemény álláspontja az Európával folytatott kereskedelmi háború kapcsán? Több jó oka is volt rá, pontokba szedtük a legfontosabbakat. Donald Trump saját bevallása szerint is jónak tartja a vámháborút, ám a hét közepén mégis a megegyezés iránti igénye kerekedett felül, amikor fogadta Jean-Claude Junckert, az Európai Bizottság vezetőjét. A Wall Street Journal információi szerint már akkor sejteni lehetett Trump hangulatváltozását, amikor Juncker belépett az Ovális Irodába, mert "az elnök szokatlanul nyájas volt már a találkozó első perceitől fogva". Hamar meg is tört a jég, s a két vezető megegyezett, hogy nem vezetnek be új védővámokat a másik ország termékeivel szemben, és a már élő vámtételek csökkentésére törekszenek.  A békés hangvétel felülkerekedésének oka, hogy

egy Európa elleni konfliktus elmérgesedése már többfrontos kereskedelmi háborút jelentene Washington számára, és az ellenfelek könnyen egyesíthetik erőiket a WTO-ban.
Számunkra egyelőre a legfontosabb, hogy egyelőre biztosan nem vezetik be az autóimportra beígért komoly büntetőtarifákat, ami károsan érintené a magyar gazdaság gerincét adó autóipart is. Bár törékeny lehet a tűzszünet, mégis jó indoka van Trump enyhülésének. 1. Mindenekelőtt az amerikai elnök joggal tarthatott attól, ha kiterjeszti az eredetileg a kínai nyomulás megelőzésére szánt vámháborút Európára, akkor
a két sértett fél, azaz Kína és az EU összefoghat Washington ellen a Kereskedelmi Világszervezetben (WTO).
Trump hangulatának változását jól jelzi, hogy most már arról beszélt, a nemzetközi szervezetet Európával együttműködve kellene megreformálni, noha korábban ki akarta léptetni onnan az országot. Vagyis úgy tűnik, Trump rájött, hatékonyabban érheti el a célját, ha a WTO támadása helyett a szervezet erejét felhasználva igyekszik megnyirbálni Kína gazdasági erejét. 2. További szempont lehetett, hogy a novemberi választások előtt a Republikánus Párt bázisa,
a gazdálkodók körében nagy népszerűségvesztést hozna egy, az unióval folytatott kereskedelmi háború.
Az amerikai farmerek ugyanis termelésük csaknem ötödét exportálják, többek között az Európai Unióba. Amennyiben Brüsszel élne a válaszcsapás lehetőségével, veszélybe kerülne a versenyképességük.  Nem véletlen, hogy a Juncker-Trump-találkozó előtt egy nappal jelentette be Sonny Perdue mezőgazdasági miniszter: 12 milliárd dolláros azonnali segélyt nyújtanak a gazdáknak a vámtarifák miatti veszteségeik enyhítésére. Ezen erőfeszítések fogadtatása ugyanakkor vegyes. Zippy Duvall, az amerikai farmerszövetség elnöke ugyan megköszönte a kormányzat segítségét, de elmondta, hogy inkább a kereskedelmi háború befejezését látnák szívesen. Jimmy Tosh, egy Tennessee-beli farmer viszont nyersen kifakadt: 
“a pokolba a támogatással, exportpiacra akarok menni”.
3. Az európai tűzszünet közben a Kínával szembeni vámháború lankadatlanul robog előre.  Az USA 25 százalékos vámot vetett ki kínai iparcikkekre, az ellenlépésként bejelentett kínai védővámok pedig kiemelten érintik az amerikai mezőgazdasági, így a szójatermékeket.
A kínai front mellett tehát nincs igazán szükség egy újabb megnyitására. 
Ez azért is lenne veszélyes Trump számára, mert akár olyan nem várt hatásai is lehetnek a nagy háborúskodásnak, mint az 1973-as amerikai szójabab-export korlátozásnak. Akkoriban az érintett japán cégek jelentős összeget fektettek brazíliai ültetvényekbe, amelyek aztán komoly konkurenciát jelentettek az amerikai farmereknek. 4. Szorosan összefügg a vámháborúval, hogy Trump nyomást akart a NATO-ban lévő európai szövetségesekre, hogy
emeljék meg a védelmi költségvetésüket, amihez a kereskedelmi háború fenyegetése jó ütőkártya a kezében.
Tény, hogy a NATO-tagállamok közül nagyon sok nem tartja be az ajánlást, mely szerint a bruttó hazai termék (GDP) két százalékát védelmi költségekre kell fordítani, cserébe a tagság nyújtotta előnyökért. A július 12-i NATO-csúcson Trump olyan javaslattal állt elő, hogy szerinte négy százalékra kellene növelni a védelmi kiadásokat. Bár a tagállamok berzenkednek egy ekkora emelés ellen, mégis többen vállalást tettek, hogy növelik a kiadásaikat a jövőben, amit Trump egyértelmű sikerként adhat el otthon. 5. A Juncker-találkozó remek alkalmat adott Trumpnak, hogy saját érdekei mentén melegíthesse fel a Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerséget (TTIP), amit korábban befagyasztott. A megállapodással a világ legnagyobb szabadkereskedelmi övezete jött volna létre az EU és az USA között, melyről 2013 óta folytak a tárgyalások. A TTIP azonban időközben felértékelődött,
Washington nélkül jött létre ugyanis két hatalmas szabadkereskedelmi zóna, ebből az egyik nemrég az EU és Japán között,
ami jelenleg az előállított GDP és a lakosság vonatkozásában a leghatalmasabb globális szinten. A másik a csendes-óceáni szabadkereskedelmi egyezmény (TPP), amelyet Japán vezetésével 11 ország írt alá idén márciusban Chilében újra, immár az USA nélkül, mivel ebből a megállapodásból is Trump lépett ki nem sokkal megválasztását követően. Facsinay Kinga - Szabó Anna