Kell Magyarországnak az euró? Mennyire vált be az egyes tagállamokban?

Hírek2019. jan. 4.Növekedés.hu

Január elsején ünnepelte húszéves születésnapját az elmúlt száz év egyik legnagyobb közgazdasági kísérlete, az euró. Mennyire vált be a közös pénz az eurót használó uniós országok körében? Tényleg jobban járunk, ha mi egyelőre kimaradunk belőle? Meddig húzhatjuk az elkerülhetetlent? Mutatjuk a legfontosabb tudnivalókat. 2003. július 16.-ai kormányülést követő tájékoztatón Medgyessy Péter miniszterelnök, László Csaba pénzügyminiszter és Járai Zsigmond, a Magyar Nemzeti Bank elnöke bejelentették, hogy Magyarország 2008 január 1-tõl be kívánja vezetni az eurót.
MTI Fotó: Soós Lajos Ahhoz képest, hogy az eurót végzetes hibának, sőt őrültségnek bélyegezték olyan Nobel-díjas közgazdászok, mint Joseph Stiglitz vagy Milton Friedman, mára a legnagyobb forgalmat lebonyolító pénznem lett az amerikai dollár mögött. Persze van alapja a szakemberek borúlátásának, hiszen

a mai napig nem sikerült megoldani az euró legnagyobb problémáját, miszerint közös európai gazdaságpolitika nélkül nem lehet a közös pénzt hatásosan üzemeltetni.
Ám az elmúlt két évtized viharai ellenére eddig elég ütésállónak bizonyult az egységes valuta, és az árfolyama – a 2008-as krízis valamint az európai adósságválság körüli kilengéseket leszámítva – többé-kevésbé állandó maradt a főbb devizákhoz képest (az euró 1,14 dolláros árfolyamon debütált 1999-ben, és 1,13 dollárt ért a napokban).  „Az euró éppolyan természeti rejtély, mint a dongó: nem lenne szabad repülnie, mégis képes rá” – találóan így jellemezte Mario Draghi az Európai Központi Bank (ECB) elnöke a közös valutát, amelyet számlapénz formájában 20 éve, 1999. január 1-jén indított útjára 11 uniós ország. (Készpénzként három évvel később váltotta le a tagok valutáit.)
  1. Akik már csatlakoztak a klubhoz

Az Európai Unió (EU) hivatalos fizetőeszközét jelenleg
19 tagországban csaknem 340 millióan használják. A világ mintegy 60 országa köti valamilyen módon valutáját az euróhoz,
de például Montenegró önhatalmúlag vezette be saját használatra a közös valutát. Az euróövezet eredeti tagjai a következők voltak: Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Németország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Spanyolország és Portugália. Görögország 2001-ben csatlakozott, majd később további hét tagállam – Ciprus, Észtország, Lettország, Litvánia, Málta, Szlovákia és Szlovénia – vezette be az eurót.
Az eurót használó országok gazdasági ereje mára 11,2 ezer milliárd euróra (12,8 ezer milliárd dollárra) tehető.
A közös pénz gondolata a hatvanas években született meg, ahonnan hosszú út vezetett az 1992-ben Maastrichtban aláírt megállapodásig, amely létrehozta a Gazdasági és Monetáris Uniót.
A közös valuta és monetáris politika létrehozásában meghatározó szerepet játszott a magyar származású Lámfalussy Sándor, akit az euró atyjának is neveznek.
A maastrichti szerződés az akkor 15 tagból álló Európai Közösség tagállamai közül kimaradási jogot biztosított az Egyesült Királyságnak (amely a tervek szerint idén márciusban kilép az EU-ból) és Dániának. A többi uniós tagállamnak viszont kivétel nélkül csatlakoznia kell az eurózónához, ám arra nincsen semmilyen kikötés, hogy milyen gyorsan kell ezt megtennie. Jelenleg nem tagja az eurózónának Bulgária, Csehország, Horvátország, Magyarország, Lengyelország, Románia és Svédország. Ám ez a következő években változhat: Horvátország erősen kacérkodik a gondolattal, az EU egyik legszegényebb országának számító Bulgária pedig – amely mintegy két évtizede az euróhoz rögzítette nemzeti valutáját, a levát – tavaly bejelentette, hogy június végéig szeretne csatlakozni az euró előszobájának tartott ERM-2 árfolyam-rendszerhez és a bankunióhoz. Ha ez sikerül, legalább két évet kell eltöltenie az ERM-2 rendszerben, ahol egy valuta plusz-mínusz 15 százalékos sávban ingadozhat az ország és az uniós pénzügyi hatóságok által közösen megállapított sávközép körül.
  1. Mennyire vált be az euró az egyes tagállamokban?

Ezt a kérdést a Bloomberg közgazdászai vetették fel, és egy tíz szempontot felölelő elemzés elemzés keretében három országcsoportot különítettek el. (A 2011 után csatlakozott három balti államot nem vizsgálták, mert túl rövid időt töltöttek az eurózónában.) Az „A” csoportba azok az országok tartoznak – Németország, Ausztria, Belgium, Finnország, Szlovákia és Szlovénia – amelyek egyértelműen jól jártak a közös valuta bevezetésével. Számukra az euró – többek között – a tranzakciós költségek csökkenését, a külkereskedelem bővülését, a versenyképesség javulását, a gazdaságpolitika stabilitását és a krízissel szembeni erős ellenállóképességet hozta magával. A „B” csoport államai már jobban megszenvedték a 2008-as pénzügyi válságot, de végül is képesek voltak kilábalni belőle. Az idetartozó országok egy része már igencsak megérezte a közös valuta egyik legnagyobb hátrányát is, az önálló árfolyam-politika feladásának következményeit. Ebbe a csoportba került Írország, Görögország, Luxemburg, Hollandia és Portugália. A „C” csoportba tartozó államok – Ciprus, Franciaország, Olaszország, Málta és Spanyolország – tudták a legkevésbé kihasználni az euró előnyeit, miközben súlyos válságon mentek keresztül. Ebből is jól látható tehát, hogy mi a baj az euróval: a közös pénz keretébe szorítja a pénzügyileg sokkal stabilabb lábakon álló országokat a súlyos adósságokkal küzdő mediterrán peremállamokkal. Az eurózóna tagállamainak gazdasági fejlettsége, versenyképessége jelentősen eltér egymástól, ami a mai napig komoly kihívás elé állítja a közös pénz politikáját.
  1. Hol népszerű a közös pénz?

Az euró jövője szempontjából meghatározó jelentőségű, hogy miként ítélik meg az EU lakossága körében. A Bloomberg vizsgálata szerint az „ A” csoportba sorolt országok körében az euró magas, 60 százalék feletti támogatottságot élvez. A „B” csoportban csak Görögország esetében érzékelhető az euró iránti lelkesedés erősebb csökkenése. Érdekes módon a „C” országok lakossága is eléggé európárti, noha ők eddig inkább a rövidebbet húzták. Az eurót nem használók körében sokkal nagyobb a szkepticizmus, többségük szemlátomást nem kívánja feladni a saját nemzeti fizetőeszközt: a lengyeleknek mindössze 35, a cseheknek csupán 23 százaléka lelkesedik az euróövezeti tagságért. Hazánkban 50 százalék felett alakul a támogatottsági arány. Az euróövezeten kívül csak Romániában mérhető 60 százalék feletti támogatottság.
  1. Konvergenciakritériumok patikamérlegen

Az Európai Unióba való belépéssel jogilag hazánk is kötelezettséget vállalt a közös valuta bevezetésére, de határidő nincs, viszont vannak feltételek, amelyeket teljesíteni kell. Az 1993-ban hatályba lépett maastrichti szerződés tartalmazza az euróövezetbe való belépéshez meghatározott konvergenciakritériumokat. Ezek a következők: – Az infláció legfeljebb 1,5 százalékponttal haladhatja meg a három legkisebb rátát felmutató tagállam átlagát. – Az átlagos nominális hosszú távú kamatszint legfeljebb 2 százalékponttal haladhatja meg a három legkisebb inflációjú tagállam kamatának átlagát. – Az államháztartás hiánya nem haladhatja meg a bruttó hazai termék (GDP) 3 százalékát. – Az államadósság nem haladhatja meg a GDP 60 százalékát. – Két évig biztosítani kell a nemzeti valuta stabilitását (15-15 százalékos ingadozási sávban) az árfolyam-mechanizmus rendszerében.   Az Európai Bizottság a fentiek alapján tavaly értékelte a nem eurózóna tagállamok 2017-es teljesítményét, és arra jutott, hogy a szükséges öt feltételből hazánk csak hármat teljesített maradéktalanul. Az egyik az államháztartási hiány, amely mindössze a GDP 2 százalékára rúgott. A  hosszú lejáratú kamatlábak terén is 2 százalék helyett csak 1,5 százalékkal volt magasabb a magyar érték a legalacsonyabb inflációjú tagállamok kamatlábainál, és az inflációs kritériumnak is megfelel az ország. Ugyanakkor a hazai adósságráta 73,6 százalék volt, vagyis jóval a 60 százalékos GDP-arányos referenciaérték felett alakult. Mivel azonban csökkenő pályán áll az államadósság, ezt a kritériumot kis jóindulattal teljesítettnek lehetne tekinteni. Elegendő-e azonban önmagában a maastrichti kritériumok teljesítése az euró sikeres bevezetéséhez? Az utóbbi időben egyre gyakrabban merül fel ez a kérdés, hiszen húsz év alatt kiderült, hogy a közös pénz akár kényszerzubbony is lehet egyes tagállamok számára.
A felzárkózó államoknak ugyanis nem ugyanarra a monetáris politikára van szükségük, mint a fejletteknek, számukra az önálló monetáris politika, a valutaleértékelés lehetősége komoly védelmi eszközt jelenthet gazdasági turbulencia idején.
A Magyar Nemzeti Bank (MNB) szakértői szerint amúgy is ideje lenne újabb konvergencia-kritériumokat meghatározni. Ilyen mutatószám lehet, hogy a vásárlóerő-paritáson számított egy főre eső GDP és bérszint érje el az euróövezeti átlag legalább 90 százalékát. Emellett Magyarország és az euróövezet között a gazdasági ciklusok, illetve a hitelciklusok közötti korrelációnak 70 százalék fölött kell lennie. A hazai kis- és középvállalkozások munka-termelékenységének el kellene érnie a nagyvállalati szint 50 százalékát, a munkanélküliségi, az aktivitási valamint az államadóssági rátának pedig 4, 65, illetve 50 százalék közelében kellene alakulnia.
  1. Mindig öt évre az eurótól

Ha olyan magasra rakjuk a lécet, mint a jegybank, akkor elég messzire kitolódik az euró átvételének időpontja, de
a 2004-es EU-csatlakozás körüli, optimistább időkben is folyton 3-5 évre voltunk a közös valuta bevezetésétől.
2002 májusában László Csaba volt pénzügyminiszter arról beszélt, hogy 2007 lehet az európai valuta bevezetésének időpontja, egy évvel később viszont már 2007 és 2009 közötti dátumról beszélt. Medgyessy Péter, szocialista-szabaddemokrata miniszterelnök 2003-ban a következőket mondta: a kormány döntése, hogy „2008-tól Magyarországon is az euró lesz a hivatalos fizetőeszköz. Ez a hétköznapi Európa megérkezését jelenti minden magyarnak.” Ezzel szemben Járai Zsigmond akkori MNB-elnök úgy vélekedett: „megnőtt a kockázata annak, hogy Magyarország csatlakozása az euróövezethez 2009/2010-re tolódik”. Draskovics Tibor, a pénzügyi tárca vezetőjeként ugyancsak hűtötte a kedélyeket, és 2004-ben kijelentette: „Meglehetősen ambiciózus cél volt a 2008-as dátum az euró bevezetésére.” Veres János, a Gyurcsány-kormány pénzügyminisztere 2006-ban ugyancsak csúsztatta volna a bevezetés dátumát: szerinte a választás évében, 2010-ben az új parlament megalakulása után, júliustól lehetett volna bevezetni a közös pénzt. Simor András – aki Járai Zsigmondot követte az MNB élén – 2007-ben úgy látta: „a konvergenciaprogram megvalósulása esetén 2009 végén létrejöhet olyan helyzet, hogy az euró bevezetéséről érdemes beszélni”. Miután a 2008-as válság előhozta az eurózóna gyengeségeit, az MNB élére pedig 2013-ban Matolcsy György került, a hazai gazdaságpolitika a korábbinál jobban kihasználta az önálló monetáris politikában rejlő lehetőségeket. Ennek megfelelően elhalkultak az eurócsatlakozásról szóló hangok.
A jegybankelnök 2016-ban is úgy nyilatkozott, az euró „pillanatnyilag nem nagyon vonzó".
Magyarország ugyan szerződéses kötelezettségének megfelelően csatlakozik majd a valutaunióhoz, és bevezeti az eurót, de nem siet ezzel a lépéssel. Varga Mihály pénzügyminiszter egy tavalyi uniós tanácskozáson ugyancsak leszögezte: az euró bevezetése ugyan fontos gazdaságpolitikai lépés, de az érdemi felzárkózáshoz önmagában nem elegendő a közös fizetőeszköz bevezetése. Facsinay Kinga